Tudom én is hogy ez az élet rendje, de most nem szeretnék regényt irni, mert az már nem is a Valdoxanhoz tartozna, de ennek a vejem és köztünk lévő ellentétnek hosszu története van és sajnos van amikor a sebek nem gyógyulnak be, a hegek megmaradnak.
Ők is itt éltek ahol mi, vettük nekik a lakást, aztán eladták és elköltöztek a vejem, szüleitől örökölt házrészébe közel az osztrák határhoz, mindezt a vejem bosszuból csinálta hogy elvitte az élő gyerekemt és az unokámat.
Bebizonyitotta hogy a mai napig nem képes eltartani a családját, mert olyan vállalkozásba fogott amitől éhen lehet halni, de ez nem csak a válság után bizonyosodott be, előtte is igy volt, r sokan a testvérem is azt m ondja hogy csak engem hülyitenek hogy nem megy az üzlet,mert a látszat más.
Tudod én duplán ragaszkodnék ehez az egy szem lányomhoz, mivel a másik gyermekem meghalt. Tuzdom kivülről nézve nekem el kell fogadnom a vejem, mert ő a lányom férje és az unokáim apja, ez látszatra igy is van, ezek a sebek mélyen vannak bennem, ez is egyik okozója a betegségemnek..
Van még más is, utálja a kutyáinkat akik nagyon kedvesek nekünk, nem engedi hogy odavigyük őket, ezért ha az ünnepeket együtt töltjük nekünk panzióba kell menni hoghy legyen a kjutyákat addig hol hagyni,.mig ünnepelünk. Igy aztán a megoldás az hogy vagy csak én vagy csak a férjem megy le egyedül a műásik marad, minden évben nyaraltatjuk őket a Balatonnál és én mivel kingyen utazom többször megyek le hozzájuk, de akkor is panzióban alszom.
De vállalom ezt is mert nem akarom az unokákat elvesziteni, mert mi is és ők is nagyon ragagaszkodunk egymáshoz, és valószinü a lányom is hozzánk.
A vejem már felkeresett pszichológust a probléma megoldáshoz, de azt mondta neki hogy nem lehet egy életen át haraggal a szivében élni és ha szeretgi a feleséget mert ő eb ben felörlődik , akkor elfogaD bennünket is, mostz elfogadás alatt vagyunk.
.puszi Ildikó
Sajnálom..ez valóban durva!