Csak fekszem az ágyon, felülni sem tudok
Vér lüktet fülemben, szédülök, ájulok
Testem egyre fárad, levegőért küzdök
Mit tehetnék én még, ha a halál üldöz?
Egy utolsó telefon, egy végső üzenet
Vajon tudjátok, hogy szeretlek titeket?
Az utolsó gondolatom…
Bármi lesz azt elfogadom
Szemem lecsukódik, minden elmosódik
Semmi nem számít már, minden megoldódik
Belesímulok a nyugodt valóságba
Egy álomtalan álom sötét világába
Kinyílik szemem egy új napra virradt
Életben vagyok még és a halál itt hagy
Erőm visszatérőben, el is bír már lábam
Hihetetlen csoda ilyet még nem láttam
Szép vers.
Köszönöm 🙂
Meg azt is, hogy olvasol minden bejegyzést amit írok 🙂
Érdekel, amit írsz. De szerintem sokan olvassák, csak nem szólnak hozzá. 🙂
Köszönöm, ezt is 🙂
Még szoknom kell, hogy itt egy olyan közösség van, akik tényleg odafigyelnek egymásra. Hálás vagyok, hogy a tagja lehetek. 🙂
Mi is örülünk Neked, és minden új benézőnek természetesen. 🙂
Részletesebben is leírhatod, hogy mik történtek Veled. Ha nem akarod nyilvánosan, akkor priviben is szívesen elolvasom.
(Ha sokat írsz érdemes valahova beírni és onnan ide másolni, nehogy valami miatt elvesszen.)