Pszichológus élményeim

Amióta pszichológushoz járok, egyre tisztábban látom, hogy mi zajlik le bennem. Van egy olyan belső érzelemvilágom, amivel együtt kell élnem. Egyrészt a pszichológus megnyugtatott, hogy ne élethelyzetekben gondolkodjak, hogy biztos azért érzem így magam, mert ez meg az történt vagy mert bizonyos dolgok az életem részei. Elmondta, hogy akármilyen élethelyzetbe kerüljek, ezek az érzések bekapcsolhatnak nálam. Na most, ez első hallásra inkább elkeserítőnek hangzik, mintha reménytelen lennék, de azt javasolta, hogy ezekre próbáljak, mint adottságokra gondolni. Olyan dolgok, érzések ezek, amik engem különlegessé tesznek, csak meg kell tanuljam a helyén kezelni őket. És most ezen dolgozunk együtt.

Ma úgy jöttem ki tőle, mintha egy hatalmas terhet vettek volna le rólam. Nyugalom hatott át hosszú idő után újra. Olyan dolgokról, olyan részletesen tudtam vele beszélni, mint még senkivel. Még a tesómmal, aki a legközelebb áll hozzám, még a legjobb barátnőmmel sem tudtam ilyen mélyen beszélni dolgokról, mint vele. És igen, picit sírtam is, de nem baj. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy nem akarja megmondani, hogy hogyan döntsek. Nem bírálja felül az érzéseimet, hogy jogosak-e vagy sem. Viszont azt sem érzem, hogy hiába beszélek neki, magamra hagy a gondolattal és az érzéssel. Le se lehet írni pontosan milyen volt. Nem csak egyszerűen megértő, annál több. De nem is próbálja lenyomni az érzéseim és helyette az ő gondolkodásmódját (akár akaratlanul is) rámerőltetni.

Sokáig gondolkodtam, hogy menjek-e egyáltalán pszichológushoz.De úgy érzem megérte ezt meglépni, bár eléggé féltem. Viszont így visszagondolva… nem is tudom mitől. Az elején nehezen nyíltam meg neki. Féltem, mit fog majd szólni egy-egy dolgomhoz. Aggódtam, hogy majd nem ért meg. De borzasztóan örülök neki, hogy kellemesen csalódtam. Minden egyes alkalom után megköszönöm neki, hogy foglalkozik velem. Már nem tűnik olyan elérhetetlennek a boldogság vagy a megelégedettség az életben. Van egy pici reménysugár, már látok egy icipici esélyt arra, hogy önmagam megismerésével és kezelésével van esélyem örülni az életnek.

Ha hasonlón mentek keresztül, bizonytalanok vagytok, ne aggódjatok. Próbáljátok meg keresni a megoldást. És ha valamivel mellé is fog az ember, tovább kell próbálkozni. Ne adjátok fel. Keressétek ti is a megoldást. Próbálkozzatok. Bár mindnyájunk helyzete más és más, de kívánom nektek, hogy ti is tapasztaljatok hasonlót. Csodálatos érzés eljutni legalább már idáig onnan, hogy az ágyon fekve azon elmélkedek zokogva, hogy mi értelme így élnem. Nem mondom, hogy mostantól mindig minden happy lesz. De jelenleg jó, jelenleg boldogabbnak érzem magam a bajok ellenére és ezt akarom még érezni. Úgyhogy folytatom a kezelést, a küzdést, az életet. 🙂

Szerző:

Belépett: 5 év

CsakEgyValaki

Blog kommentek: 559Blog bejegyzések: 36Regisztráció: 24-09-2018