Mi a skizoaffektív zavar, és mi okozza?

Ahogy a neve is mutatja, a skizoaffektív zavart a skizofrénia és a hangulati zavarok tüneteinek kombinációja jellemzi, az azonban vitatott, hogy az előbbi vagy az utóbbi egy típusának tekinthető-e. A klinikumban dolgozók többsége szerint inkább a skizofrénia egyik változatáról van szó, de abban nincs egyetértés, hogy önálló betegségként kell-e kezelni.

A skizoaffektívként diagnosztizált beteg visszatérő depressziós vagy emelkedett hangulattal járó epizódokat él át, melyek észlelési zavarokkal együtt, vagy azokkal váltakozva jelennek meg, tehát skizofréniával járó tünetek (hallucinációk, téveszmék) keverednek a hangulati zavarok (depresszió vagy mánia) szimptómáival.

A zavar többnyire befolyással van a kognitív funkciókra (a gondolkodásra, emlékezetre, döntésekre, problémamegoldásra) és az érzelmekre. Járhat hallási hallucinációkkal, bizarr téveszmékkel, paranoiával, és előfordul, hogy a beteg beszéde és gondolkodása csapongó, zavaros. Súlyos betegségről van szó, mely az élet minden területére hatással van, kapcsolati, iskolai és munkahelyi problémákat okozhat, megnehezíti a társas érintkezést, az érintettek antiszociális viselkedésük miatt gyakran elszigetelődnek, elmagányosodnak.

Gyerekkori megjelenése nagyon ritka, a paciensek többségénél a tünetek fiatal felnőttkorban jelentkeznek először. Mivel a betegek két különböző pszichés probléma tüneteit mutatják, a skizoaffektív zavart gyakran diagnosztizálják félre (skizofréniaként vagy hangulati zavarként), így nehéz meghatározni, milyen gyakran fordul elő. Azt feltételezik, hogy a skizofréniánál és a hangulati zavaroknál ritkább zavarról van szó, amerikai becslések szerint a népesség 0,2-0,5 százaléka lehet érintett. Kezeléssel a betegek prognózisa jobb, mint a skizofrénembereké, de kevésbé kedvező, mint azoké, akik csak hangulati zavaroktól szenvednek.

Jelek és tünetek

Tüneteknek hívjuk azt, amit a beteg érez és amiről beszámol, míg a jel az, amit mások -- rokonok, az orvos vagy más segítők -- észlelnek. Az álmosság pédául tünet, míg a kitágult pupilla jel.

A skizoaffektív zavarnál a pszichotikus tünetek a jellemzők: a hallucinációk, paranoid gondolatok és zavaros gondolkodás, ezekhez társul a depressziós vagy mániás (feldobott) hangulat (hangulatzavar).

A pszichotikus tünetetek és a hangulatzavarok jelentkezhetnek együtt vagy felváltva is, erősségük általában ciklikusan változik.

Skizoaffektív zavart csak akkor diagnosztizálnak, ha a betegnél legalább két hétig téveszmék vagy hallucinációk jelentkeznek a hangulatzavarok tünetei nélkül.

A skizofrén jegyeket leggyakrabban kísérő hangulatzavar lehet:

- bipoláris zavar - ekkor a diagnózis bipoláris típusú skizoaffektív,

- vagy depresszió - ilyenkor depresszív típusú skizoaffektív zavarról beszélünk.

A következő jelek és tünetek fordulhatnak elő skizoaffektív betegségben:

  • Téveszmék - rögzült és/vagy hibás hiedelmek
  • Zavart gondolkodás - homályos, zavaros gondolatok
  • Hallucinációk
  • Paranoid gondolatok
  • Depressziós időszakok
  • Furcsa észleletek
  • Furcsa gondolatok
  • Mániás hangulat, vagy váratlan energiafokozódás és a személyiségtől idegen viselkedés
  • Az indulatok szabályozása szegényes poor temper control
  • Ingerlékenység
  • Összefüggéstelen vagy széteső beszéd
  • Figyelmi problémák
  • Kataton viselkedés - a beteg alig reagál; előfordul olyan nyugtalanság, aminek nem látszik a külső oka
  • A saját megjelenéssel kapcsolatos érdektelenség
  • A személyi higiénia elhanyagolása
  • Emlékezeti zavarok
  • Alvási problémák

Okok és kockázati tényezők

A szakemberek szerint a betegséget -- a skizofréniához hasonlóan -- a központi idegrendszer gyerekkori fejlődésének eltérései okozzák, azaz fejlődésneurológiai rendellenesség.

