Gyűlöllek
Ó hát folytanád meg
Mindenvalódat
mikor az utolsó mondatoddal
Romba döntöd az egészet.
Persze csak mosolyogj
Nevess mihaszna érzéseiden
Mert elcsavarni könnyű
Érezni már pokol.
Ugye tudod mi lesz
Ismét veszítessz
Nevet,emléket,kezet.
Most ez egy nagyon rossz napomon jutott eszembe. Néha írogatok ilyesmiket,nem mondanám kifejezetten versnek mert nincs benne semmi formai dolog. Nehéz,de legalább leirtam. Olyan lett,amilyen.
Talán te nem érzed kifejezetten versnek, de ha az érzéseid benne vannak és ki tudtad őket valamennyire adni, akor az már jó.
Egyébként nekem tetszik. 🙂
Mindig benne vannak,anélkül nem tudnék ilyet írni. Azok visznek előre ,és kérik,hogy írjam le őket szinte. 🙂 Köszi
A versírással én is így szoktam lenni. Pár napig lappang bennem az érzés, de egyszercsak elindul és nincs, ami megállítsa.
Az érzések szinte összeállnak verssé a fejemben. Én meg: „most, gyorsan, kell egy papír. Le kell írjam, mert elveszik a gondolat.” 😀
Volt olyan, hogy épp vezettem, mikor elindult a fejemben. 20 percig mondogattam magamban, csak hogy el ne vesszen, hogy mire hazaérek le tudjam még írni. 😀
lesz ez még jobb is
🙂 köszi,én is bízok ebben