Még itt vagyok, de meddig?
Talán jövőhét keddig?
Ez nem vicc, nagyon komoly
De ne legyél tőle komor
Nem tűnik, csak gyerekversnek
De azért szóljatok, ha elengedtek
Mert a zuhanás vége fájni fog
Lehet kitörik majd néhány fog
Azt ígértem maradok
Ameddig csak akarod
Akarod még egyáltalán?
Gondolkozz, e nóta dalán!
Ez egy cukormázba borított
Halálos ágyon hódított
Kérdőjeles valami
Válaszol hát valaki?
Magamtól is elmehetek
Nem kell elküldenetek
Nem mered mondani? Ne kérj!
Megkíméllek, ne félj!
Csak egy szavadba kerülne
S maradnék, tán örökre
De könyörögni nem fogok
Akkor inkább elbúcsúzok
Mert a gyermek a szóból ért
S tán lelke szebbet remélt
Mint elmúlni csendben ülve
Egy gyermekversbe menekülve
Jó ez a vers! Olyan „vörössanyis”.
Igen, lehet, hogy van egy Weöres Sándor beütésem 😀
Szoktak lenni játékos verseim komoly témákat feszegetve.
Szép! 🙂