Hát ez a benn tartózkodás mindennél förtelmesebben sikerült. Én többet oda
nem megyek. Nem is értem magam, hogy lehettem ennyire hülye hogy én oda
önként bementem.

Már az gyanús volt, hogy ahogy bementem az orvos közölte hogy nincs a
nyílton hely, ezért csak a zárt osztályra tud felvenni. Halálra rémültem,
de eszembe jutott a pszichoterapeutám pár órával azelőtti keresztkérdése, hogy akkor mikor megyek be? - így rábólintottam. Igaz, biztatott az ügyeletes orvos, hogy amint lesz hely a nyílt osztályon, áttesz oda. Így is viselkedtek velem, nem kutatták át a cuccaimat, igy a mobiltelefonomat sem vették el.

Másnap volt a bírói szemle, ahol én mondtam az orvosnak, hogy önként vonultam be, erre az volt a reakció:- Nem is azt mondtam hogy kinyírta magát? - majd kiküldtek. A drnőnek jeleztem hogy nekem a nantarid jónak bizonyult, azt mondta akkor ezt megtartjuk. - na ez megdőlt később.


Aznap kellett a folyószámlahitelemhez kapcsolódó papirokat eljuttatni interneten a budapest banknak, így felhívtam egyik barátnőmet és elmondtam neki, mit hova küldjön, megadtam hozzá a jelszavakat,  stb. amit ő ugyebár nem tudhatott. Mikor ez folyamatban volt bejött az ápoló és elkezdett velem üvölteni hogy a mobil tilos, és azonnal adjam oda neki.
Erre én vissza üvöltöttem hogy most épp nagyon fontos dolgot kell intéznem, erre hívta a főorvost, aki szintén üvöltötte hogy adjam oda a telefont, mire én közöltem vele hogy önként mentem be, akkor hagyjanak békén és amilyen önként bejöttem, olyan önként én hazamegyek.

Ő üvöltötte hogy nincs jogom ehhez, mert a bírói szemle megállapitotta a kezelés szükségességét. És hívott még 3 ápolót üvöltve, hogy mindenemet el fogják
zárni és lefogtak. Odaadtam a telefont az orvosi szobába, majd olyan düh fogott el, amit nem tudtam kontrollálni.Volt a táskámban rivotril, abból bevettem kb. 30 db-ot. utána Betörtem a női wc ablakát és két helyen felvágtam a csuklómon az eremet.Nem is nagyon fájt, inkább élveztem hogy gyűlik a vér a padlón és jön a vér.

Erre, miután bekötöztek, beadtak azonnal egy vénás injekciót, amitől mozdulni nem tudtam. Úgy vittek be a szobába, az ágyba lekötöztek és bepelenkáztak. Kértem pár óra múlva, hogy wc-re szeretnék menni, de nem engedtek ki, és nem oldoztak el. Annyira
fájt már a gerincem, mert nem tudtam mozogni az ágyban, azóta sem tudok
vele mit kezdeni, hogy ne fájjon.

Nem tudom a csecsemőknél hogy működik, de nálam a wc-zéshez kell a gravítáció, ezt nem hitték el, nem engedtek el.

Kikötött kezem végül kihúztam az egyik hevederből, felültem és az ágyban
kellett elvégeznem a dolgom. Aminek az lett az eredménye, hogy az egész
ágy tiszta víz lett. kb 6 órát abban leledztem, majd feltettem a kérést, hogy ez a büntetésem? - hát igen.

Nagy nehezen többszöri felszólításra kicserélték szárazra az ágyat. Majd 2 nap kikötés és napi 2x szedativ injekció következett. Utána átálltak a gyógyszerre, de úgy kellett
fürdenem hogy az ápoló folyamatosan lesett. Szóval ez mind jobban kikészített, utána pedig elvárták, hogy jópofi legyek. Így természetes, hogy nem mehettem se ki, se a nyilt osztályra, stb.

Most is kótyagos vagyok a gyógyszerektől és épp azon tanakodtam, hogy ha ezeket szedem, akkor képtelen vagyok bármire is. Vagy bármire sem. Most este 2 mg rivotrilt
írtak, Mizapin 30 mg este, Cisdornirol 20 mg este, 10 mg reggel.

Nem tudom minek köszönhetően, de folyik a tej a mellemből. Gyanítom hogy a
cisdornidoltól.


