Azt ugye tudod hogy Amerikában a mosolygás mögött a Prozact nevü antidepi áll, naqgyon sokan szednek antidepit, a Prozact már nem uj gyógyszer, sőt, most már bizt6os mástól mosolyognak.
Én még nem szedtem soha olyan antidepit amitől mosolyopgnom kellett volna, sőt inkább érzéketlenné válok ez bizonyos esetekben jó, de nagyon sokszor rossz is. Mikor a fiam 28 évesen meghalt akkor is szedtem Paroxatot és egy szem könny nem jött ki a szememből és anyám mondta hogy nem szégyellem magam hogy még csak egy könnyet sem ejktek érte. Azért válaszolok neked, mert te is nyugdijasként tengeted m agad akár csak én és maga ez a tény is rosszul hat ránk.
Anita, én is hozzád hasonlón élek. Ha bárki megkérdezi hogy vagyok, csak mosolyogva válaszolok: "Megvagyok". De belül üvölteni tudnék a fájdalomtól, a magány érzésétől, a sok szorongástól. Este pedig kisírom magam. én sem az imizsemet féltem, hanem úgy érzem hogy az emberek nem értenek meg, nem érzik ugyan azt mint én, és utálok az érzéseimről magyarázkodni.
A múlt héten végső kétsésgbeesésemben felakartam hívni a lelkisegély szolgálatot, hogy végre kérjek egy kis segítséget. Erre mit mondott be egy gépies női hang?: Ez a szám az ön körzetéből nem elérhető. Elővettem a helyi telefonkönyvet amiben volt még 2 számomra használható telefonszám. Az egyiknél ugyan ezt mondta be, a másiknál pedig hogy minden vonal foglalt. A másodikat 3szor próbáltam, és mindannyiszort ugyan azt mondta. Így könnyeimmel küszködve nehezen elaludtam. Másnap nézelőttem neten és akkor találtam meg ezt az oldalt. Kértem segítséget az egyik pszichologus hölgytől és nagyon kedvesen, egy hosszú levelet írt vissza. Sok mindenre felnyitotta a szemem. De csak így, névtelenül merek beszélni a problémáimról. A világ erről semmit sem tud...