  • Genetika: ha egy közeli rokon skizoaffektív zavarban szenved, akkor nagyobb a betegség kitörésének esélye. Növeli a kockázatot, ha a családban skizofrénia vagy hangulatzavar fordul elő.
  • Életkor: az életkor a zavar típusára van hatással. Idősebbeknél jellemzőbb a depresszív típusú zavar, míg a fiatalabbaknál valószínűbb a bipoláris típus.
  • Szülők életkora: a szülők idősebb életkora - ami a genetikai elváltozások egyik gyakori oka - kapcsolatban állhat a skizofrénia spektrumába tartozó betegségek magasabb kockázatával (ide tartozik a skizoaffektív zavar is).
  • Magzati ártalmak és születés: egyes elképzelések szerint szerepet játszhat az is, ha a magzat mérgező anyagoknak vagy vírusos mmegbetegedésnek volt kitéve, vagy a születés komplikált volt. Egyelőre nem készültek azonban ezt az elképzelést alátámasztó klinikai vizsgálatok.
  • Környezeti tényezők: van némi bizonyíték arra, hogy egyes környezeti ártalmak -- vírusos fertőzés, elégtelen társas viszonyok vagy erősen stresszes helyzetek -- előhívhatják a zavart azoknál, akik örökölték a skizoaffektív betegségre való hajlamot.

Nem tudni, hogy a betegség pontosan hogyan alakul ki. Sok kutató úgy gondolja, hogy az egyik kulcstényező az agyi ingerületátvivő anyagok (szerotonin és dopamin) egyensúlyának felborulása.

Diagnózisa

A diagnózist a beteg beszámolóira, és a környezetében élők, illetve az egészségügyi dolgozók által megfigyelt kóros viselkedésformákra alapozzák. Nem létezik, olyan biológia tesztmódszer, mellyel a skizoaffektív zavar kimutatható lenne, ilyen tesztekkel ellenőrzik azonban, hogy nem áll-e fent valamilyen egyéb testi betegség, mert nagyon ritkán ugyan, de lehet a skizoaffektív zavar pszichotikus tüneteinek ilyen oka is. Az orvos kérhet EEG vizsgálatot, hogy kizárja az epilepsziát, vagy CT-t az agysérülések kizárására. A diagnózis csak akkor állítható fel, ha az orvos megbizonyosodott róla, hogy nem valamilyen egyéb DSM-IV kategóriába tartozó zavarról van szó (pl. skizofrénia hangulati tünetekkel vagy hangulatzavr a skizofrénia tüneteivel -- a különbségeket egyes tünetek jelenléte, illetve időtartama jelenti), és hogy nem szteroid-, alkohol- vagy egyéb droghasználat okozza-e a tüneteket.

A skizoaffektív zavar diagnózisának DSM-IV kritériumai

"A" Kritérium:

1. Az alábbi tünetek közül legalább kettő jelen van egy egy hónapos időszak nagy részében (vagy rövidebb ideig, ha a tüneteken kezelés javított):

  • téveszmék
  • hallucinációk
  • zavaros beszéd, például gyakori kisiklás (a beszéd során egyik témáról hirtelen egy másik, nem vagy alig kapcsolódó témára ugrik a mondat közepén), összefüggéstelenség
  • zavaros viselkedés, például alkalomhoz nem illő öltözködés, gyakori sírás vagy kataton viselkedés
  • vegatív (hiány-) tünetek, úgy mint:
    • eltompult érzelmek - az érzelmi kifejezőkészség elsivárosodása vagy hiánya
    • szegényes beszéd - a beszéd mennyiségének csökkenése
    • indítékszegénység - a motiváció hiánya vagy csökkenése
    • anhedonia - képtelenség az örömérzetre, az általában örömmel járó események (evés, társas érintkezés szex) iránti közöny

A negatív tünetek nem egyeznek meg a depresszió tüneteivel.

Ha a téveszmék bizarrnak tekinthetők, vagy a beteg a hallucinációk során legalább két hangot hall, melyek egymáshoz beszélnek, vagy egyet, ami folyamatosan kommentálja a cselekedeteit, akkor ez az egy tünet kimeríti az "A" kritériumot.

2. ÉS a betegség valamelyik pontján előfordul az alábbiak közül legalább egy:

"B" kritérium:

A téveszmék vagy hallcinációk legalább két hétig jelen voltak a major depresszió tünetei nélkül.

"C" kritérium:

A hangulati epizód kritériumait kimerítő tünetek jelen vannak mind az aktív mind a lecsengő szakasz jelentős részében.

"D" kritérium:

A tüneteket nem más betegség, tiltott szerhasználat vagy gyógyszer okozza.

Altípusok: a skizoaffektív zavar két altípusát az különbözteti meg, hogy milyen a betegség hangulati összetevője:

  • Bipoláris típus- ha mániás vagy kevert epizóddal társul

Major depressziós epizód gyakran előfordul a bipoláris típusnál (de nem mindig), és nem feltétele a DSM_IV diagnózisnak.

  • Depresszív típus - amikor kizárólag major depressziós epizódok vannak jelen (mániás és/vagy kevert epizódok nélkül).

A skizoaffektív zavart nem könnyű megkülönböztetni a skizofréniától és hangulati zavartól, de itt a hangulati szimptómák feltűnőbbek, és általában sokkal tovább tartanak, mint skizofréniában.

Lehetséges szövődmények

  • nagyobb a skizofrénia kifejlődésének kockázata
  • nagyobb a major depresszió kifejlődésének kockázata
  • nagyobb a bipoláris zavar kifejlődésének kockázata