A helyzet hogy nem érzem magam jobban, nagyon gyenge vagyok és álmos.
Ráadásul 5 napja minden éjjel rémálmaim vannak. Még a sors iróniája, hogy
ma bekapcsoltam a telefont és kaptam a banktól egy üzenetet, hogy
tartozom nekik 700.000,-Ft-tal, tehát ami miatt volt az egész őrület, nem
is sikerült. Szóval ki vagyok akadva továbbra is.

Online

Edes Istenem ! Hat ez megveri a HORROR filmeket !

Elovasni rem - film , atelni ! ? nem is tudok hozzaszolni !

Csodalkozom, hogy meg eltek !

Hat, mindezek, bitos, hogy nem betegkezeles !

 

Sajnalom a tortenteket Sad

Offline

köszi! Smile

Offline

Nagyon örülök, hogy javulsz Smile

Offline

babarczyeszter írta:

uhh, Boni, ez nagyon sűrű. Hirtelenjében levegőt sem kapok.

Leírhatjuk, hogy melyik kórház, de akkor beperelhetnek. Szóval csak azt írjuk le -- kórház és orvos nevével --, amit tutira bizonyítani tudunk (amennyiben tényről van szó). A legjobb tehát az, ha nem írod le -- privátban megírhatod, ha valaki kérdezi.

Azt is megírod, hogy hogyan jöttek a diagnózisaid egymás után? És mikor, ki mennyire tájékoztatott vagy figyelt oda? Nekem ezzel vannak nagyon rossz tapasztalataim.

Hogy lehet, hogy több mint tíz évig egyetlen orvos/terap sem vette észre, hogy bipoláris vagyok? Vagy mindegy, micsoda, de érdemes volna hangulatkiegyenlítővel próbálkozni, mert az teheti rendbe a szuiciditást és a hipomániát? Előbbit nem nehéz azonosítani, utóbbi, az elmúlt tíz évben, főként vásárlásban nyilvánul meg, de néha rosszabb dolgokban is. A kettő együtt olyan szép tiszta tankönyvi képlet, hogy nem értem, miért kellett várnom a végsőkig  (és akkor sem a biológia-ellenes terapeuta, hanem egy pszichiáter barátom vetette fel, hogy talán erre kéne menni).

ez tényleg érdekes, és dühítő, hogy nem vették észre. talán néha nem voltál annyira szélsőséges. a skizoaffektív is kicsit lehet, hogy az, mivel én úgy rakom össze, skizofrénia, meg hangulatzavar

(elvileg a skizofrénia jellemzőbb tünetei + hangulatzavar, csak nem tudom, mi számít jellemzőbb-nek),

- lehet skizofrénia + bipoláris. vagy legalábbis amikor először láttam ezt a dg-t, akkor emlékszem az volt, hogy egyik héten szárnyaltam, másik héten feladtam mindent, depis voltam. és biztos, hogy csak évek hosszú terápiája után tudta meg a terapeutám, hogy skizoaffektív vagyok.

bár ez azért nem bipoláris depresszió. sokkal egyértelműbb kell, hogy legyen! sajnálom, hogy nem volt szerencséd dokikkal, terapeutákkal!

 

Offline

én nem jártam pszichológus, terap, doki közelébe, csak amikor 12-15 éves voltam, cs-nél, és 23, újra cs-vel találkoztam. mindegy már mit gondolt vagy mit nem gyerekkoromban..................... 23 éves koromban egyértelmű volt neki (halálra kínoztam, amikor megtaláltam a burát szerintem már nem beszéltünk, azóta sem....)

gyógyszereket meg akkor kezdtem el szedni, nagyjából 2-3 hónappal később, mint ahogy terápiára mentem. a terapeutám küldött el. elég sok év volt szerintem, amíg sikerült normális gyógyszereket találni. most a 4-dik dokim van. 

és szerintem kb. 2009 óta csak javulok.

 

nekem doki téren vannak rossz tapasztalataim. az első nagyon rossz volt, aztán valaki kórházi, ő nem, ő jó volt, de ... mindegy, váltani kellett, a harmadik is rossz volt, nyugdíjba ment, a negyedik meg felületes.

a terapeutám jó nagyon szerintem, és az első, uh szerencsém van. most lesz 10 éve, hogy járok hozzá. volt nagyon sokáig heti 2, nem olyan sokáig heti egy, most januártól változtattunk, két hetente megyek, és olyan lezárásféle folyik, azt mondta, ő már többet nem nagyon tud adni, és meggyógyulni nem fogok teljesen, és gyógyszertelen se leszek soha.

Offline

biztos emlékszel, régen volt, de volt ilyen topic is, "cs-nek üzenem" a régi burán. hú de sokat nyafogtam akkor.

szóval velem az volt, nem tudom, hogy 12 éves koromban mennyire látszott, mennyire nem, hogy kezdek nem normális lenni. akkor ott volt cs (ő akkor volt végzős, pszichológus), akivel beszéltem, és ő nem vett észre semmit sem. az általános iskolába volt, ahova jártam. amúgy a haragom ellene, hogy elhagyott, az nem igaz, mert anyám tiltotta meg, hogy találkozzam vele, amikor már középiskolás voltam. ne keressem meg. én mégis úgy éreztem, elhagyott, és többször is, ami totál képtelenség.

utána mondták tanárok többször, hogy velem valami nem oké, anyám meg is kérdezte, hogy akarok-e pszichológushoz menni, de azt mondja, nemet mondtam, pedig akkor gondoltam rá, én tutira skizofrén vagyok. elég rossz volt a suli..... sok gond, ki voltam rekesztve..... aztán könyvelőis suli, főiskola, nem fejeztem be............ egyedül voltam, egyedül is akartam lenni, totál furcsa, mindenkinek feltűnt, de úgy nekem nem jelezték, csak fura volt, hogy máshogy néznek rám.

23 éves voltam, amikor újra találkoztam cs-vel. és ő mondta, talán el kellene menni terápiára. és akkor el is mentem.

teljesen nyilvánvaló volt az anorexia, olyan 38 kiló körül voltam, a terapeutám rögtön első alkalommal megkérdezte, hogy tudom-e, hogy mi az.

aztán második alkalommal csinált teszteket, hogy lássa kb. milyen problémáim is vannak. gondolom akkor kiderült neki a borderline, mégsem mondta meg, csak amikor már sokat nyaggadtam, 3 évvel később. úgy éreztem a szavaiból, hogy ez súlyos, de nem ilyedtem meg, inkább azt gondoltam, végre valami, mert én úgyis tudom, hogy vagy skizofrén vagyok, vagy hasonló......nem tudom, hány évvel később kiderült a skizoaffektív, de ahogy olvasgatom, elég sokminden kell, hogy ezt megállapítsák, nem lehet csak úgy. gondolom talán ezt is tudta előbb, mint ahogy megmondta, úgy tudtam meg, hogy felhívta a dokimat, hogy segítsen engem kórházba tuszkolni, mert szarul voltam, de nem akartam bemenni, és már kezdődött a terapeutámnak a nyári szünet. a beutalóról olvastam. aztán persze amikor jobban vagyok, általában nem hiszik el a skizoaffektívet...  később 2009-ben kórházban csináltak rorsach (nem tudom hogy írják), szondi tesztet, és nem borderline-t mutatott ki, hanem egyértelműen skizoaffektívet. De gondolom nem a legsúlyosabb fajta. ahogy viszont visszagondolok magamra, meg a régi búrázásokra, a borderline elég súlyos lehetett....

és még mindig sokat írok, az nem változott Smile

Offline

igen, én is úgy gondoltam, se kórház, se orvos ne nevét nem írom ki.

nálad is ennyi ideig senki????

elég röviden leírtam a bemutatkozásban néhány dolgot, ki akartam hangsúlyozni, hogy több mint 10 évig nálam sem, semmi.

most azt mondják / írják, hogy 14 éves korom óta lehetek kb. skizoaffektív. ezt el is hiszem, mert én meg úgy éreztem, hogy skizofrén vagyok, és kb. azóta.

(borderline gondolom később óta, evészavar is.)

folytatom

 

Offline

uhh, Boni, ez nagyon sűrű. Hirtelenjében levegőt sem kapok.

Leírhatjuk, hogy melyik kórház, de akkor beperelhetnek. Szóval csak azt írjuk le -- kórház és orvos nevével --, amit tutira bizonyítani tudunk (amennyiben tényről van szó). A legjobb tehát az, ha nem írod le -- privátban megírhatod, ha valaki kérdezi.

Azt is megírod, hogy hogyan jöttek a diagnózisaid egymás után? És mikor, ki mennyire tájékoztatott vagy figyelt oda? Nekem ezzel vannak nagyon rossz tapasztalataim.

Hogy lehet, hogy több mint tíz évig egyetlen orvos/terap sem vette észre, hogy bipoláris vagyok? Vagy mindegy, micsoda, de érdemes volna hangulatkiegyenlítővel próbálkozni, mert az teheti rendbe a szuiciditást és a hipomániát? Előbbit nem nehéz azonosítani, utóbbi, az elmúlt tíz évben, főként vásárlásban nyilvánul meg, de néha rosszabb dolgokban is. A kettő együtt olyan szép tiszta tankönyvi képlet, hogy nem értem, miért kellett várnom a végsőkig  (és akkor sem a biológia-ellenes terapeuta, hanem egy pszichiáter barátom vetette fel, hogy talán erre kéne menni).

Offline

valamiért valahogy nem vagyok meglepve........................

többször voltam én is pont itt. nem tudom most, le van írva, vagy nincs leírva, melyik kórház, azt hiszem nem, akkor én sem, csak az orvos nevéről tudom. nekem ő még nem volt a dokim...

egyszer én mentem be magamtól, volt nekem is bírói szemle, mert mondtam a szót, öngyilkosság. akkor nem volt semmi. egyszer nem volt hely a nyilton nekem sem, de közölték is, hogy ezzel a dg-al, skizoaffektív, akkorsem a nyíltra vennének fel, csakis a zártra! aztán valamikor kiszabadultam.

egyszer az volt, hogy a nyilton voltam, akkor ismert a dokim, mivel ő volt a havonta látogatott doki akkor, de rosszul lettem, és én is szerettem volna kérni a zártot, mert ott biztonságosabb, sok ember kellett, hallucinációk ellen. nem voltam hajlandó a szobába bemenni, csak kóvájogtam, néha a gyógyszerszobába beültem Smile nem akartam én gyógyszert lopni, csak kóvájogtam, oké, ez tényleg nem olyan viselkedés, ami elfogadható egy betegnek, nem is kellett kérni a zártot.

akkor közölte a dokim, hogyha bármi van, neki szóljak! elgondolkoztam, hogy miért is mondja?

elvették nekem is a telefonomat. volt nálam laptop is, mivel tudtam, hogy a nyíltra megyek, dolgoznom is kellett.  illetve csak volna.

mondták, hogy válogassak, mert nem tarthatom magamnál az összes ruhámat! volt lakat a táskámon direkt (akkoris, ha a nyílton zárható a szekrény). nem lehetett nálam az össz  ruhám.... hát válogattam.

ellopták a telefontöltőmet, tudom, a nővér, aki azt kérte válogassak a ruháim közül. ő tényleg olyan, kihasználja, ha valaki csak egy kicsit nincs magánál. két hét múlva még mindig a zárton, de már tiszta fejjel megmondtam neki a véleményem, meg hogy rakja vissza legyen szíves a fiókba, ahol a többiek telefonját tartják a nővérszobában, hogy el tudjam kérni néha. persze tagadta, de hogyhogynem hirtelen másnapra a fiókban volt, rajta a nevemmel....

volt egyszer olyan, hű akkorsem tudtam, mi van, és volt dührohamom, és nem injekciót, gyógyszert kaptam, de hirtelen a csapkodásból üvöltésből beborultam az ágyba...

én csak a dokimmal veszekedtem, másokkal nem. ő nem kötöztetett le.

viszont megvan a véleményem a fődokiról is.. nem hiszem, hogy annyi gyógyszert próbáltam volna már, és főleg nem olyan adagokban, hogy ne lenne más lehetőség, mégis amikor nem annyira voltam magamnál, közölte anyám, hogy ne írjak alá semmit se!!!!!!! nyomatékosan. a fődoki elektrosokkot akart.??????? a dokim nem!

mit is szedtem addig? komolyan leírom már, quetiapin-t mindenféle formában, zyprexát, abilify-t, talán még egyet. ennnyiiiiiiii!!!!!!!!!!!! és egyiket sem max dózisban! azóta egy van még, leponex. a többi nem antipszichó, és szerintem itt most az a lényeg. a többi gyógyszert nem sorolom fel, nem is tudnám asszem........

elektrosokk egy durvább hallucináció, zavartság miatt????????????? az a fődoki valami szuper farmakoterapeuta vagy akármi, ha nincs ilyen..., hát elég érdekes.......

nem értettem, miért ne használna a gyógyszer??? 25 mg zyprexa volt asszem, de nem változtattak rajta. persze kidobtam, de csak miután kiszabadultam. mert hízlal. és jobban lettem amúgyis, más gyógyszerrel is.

aztán voltam még, akkor kaptam leponex-et. aztán még áááááá nem tudom, hányszor.

szerencsére megúsztam ennyivel. de volt pl. egy 19 éves lány, mozgássérült is ráadásul, bottal ment, dührohama volt, lekötözték, és mivel ordított, bár nem annyira nagyon szerintem! szoktak ott ordítani, szóval betömtek a szájába egy koszos zoknit, és úgy hagyták egy ideig.... akartam kiszabadítani, legalább a zoknit, de értésemre adták, hogy akkor rosszul járok..... így sajnáltam, de nem tettem...... féltem...... volt egy hasonló korú lány, mint én, ő is balhézott, meg elvonási tünetei is voltak, három napra bepelenkázták, lekötözték...... szóval kb. mint a fenti történet. viszont volt egy eléggé erős pasas, őt is lekötözték néha, de engem majdnem szétvert, mert az erkélyen elszívott cigimet elnyomtam, és nem adtam neki a csikket, épp elgondolkoztam, és elfelejtettem, hogy gyűjti.... ott vannak a szenilis nénik, bácsik is, akik max azért vannak lekötözve, hogy nehogy leessenek az ágyukról, az a baj, vegyesen, mert a néninek a nyálát törölgették valamivel, és amikor ágyat húztak neki, átdobták a nyálas valamit a párnámon landolt, és nem voltak hajlandóak kicserélni nekem. addig balhéztam, amíg nem adtak egy párnahuzatot. persze akkor jobban voltam épp, ha nem lettem volna, erőteljesebben balhézok, és engem is lekötöznek, vagy gyógyszer.

akit kellene azokkal meg nem bánnak sehogy.... mert mondjuk volt egy pasas, kitörte az ablakot, és felvágta az ereit a szilánkokkal, meghalt..... az a szoba már nem betegszoba azóta, nem tudom, talán nem tudták rendesen feltakarítani?

az a baj csak, hogy abban a kórházban annyira sivár a nyílt, és annyira különböző a két osztály. tényleg a nyilton nincs senki. betegek általában depressziósok, magukban vannak, feksznek, vagy alszanak, egy nővér, ő is az ideje nagy részében a zárt osztályon van, mert ott tud dumálni a kollégáival. szal senki. pont ez a baj, ha szarul van valaki, szólni sem tud..... nem csodálom, hogy aki nem csak kiborult egy kicsit, vagy nem tud aludni, vagy nem ilyesmi, hanem kicsit komolyabb problémával van, az a zártra megy, ha egyszer a nyilt halott??

esetleg a geriátriai betegeket is máshova kellene tenni, de ez már nem a kórház, hanem az ország gondja........

Offline

Sziasztok, csak el akarom oszlatni a félreértést. Nem velem történt meg ez az eset, kaptam emailben.

e

Offline

Ez nagyon durva!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Komolyan mondom nem találok szavakat!

5676 (nem ellenőrzött)

http://www.youtube.com/watch?v=mJMpEVwpKZg

5676 (nem ellenőrzött)

nagyon kedves nekem ez a dal

remelem neked is tetszeni foghttp://www.youtube.com/watch?v=mJMpEVwpKZg

 

5676 (nem ellenőrzött)

http://www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/kovacs-jozsef-bioetikai-ke...

Itt lehet olvasni par olyan dolgot ami az orvosi etikara illetve etikatlansagra vonatkozik

5676 (nem ellenőrzött)

Hogy a jo edes fajtajukat..............  na most kiakadtam ... hat ne sul la kepukrol a bor igy magalazni egy embert , egy beteget egy not ? hat nem szegyellik magukat

Mond nem szegyellik el  magukat ? ezek is emberek  ,?

Egyebkent mi miatt volt ez az egesz orulet ?

A gyogyszerek meg felboritottak teljesen ezekszerint a hormonhaztartasodat . Lehet ilyenkor tenni valamit , fellepni a korhaz ellen ? akinek van egy mentalis gondja azt nem kepviseli a torveny se senki ? hogy van ez ?

kerlek valaszolj

Offline

Csepuski, te most ezt mire érted? Mármint annak örülne, hogy szegény Eszternek ilyen kínokat kellett átélnie?! Egyébként ismerős a történet (sajnos), mivel nem egyszer voltam a zárt osztályon, bár én Gyulán, és igencsak kegyetlen bánásmódban részesült néhány beteg. Párszor engem is lekötöztek, csak azért mert egy szegény néninek akartam segíteni kiszabadulni, mert ős is bepisilt, mivel le volt kötözve, és hiába szóltam a nővéreknek, senki nem jött kicserélni az ágyneműjét. (jó hát megértem a pszichiátrián az ápolóknak a nap 24 órájában betegekkel kell foglalkozniuk, de mégis csak emberekkel foglalkoznak, és nem tudom mit szólnának ha az ápolók kerülnének olyan helyzetbe mint néhány beteg). Azt tedd mással csak amit magadnak is kívánsz! Szóval párszor én is le voltam kötözve, és mélyen átérzem Eszter helyzetét, és nyugodtan mondhatom hogy EZT NEM ÉRDEMELTE MEG. Én sokat olvastam Esztertől, videókat is néztem róla/tőle, és nekem egy nagyon szimpatikus nő Eszter. Az hogy létrehozta ezt a burát, sztem szúrja pár olyan ember szemét, akik a pszichiátrián vagy gyógyszeriparban dolgoznak, pontosan nem tudom kikét, nem vagyok kompetens, de pl velem is voltak olyan dolgok, hogy halálos fenyegetések értek az én saját weboldalamon, amikor szóba mertem hozni, hogy velem hogy bántak a pszichiátrián, és hogy a gyógyszerektől félhulla vagyok és csak fekszem mint egy db fa - nem is élek - mert ez nem élet. Ez a honlap nagyon jó, és biztos hogy a témája miatt látogatják ennyien, a gyógyszerek és pszichiátria miatt. Sztem elsősorban nem a betegek teszik ki a látogatók nagy részét hanem kül0nféle "kémek", akik arra hivatottak hogy az embereket egy szint alatt stangáltassák, és ne hagyják őket "felébredni". Sajnos nem tudok jól fogalmazni, meg nem olvastam sok irodalmat, de azért remélem a lényeg amit mondani akarok érthető. A pszichiátria egy könyörtelen ipar, jól jövedelmező, hiszen olyan diagnózisokat is felállítanak amik nem is léteznek. Nem az emberek betegek, hanem a világ, és akkor már miért nyilvánítanak betegnek egy érző embert aki csak szenved a sok igazságtalanságtól és fájdalomtól, amit a világban tapasztal? Lehet hogy az orvosok, pszichiáterek, gyógyszeripar nagyon is jól ,megél mások "mérgezéséből" és az uralkodásból mások felett, de mi egyszerű emberek, igenis megéljük a szenvedést, nap mint nap, és ebből nem lehet kijönni. Én nagyon sajnálom Esztert, hogy mindezeket át kellett élnie, én is éltem át hasonlóakat, sajnos. A gyógyszerekben soha nem hittem, a rivotril ugyan lenyugtat de sztem függőséget okoz. Azt veszem észre hogy egyre t0bb gyógyszerre van "szükségem", mindegy mit írnak fel, nemhogy javulnék de még rosszabbul vagyok. A gyógyszer nem azért van hogy gyógyítson??! Vagy hogy tünetmentessé tegyen. Meg mi az a hülyeség hogy mellékhatás??!! A mellékhatások sokszor rosszabbak mint maga a "betegség". Ja és szépen elhitetik a családdal, hogy erre "szükség van", így a remény hogy önként letegyük már nem is létezik, mivel a családba beleszugerálják, szinte belehipnotizálják hogy enélkül baj lesz. mondom én az nem baj hogy sorra lesznek öngyilkosok a gyógyszert szedő emberek? Vajon miért? Ez is egy mellékhatás? Még írhatnék sokat, de azt hiszem ők erősebbek jelenleg..... nem tehetünk mi semmit...... és ugye még örüljünk, hogy megélhetünk vhogy........ ebben a rohadt szar világban félhullán...

Offline

No, ennek örülne a Szendi Gábor.

Offline

Eszter jól értem, hogy ez a múlt héten történt veled?

Monduk akkor most már két hete kb? 2011 decemberében, karácsony táján?

Offline

Ez múlt heti.

Most kavarom át az oldalt, hogy jobban lehessen látni az érdekes dolgokat, bocsánat, ha elveszettnek érzed magad közben.

Offline

Szia, Eszter,

;;;;???? ez mikori remtortenet??? Sad:(Sad

happybb uj yeart!!!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges