Ratkóczi Éva doktornő válaszol

2186 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

:D)

crazy (nem ellenőrzött)

WW...mért ne érdekelne bárkit?? ha? :) ügyi vagy gratu, csak így tovább!!

 

ami engem illet..... jól vagyok, igen jól vagyok,,,kérhetsz bármit béééébeee ó ó ó ó... :D:D:D

eléggé fel vagyok dobódva!!! jeeee...végre....és nem félek a hullámoktól...igazi hullámlovas lesz belőlem!!!

mindenkinek olyan jót mint nekem van most!!!! :D

Offline

Üdvözlet Mindenkinek,

elmondtam ma terapon, amiken itt filóztam, s nem nyílt meg alattam a föld, sőt, tök normális embernek érzem magam. Már amennyire én az lehetek. Szóval "szo-szo".;)

És egész jól magamban voltam. Nem mondom, hogy nem beszéltem kicsit zombiüzemmódban, s persze nem tudtam a szemébe nézni (ez témafüggetlenül nem megy),  de jól elmondtam csomó  mindent. ;) És ezt most jó megosztani. Bár valszeg kutyát sem érdekel.;) De legalább egy szép énközlés.:D)

Szép napot, ww

Offline

Dr. Ratkóczi Éva írta:

Vippa írta:

Tisztelt Doktornő!

Nagyon szépen köszönöm a szinte mindenre kiterjedő válaszát. aminek nagyon örültem. Amikor leírtam a gondolataimat, ezt azért is tettem, mert sajnos ez az általános a kórházakban, és a probléma sokunkat érinthet.

Jelenleg a Velaxin/Jarvis rengeteget segített nekem, újra a régi önmagam lehessek, amiért rendkívül hálás vagyok a kórház team-jének, erre a döntésre jutottak, ezt állították be.

Üdvözlettel/Vippa

Kedves Vippa,

örülök a pozitív fejleménynek,

további jó egészséget, üdv., Éva

Nagyon szépen köszönöm.

Nagyon mélyre zuhantam vissza a depressziómban, és ehhez képest most azt mondhatom, teljesen újjá születtem. :-)

Offline

Kedves Dr. Ratkoczi Eva!

Azt szeretnem megkerdezni, hogy a viad nevu urnak milyen kemiai anyagbol van hianya?

Na mindegy, en is teljesen fel vagyok haborodva mert az en nicknevemet egyszer sem irta le a leveleben.  Ezert meg is valtoztattam a niknevemet. Ha megint meg kell valtoztatnom a niknevem akkor az lesz, hogy: zsivanyabb.

Ugy erzem vallasos alapon vagyok kirekesztve: se zsido se kereszteny nem vagyok.  Namostmarasztan namaszte. Mingya atmegyek spellboundba.-)))))))

Namindegy megint. 5millio forint? Az olyan 28ezer USA dollar megfeleloje. De keves. Azert szep a norvegoktol, vagy barkitol akik adtak.  Koszonon szepen az adakozast.  Nem mintha kaptam volna penzt, de erteket azt kaptam, en ugy erzem.  En penzt mashonnan kapok. Kapok fizetest. Namindegymegint. Dolgozok.  Azert egy komolyabb vallalkozashoz kellene legalabb 200ezer dollar, kb 37millo forint. Ha nincs hat nincs. Inkabb kellene meg penzt talalni ahelyett hogy azt kutatjuk hova lett az a kicsi. Namindegy, majd probalok valamit cselekedni ahelyett hogy szovegelek.

Udvozletem kuldom, Maxximalis Tissztelettel;

zsivany

Vippa írta:

Tisztelt Doktornő!

Nagyon szépen köszönöm a szinte mindenre kiterjedő válaszát. aminek nagyon örültem. Amikor leírtam a gondolataimat, ezt azért is tettem, mert sajnos ez az általános a kórházakban, és a probléma sokunkat érinthet.

Jelenleg a Velaxin/Jarvis rengeteget segített nekem, újra a régi önmagam lehessek, amiért rendkívül hálás vagyok a kórház team-jének, erre a döntésre jutottak, ezt állították be.

Üdvözlettel/Vippa

Kedves Vippa,

örülök a pozitív fejleménynek,

további jó egészséget, üdv., Éva

Offline

Tisztelt Doktornő!

Nagyon szépen köszönöm a szinte mindenre kiterjedő válaszát. aminek nagyon örültem. Amikor leírtam a gondolataimat, ezt azért is tettem, mert sajnos ez az általános a kórházakban, és a probléma sokunkat érinthet.

Jelenleg a Velaxin/Jarvis rengeteget segített nekem, újra a régi önmagam lehessek, amiért rendkívül hálás vagyok a kórház team-jének, erre a döntésre jutottak, ezt állították be.

Üdvözlettel/Vippa

Köszönöm szépen a mai jó kérdéseket, helpless kérdéseit különösen közérdekűnek találtam, és ezért a szokásosnál bővebben válaszoltam meg, esetleg érdemes máshova is áttenni, ahol a gyógyszerekről szó van.

Mindenkinek jó éjszakát, Éva

helpless írta:

Kedves Doktornő!

Én 45 mg remeront szedtem kb.1 évig.Nekem a gyógyszer felírásakor nem mondta el az orvos,hogy mire számíthatok ha antidepresszánst szedek.Most,hogy már csak töredékét szedem az előírt adagnak,kezdem csak érezni milyen károkat okozott bennem ez a "gyógyszer".A "kezelőorvosomat" nem érdekli mi van(volt )velem.Hirtelen próbáltam elhagyni  a szert.Megfizettem az árát.Olyan iszonyatos elvonási tüneteim voltak amit nem részletezek,mert nem akarok senkit lebeszélni a gyógyszerekről,mert nem ez a célom.Én azóta gyógyszerellenes vagyok,hogy megjártam a "poklot",de már tudom,hogy egyszer vége lesz ennek a gyötrelmes időszaknak.Azt szeretném kérdezni,hogy okozhatnak-e az antidepresszánsok maradandó agyi elváltozásokat ha már nem szedi az illető(jelen esteben én).A másik kérdésem,hogy hogyan hatnak az antidepresszánsok?Milyen agyi területeket vesznek célba?Vagy ha túl hosszadalmas a válasz akkor hol tudnék utánanézni ennek,ha egyáltalán nyílvános-e ez az információ.Egyébként már alig szedem a gyógyszert,tökéletesen alszom szinte mindennap jó a hangulatom de néha előjön valami furcsa "mintha nem én lennék"érzés amit nem tudok megoldani magamban.Köszönöm a válaszát.

 

 

Kedves helpless (és MINDENKI, AKI ANTIDEPRESSZÍVUMOT SZED)!

Hogyan kell abba hagyni? Lehetnek-e megvonási tünetek?

Nagyon fontos tudni, hogy nem szabad az antidepresszívumokat hirtelen abba hagyni, de még kihagyni sem. Mindig biztonságosan gondoskodni kell arról, hogy időben fel legyen írva a következő gyógyszeradag, nehogy gyógyszer nélkül maradjanak. Nemcsak megvonásos tüneteket okozhat ugyanis a hirtelen kihagyás, hanem súlyos depressziós visszaesést is, már 1-2 napos kimaradás esetén is. A leállást lehetőleg az orvossal egyeztetve, fokozatosan kell kivitelezni, ha megvonásos tünetek jelentkeznek, akkor akár több hónapra is el lehet illetve kell nyújtani; ha nincsenek, akkor néhány hét elég. Sajnos nem mindig magyarázzák ezt el az orvosok; a megvonásos tünetek már szerepelnek újabban a gyógyszerismertetőkön, a depressziós visszacsapás jelensége nem.

Nem mindenekinél jelentkeznek megvonási tünetek, főleg nem ilyen súlyosak, de ritkán előfordulnuk nehezen viselhető és elhúzódó tünetek is. A megoldás ilyenkor a nagyon lassú leállás, fokozatos csökkentéssel. Maradjon akár még egy hónapig is a jelenlegi töredék adagon, illetve addig, amíg a tünetek el nem múlnak.

Hogyan hatnak? Okozhatnak-e tartós károsodást?

Az antidepresszívumok az idegrendszeri sejtek közötti ingerületátvitelben szerepet játszó sertonin és/vagy noradrenalin rendszerre hatnak; különböző biokémiai mechanizmusok útján növelik a sejtek közötti szinaptikus résben a fenti molekulák mennyiségét.

Legutóbbi időkig úgy tudtuk, hogy az antidepresszívumok nem okoznak különösebb agyi funkciózavarhoz vezető maradandó elváltozásokat az idegsejtek működésében (egyedül az idegrendsze tanulási képességének kísérleti úton kimutatható enyhe csökkenésére volt gyanú).  Utóbbi időben több közlemény jelent meg főleg külföldön, amelyek ezt megkérdőjelezik. Olyan tapasztalatokról és kutatási eredményekről számolnak be, amelyek alapján feltételezik, hogy a több évtizedes tartós szedés a (főleg az érzelmi életet és a memóriafunkciókat befolyásoló) u.n. limbikus agyi rendszer területén sejtkárosodást, és  elsősorban az érzelmi- és szexuális élet, a memória- és figyelmi funkciók, valamint a hormonális rendszer működésében finom zavarokat okozhat. Ugyanakkor számos kutatás igazolja azt is, hogy a tartós stresszhatások, így a lelki traumák, súlyos szorongás és depresszió is hasonló sejtkárosodáshoz, sejtpusztuláshoz vezethet ugyanezen a területen - tehát a kezeletlen lelki zavarok esetében sem járunk jobban! Fontos új adat az is a szakirodalomban, hogy az antidepresszívumok az enyhe és közepes depressziókban alig, míg a súlyos depressziókban nagy mértékben hatékonyak. Tehát mérlegelni kell a gyógyszerszedés előnyeit és hátrányait az aktuális állapotnak és a kezelt kórképnek megfelelően! 

Szerintem jó irányelvek a következők:

- Ne hagyjuk kezeleltleül lelki zavarainkat!

- Az enyhébb és közepes depressziók, valamint a szorongásos zavarok és a személyiségzavarok esetében a pszichoterápiát részesítsük előnyben, amennyiben ez elégtelen, kiegészítésül folyamodjunk gyógyszerekhez, ezeket a lehető legrövidebb ideig ls a legkiesebb még hatékony dózisban szedjük!

- A súlyos depressziók, a bipoláris zavarok, szkizoaffeltív zavarok és a szkizofréniák esetében elengedhetetlen a gyógyszerek szedése, viszont ekkor is fontos ezek kiegészítése pszichoterápiával, szocioterápiával és más lelki segítséggel, ( mint amilyenek pl. az önsegítő közösségek és természetesen minden elfogadó és támogató közösségi és emberi   kapcsolat), többek közt azért is, mert ezáltal a legszükségesebb minimumra csökkenthetjük a gyógyszerszedést.

- A gyógyszerekből a legkevesebb, de hatékony dózist kell szedni, a feltétlenül szükséges ideig, szakmai kontroll mellett. Nem érdemes túl keveset vagy túl rövid ideig, mert az csak feleslegesen terheli a szervezetet, de nem hat. Kerülni kell viszont a túl nagy adagokat, csak addig szabad emelni a dózist, ameddig az emelésnek valóban lényeges hatása van. Amennyiben a lelki javulás lelki eszközökkel is elérhető (pl. : társaságba menés, figyelem elterelés, időstrukturáló tevékenységek, relaxáció, stb., inkább ezeket alkalmazzuk, mint plusz gyógyszerszedést vagy dózis emelést. A súlyos depressziós epizódok után szükséges néhány hónapig, általános ajánlás szerint 6 hónapig folyamatosan szedni egy fenntartó antidepresszívum adagot, de éveken keresztül folyamatosan csak akkor szedjünk antidepresszívumot, ha feltétlenül szükséges, azaz, ha különben gyakran visszaesnénk.  (A függőséghez, és sokkal súlyosabb tartós károsodásokhoz vezető szorongásoldókkal még szigorúbban kell bánnunk, lehetőleg ne szedjük tovább egyfolytában 3-4 hónapnál tovább, de semmi képpen fél évnél   tovább ugyanazt a szert, és ha lehet ne szedjünk évekig folyamatosan szorongásoldókat. Antipszichotikumok szedésére is a fenti útmutatás érvényes, kivéve a szkizofréniában, ahol általában egy csökkentett minimál adagra folyamatosan szükség van a visszaeseések megelőzése érdekében, ugyanígy egyes esetekben a szkizoaffektív zavaroknál is.)

- A visszatérő depressziók, a bipoláris és szkizoaffektív zavarok, valamint a szkizofréniák többsége periódikus betegség, a visszaeseseket bevezető tünetek, előjelek előzik meg; ezek ugyanannál a személynél ugyanúgy szoktak jelentkezni. Ezeket tehát meg lehet figyelni, be lehet azonosítani, és észre lehet venni sokszor jóval a visszaesés bekövetkezése előtt. Hozzátartozókat, ismerősöket is meg lehet kérni, hogy figyeljék meg ezeket az előjeleket és figyelmeztessenek, ha ezeket észlelik. Jó beteg-orvos kapcsolat mellett megtehető a gyógyszerek (fokozatos leállítás utáni) átmeneti kihagyása vagy minimáldózison való tartása a tünetmentes időszakokban, mert első jelre azonnal visszaállíthatóak, illetve hatékony dózisra emelhetőek a visszaes kezdetén vagy  gyanújakor. Az első előjeleknél beállított (vagy állandó minimális adag szedése esetén) megemelt gyógyszerek segítségével kivédhető vagy enyhíthető lehet a visszaesesés, miközben minimalizálható a gyógyszerszedés ideje és mértéke. A visszatérő depressziók, bipoláris ás szkizoaffektív zavarok esetében szükséges lehet emellett folyamatos megelőző szereket szedni, amelyek tovább csökkenthetik a visszaeséseket;ezeket akkor érdemes szedni, ha egyébként évi több visszaesés lenne.

 

Hogy a konkrét személyes kérdésre is válaszoljak: A 45 meg Remeron nem nagy adag, és nem is szedte sokáig -  az 1 év ilyen szempontvól nem számít soknak - nem valószínű, hogy a fent jelzett esetleges tartós károsodásokkal és funkciózavarokkal számolnia kellene. Kívánom, hogy minél előbb jusson túl a pechesen kifogott súlyos megvonási tüneteken.

Üdvözlettel: Éva

Vippa írta:

Tiszelt doktornő!

Engem csak az érdekelne, miért van az, akárhányszor kórházba kerülök, a tb-és főorvosom diagnózisát félresöprik, és új diagnózisokat állítanak fel, és aszerint is kezelnek, aztán lepődnek meg, pár napon belül visszakerülök hozzájuk?????

Legutóbb simán elvették tőlem a Rivotrilt és az antipszichotikumomat. Következő alkalommal visszakaptam az antipszichotikumomat, csak mást, a Rivotrilt viszont nem.

Tavaly pl. hiába mondogattam a kezelőorvosomnak, a Stilnoxtól nem tudok aludni, 3 éjszakán át bolyongtam a folyosókon, aztán megelégeltem, és a következő főorvosi viziten szó szerint visszahiztiztem a saját altatómat, a Zolpidemet. Bipoláris hipomániám van, a Truxal, Rivotril és Zolpidem nélkül képtelen vagyok elaludni, mellé Truxalt szedtem este.

Miért játsszák meg a kórházi pszichiáterek, ők mindent jobban tudnak, és szemrebbenés nélkül ráírják a kórházi zárómra, Rivotrilt is szedtem, amit persze nem szedtem, mert nem adtak!!!!! Hol élünk, hogy a pszichiátriai betegeket komplett hülyének nézik a kórházakban.???????

Bevittem a 16 kórházi zárómat, a tb-és főorvosom által írásban felállított diagnózisomat, tehát nem bemondásra adták a gyógyszereimet.

Jelenleg bipoláris affektív zavart állapítottak meg nálam a kórházban, ez a legújabb diagnózisom. 2 héttel azelőtt még mellétették a szkizoaffektív zavart is, amiből a következő kórházi záróm szerint már "kigyógyultam", mindössze kettő hét alatt. (????)

A szkizoaffektív zavart a Rorschach teszt alapján állapították meg, ca. 6 tábla utalt erre a kórházi pszichológus szakvélemenye szerint.

Köszönöm megtisztelő válaszát.

Kedves vippa!

Azt, hogy mit, hogyan gondoltak a kórházban, miért változtatták meg a gyógyszereit, nem tudom megmondani. Valószínüleg volt valami valami elképzelésük, amit meg kellett volna osztaniuk Önnel, de sajnos a hazai orvos gyakorlatban egy általános hiba, egyáltalán nem csak pszichiátrián, hogy semmit nem magyaráznak el a betegnek; sem a diganózisát, sem a betegségével járó várható következnényeket, sem a kezelés lehetséges módjait és a választott kezelés indokait, előnyeit, hátrányait és mellékhatásait.  Írtam már itt erről, ez a hagyományos paternalisztikus szemlélet következénye, ami sajnos "öröklődik" az orvosok között, annak ellenére, hogy a betegjogi törvények már egyértelműen megkövetelik a tájékoztatást, és csak a "tájékozott beleegyezés" alapján lehetne minden kezelést elvégezni, nemcsak a műtéteket, hanem a gyógyszeres kezeléseket is. Amúgy én leginkább azt feltételezem, hogy azért változtatnak a kórházi orvosok a gyógyszerelésen, mert abból indulnak ki, hogy aki kórházba kerül, azért teszi, mert nincs jól, és nemcsak megőrízni akarják a beteget, hanem javítani az állapotán. Abból indulnak ki, hogy ha beállított gyógyszerek mellett nincs jól valaki, akkor azon kell, vagy legalábbis meg kell próbálni változtatni, hátha egy más beállítás eredményesebb lesz.  Erre persze nincs garancia, és kiderülhet, hogy az új gyógyszerbeállítás sem jobb, sőt esetleg még rosszabb, viszont átállítani vagy átállíással próbálkozni sokkal biztonságosabban lehet kórházi körülmények között, mint ambulánsan. Kétségtelen előfordul, hogy a kórházi orvosok alábecsülis a gondozó orvosok tudását, de ez azért nem általános, és más oka is lehet a változtatásoknak. Szerintem nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy ha ezt nem beszélik meg a beteggel és esetleg az ambuláns orvossal, aki sokkal régebben és jobban ismeri a beteget, miként a beteg is önmagát, náluk.

A "bipoláris hipománia" és a "bipoláris zavar" ugyanaz a betegség, az előbbi az utóbbi része. A bipoláris zavar depressziós és mániás (vagy enyhébb esetben hipomániás) fázisokból áll, köztük egészséges időszakokkal. A "szkizoaffektív zavar" ugyanilyen, csak a hangulati tünetek mellett a szkozofréniás tünetekhez hasonló gondolkodási vagy érzékelési zavarok (pl. téveszmék vagy hallucinációk), azaz u.n. pszichotikus tünetek is előfordulnak. Vannak Rorschach jegyek, amelyek pszichotikus tünetekre utalnak. Előfordul, hogy ugyan annál a betegnél kezdetben csak sima bipoláris tünetek vannak és később jelennek meg pszichotikus tünetek is, és ráadásul a sima bipoláris zavar esetében is előfordulhatnaknak üldöztetéses gondolatok vagy, amelyek közel állhatnak az üldöztetéses téveszmékhez, vagy más olyan tünetek, amelyek pszichotikus jellegűek. Mindezek miatt nem ritka, hogy ezek a diagnózisok váltakoznak ugyan annál a személynél, attól függően, hogy ki melyik fázisban, milyen állapotban látja a beteget, vagy ki hogyan ítéli meg a behezen besorolható tüneteket. Végülis szerencsére sem lefolyás, sem kezelés tekintetében nincs különösebb konzekvenciája ezeknek a doganózisváltásoknak; a kezelést mindkét diagnózis esetében az aktuális tünetekhez kell igazítani, nincs a két betegség közül egyiknek sem igazán specifikus kezelése. Talán annyi a különbség, hogy a szkizoaffektív zavar esetében tanácsosabb tartósabban megtartani egy  kiebb adag antipszichotikumot, míg a tiszta bipoláris zavarnál ezt inkább ki lehet hagyni.

A legpozitívabb a leírásában az, hogy jó kezelő orvosa van, akiben bízik, és nyilván alaposan ismeri Önt és a betegségét. Feltehetően bízhat abban is, hogy helyesen ítéli meg, hogy mit érdemes megtartani és mit nem a kórházi átállításokból, és ennek megfelelően fogja hasznosítani a kórházi próbálkozásokat. Kívánom, hogy egyre stabilabb állapotot sikerüljön így elérniük, és egyre kevéssé legyen szüksége kórházi kezelésekre.

Üdvözlettel: Éva

Üdvözlettel: Éva

harmony írta:

Kedves Doktornő!

Csak szeretném megköszönni a válaszát. Mert még nem tettem meg. Én nem vagyok olyan okos, hogy olyan nagy dolgokat szóljak, mint a többiek. Ezért inkább háttérbe vonulok.

Arra jöttem rá, hogy az ember bármennyit is tud, az sosem elég... mindig vannak akik felette állnak, és "irányítják"... valamilyen szinten. Ezért meg sem próbálom azt ami tudom hogy úgysem menne nekem. Nem próbálok nagy szavakat mondani, bár titkon szeretnék egyszer valamit elérni, bármit, ami különlegessé tenne. Vagy amivel tényleg hasznára lehetnék valakinek. Na de mindegy ez már az én saját problémám és gondolataim. Nem akarok offtopic lenni. Csak szeretném ha tudná, hogy köszönöm, hogy válaszolt a múltkor a problémámra. Szép estét kívánok!

Kedves harmony,

nem szerencsés, ha az ember másokhoz hasonlítja magát, már csak azért sem, mert tévútra visz. Aki nem bízik magában, vagy nem tudja elfogadni és szeretni önmagát, akármit is ér el, mindig talál olyat, aki jobb, szebb, okosabb, eredményesebb, stb. nála. Hogy miért? Azért, mert csak ezeket figyeli. Lehet, hogy ugyanaz az ember, aki aki egy valamiben jobb, számos más vonatkozásban  rosszabb néla, de azt nem veszi észre. Más vonatkozásban viszont nem hozzá fogha hasonlítani magát, hanem azokhoz, akik abban a dologban jobbak, más dolgokban viszont lehet, hogy rosszabbak. Így szépen mindenkiből kiválogatja azokat a tulajdonságokat, amelyekben az illetők  jobbak (vagy jobbnak tűnnek) nála és így mindenkinél rosszabnak képzeli magát. Azokkal aztán végképp nem foglalkozik akik nála rosszabb képességekkel rendelkeznek vagy rosszabb helyzetben vannak, kevesebbet értek el. Legrosszabb, ha mindez még gátlásokhoz is vezet, ha már bele se fog az ember a dolgokba, mert "úgyse sikerül", "másoknak úgyis jobban megy". Ki kellene tehát lépnie ebből az ördögi körből, önmagához viszonyítani önmagát, tenni, próbálkozni, gyakorolni mindenben, ami egy kicsit is érdekli, s örülni a megtapasztalt fejlődésnek, az elért eredményeknek.

Üdv., Éva

Offline

Kedves Doktornő!

Én 45 mg remeront szedtem kb.1 évig.Nekem a gyógyszer felírásakor nem mondta el az orvos,hogy mire számíthatok ha antidepresszánst szedek.Most,hogy már csak töredékét szedem az előírt adagnak,kezdem csak érezni milyen károkat okozott bennem ez a "gyógyszer".A "kezelőorvosomat" nem érdekli mi van(volt )velem.Hirtelen próbáltam elhagyni  a szert.Megfizettem az árát.Olyan iszonyatos elvonási tüneteim voltak amit nem részletezek,mert nem akarok senkit lebeszélni a gyógyszerekről,mert nem ez a célom.Én azóta gyógyszerellenes vagyok,hogy megjártam a "poklot",de már tudom,hogy egyszer vége lesz ennek a gyötrelmes időszaknak.Azt szeretném kérdezni,hogy okozhatnak-e az antidepresszánsok maradandó agyi elváltozásokat ha már nem szedi az illető(jelen esteben én).A másik kérdésem,hogy hogyan hatnak az antidepresszánsok?Milyen agyi területeket vesznek célba?Vagy ha túl hosszadalmas a válasz akkor hol tudnék utánanézni ennek,ha egyáltalán nyílvános-e ez az információ.Egyébként már alig szedem a gyógyszert,tökéletesen alszom szinte mindennap jó a hangulatom de néha előjön valami furcsa "mintha nem én lennék"érzés amit nem tudok megoldani magamban.Köszönöm a válaszát.

Offline

Tiszelt doktornő!

Engem csak az érdekelne, miért van az, akárhányszor kórházba kerülök, a tb-és főorvosom diagnózisát félresöprik, és új diagnózisokat állítanak fel, és aszerint is kezelnek, aztán lepődnek meg, pár napon belül visszakerülök hozzájuk?????

Legutóbb simán elvették tőlem a Rivotrilt és az antipszichotikumomat. Következő alkalommal visszakaptam az antipszichotikumomat, csak mást, a Rivotrilt viszont nem.

Tavaly pl. hiába mondogattam a kezelőorvosomnak, a Stilnoxtól nem tudok aludni, 3 éjszakán át bolyongtam a folyosókon, aztán megelégeltem, és a következő főorvosi viziten szó szerint visszahiztiztem a saját altatómat, a Zolpidemet. Bipoláris hipomániám van, a Truxal, Rivotril és Zolpidem nélkül képtelen vagyok elaludni, mellé Truxalt szedtem este.

Miért játsszák meg a kórházi pszichiáterek, ők mindent jobban tudnak, és szemrebbenés nélkül ráírják a kórházi zárómra, Rivotrilt is szedtem, amit persze nem szedtem, mert nem adtak!!!!! Hol élünk, hogy a pszichiátriai betegeket komplett hülyének nézik a kórházakban.???????

Bevittem a 16 kórházi zárómat, a tb-és főorvosom által írásban felállított diagnózisomat, tehát nem bemondásra adták a gyógyszereimet.

Jelenleg bipoláris affektív zavart állapítottak meg nálam a kórházban, ez a legújabb diagnózisom. 2 héttel azelőtt még mellétették a szkizoaffektív zavart is, amiből a következő kórházi záróm szerint már "kigyógyultam", mindössze kettő hét alatt. (????)

A szkizoaffektív zavart a Rorschach teszt alapján állapították meg, ca. 6 tábla utalt erre a kórházi pszichológus szakvélemenye szerint.

Köszönöm megtisztelő válaszát.

Offline

Kedves Doktornő!

Csak szeretném megköszönni a válaszát. Mert még nem tettem meg. Én nem vagyok olyan okos, hogy olyan nagy dolgokat szóljak, mint a többiek. Ezért inkább háttérbe vonulok.

Arra jöttem rá, hogy az ember bármennyit is tud, az sosem elég... mindig vannak akik felette állnak, és "irányítják"... valamilyen szinten. Ezért meg sem próbálom azt ami tudom hogy úgysem menne nekem. Nem próbálok nagy szavakat mondani, bár titkon szeretnék egyszer valamit elérni, bármit, ami különlegessé tenne. Vagy amivel tényleg hasznára lehetnék valakinek. Na de mindegy ez már az én saját problémám és gondolataim. Nem akarok offtopic lenni. Csak szeretném ha tudná, hogy köszönöm, hogy válaszolt a múltkor a problémámra. Szép estét kívánok!

Mindenkinek jó éjszakát, Éva

nett írta:

nem ertem miert akkora sztori ez a drogos srac. nyilvan azonosul a 'szerepevel', mivel a szerepe o sajat maga.

en nem adnek ekkora szerepet az internetnek, foleg az ilyen pszichologia temaban, mert sokkal tobbet tud artani.

nyilvan az is tok etikus, hogy online 'rendelnek' pszichologusok 10-15.000Ft/ 45 perc. ezt en nem is ertem, de komolyan. nekem ez tok ellentmondas. maganak a szakmanak a hadd ne mondjam micsinalasa. es meg diagnozist is mond. ugy, hogy skype-on, IRASBAN, mert a hangjat nem hallhattam. mert legeloszor en kertem irasban, aztan mikor kertem a hangjat, azt mondta, nem. illetve par percre megadta nekem ezt a kivansagom, aztan azzal magyarazta, hogy az iras megmarad. ja amugy nem 10-15-ot fizettem neki, akkor meg csak a fele volt. most lattam, hogy emelkedett. van valami akcioja is, ha 10 alkalmat vasarolsz kapsz egy kupontDDDDDDDDDDDDD

johat ertem en, hogy szolgaltatas, persze, fizetni kell, csak amikor mar nagyon ez az anyagi dolog kerul eloterbe, meg total uzlet, mert szamomra ezt a peldat kb csak annyinak tudom latni.

deegyebkent tok mindegy. a beteg en vagyok. es nyilvan most is tamadom ot....mert primitiv leny vagyok. a lenyeg, hogy o mindent meg tud magyarazni. szivni meg ugyis en szivok.

szerepet pedig nem csak cseten, hanem egyebkent is lehet jatszani. csak az megbetegebb.

ismerek valakit, aki igen magas szinten uzte ezt, sokkkal durvabb sztori, mint a drogos. sok embert 'atbaszott', felnotteket, fiatalabbakat, noket, ferfiakat. mesterien manipulal. dehat sajnaljuk, mert nyilvan o sokkal tobbet szenvedett, mint az 'aldozatai', akit persze egy eletre elintezett, de hat az embereknek joga van lelkileg bombazni a masikat, sot meg a masik lesz a szar, hogy miert hagyta.

a legviccesebb viszont az, hogy most pszichologiat tanul. hat mibol lesz a .......

Az internetes terápiának meg lehet a maga helye és haszna, habár az a személyes terápiás kapcsolaban elérhető lehetőségekkel nyilván nem összevethető.

Igen, az arc nélküli kommunikációs helyzet sokaknál lebontja a gátlásokat, könnyebben játszanak szerepet, lehet, hogy  titkolt, szégyellt, elfojtott, vagy éppen fantáziált, vágyott, idealizált önmagukat. Hasonló oka lehet a már sokak által kutatott jelenségnek,  az internetes fórumok, kommentek teljesen elszsabadult agresszivitásának; könnyen írkálnak neten olyanokat egymásnak az emberek, amiket sohasem mondanának a másik arcába a mindennapi életben, személyes helyzetben. 

Jó lenne itt a Búrán tudatosan figyelni erre, hogy itt ne így történjék, ha mindenki tudatosan kontrollálja magát, kevesebb munkájuk lesz a moderátoroknak.

Üdv., É.

weepingwillow írta:

Szép estét Önnek is. Még sosem voltam úgy itt, hogy Ön is itt van. Furcsa érzés.;)

Köszönöm. Igazából azért zajlik ez fix időpontban, elvileg kedd és csütörtök este 10 és 12 óra között, mert a szerkesztők interaktív fórumnak szánták, tehát, hogy akár mindjárt lehessen egymásra reagálni, meg egy kis közösséget alkkossanak ilyenkor a kérdezők és a válaszoló szakember. Eleinte többen is voltak fenn ilyenkor, és néha meg is valósult ez, aztán valamiért eléggé elnéptelenedett a fórum. É.

5678 írta:

Azon elmelkedem , hogy itt a Buran valaki eszrevenne e ha valakinek ongyilkossagi szandekai vannak . Lenne itt egyetlen ember aki  kepes annyira odafigyelni a masikra , hogy ezt eszrevenne ? Szerintem nem .

A Búra nem vállal közvetlen kríziskezelést, erre vannak krízistelefonok. Viszont nagyon nagy szerepe lehet és szerintem van is a krízismegelőzésben, ami még fokozható lenne a munkacsoportok intenzívebb működésével, az elfogadó-támogató szellem erősödésével és az egymás iránti intolerancia, sértő hangnem további csökkenésével (ha kell kimoderálásával), valamint az ismertség és ezen keresztül a felhasználók számának növelésével.

Üdv., É.

5678 írta:

Kedves Eva

Az emberek  on szerint miert beszelnek magukba.?

Nem tudom, konkrétan mire gondol. Mindenki beszél magában, a gondolkodás belső beszéd; néha jeleneteket, párbeszédeket folytatunk le magunkban. Vagy arra gondol, hogy valaki hangosan beszél, pedig egyeül van? Ha tudja, hogy egyedül van, akkor ez nem sokban különbözik az előzőtől (ha egy hallucinált személyhez beszél, az más) .

Üdv., É.

weepingwillow írta:

Kedves Éva,

az lenne a kérdésem, hogy egy hosszú analitikusan oientált terápiában mindenképp téma lesz előbb-utóbb a szexualitás, az ezzel kapcsolatos fantáziák, elakadások, stb, stb...?

Mert vhogy az összes esettanulmányban ez van a fókuszban (sokat elolvastam), de ez olyan ijesztő. Én nem tudom elképzelni, hogy ilyesmikről beszéljek egy velem szemben ülő férfinek. Ha mondjuk az a terápiás cél, hogy változzon az emberek iránti kötődésem és bizalmam, az aktuális krízis meg egy barátság felbomlása, akkor is megkerülhetetlen a szexualitás? Muszáj? És muszáj átrágni magunkat a jó öreg freudi énfejlődési szakaszokon? Hogy hol vannak problémák, elakadások? Még akkor is, ha azóta van sok-sok új irányzat és szemlélet? Ehhez mindig vissza kell nyúlni?

S mi van, ha csak nekem jut eszembe vmiről vmi szexuális tartalmú dolog, a sok "hülye" olvasmány hatására, de amúgy ez "rossz" asszociáció? Akkor mi van? Pl. ha vmi virágos rétre kéne asszociálnom, s nekem eszembe jut vmi "perverz" dolog? Nem fog :D), de történhetne ilyen is. Azt biztos-biztos tolerálja egy terapeuta? Nem "akad ki"?

Én szeretnék a terápiában kedves, mosolygós és meggyőző lenni, közben meg elég "jó gyerek", akivel könnyű és vidám a munka, de nem fogok tudni olyan dolgokról beszélni, amik az esettanulmányokban vannak. Azok tényleg a realitást mutatják? Pl. az egyikben az áll, hogy egyik páciens arról számolt be a terapeutájának, hogy gyakran supermannek képzeli magát, a tükör előtt önkielégít, s közben a terapeutájára gondol. NEEEM, nagyon távol áll tőlem bármi ilyesmi :D), de egy terápiában ez tényleg lehetséges, ez tényleg belefér? Ott ilyenekről van szó???

Hogy akár férfi, akár nő, akár férfinek, akár nőnek olyanokról beszéljen, ami tabu. Mittomén, szex, szexuális  fantáziák, önkielégítés, perverziók, stb, stb. S honnan lehet tudni, hogy mondjuk most ennek van az ideje? Mi van, ha mondjuk épp "megőrülök", s magamtól kezdek ilyenekről beszélni :D), de közben a terápia még cak a virágos mezőknél tart? Akkor a terapeuta ezt visszautasítja? Vagy kiakad? Vagy mérges lesz? Vagy elítél? Vagy undorítónak tart? Vagy pont fordítva, mi van, ha már ilyesmikről kéne beszélni, de én még mindig csak színes lufikról? Akkor mi lesz? Düh? Elmélkedés, vajon alkalmas vagyok-e a terápiára?

Jaj, nagyon kesze-kusza lett ez a levél, vmi olyasmit akartam megtudni, hogy mindenről lehet-e beszélni, nincs-e olyan téma, amit a terapeuta visszautasít, mert számára is tabu és felkavaró és túl intim? Konkrétan szexuális dolgokra gondolok. & hogy megvan-e a dolgok ideje, s a páciens elronthatja-e az időzítést, vagy a téma mindig a pácienstől függ, s az időzítés csak a terapeuta "gondja"?

Nem tudom, érthető-e a sok butaság, s elnézést, hogy ennyit írok, de látom, más úgyse nagyon, s már csak egy hét a szünetből, akkor majd személyesen is megbeszélem a dolgaimat, csak Ön előbb lesz egy héttel, s az nagy idő.;)

Szép napot,

ww.

Kedves ww,

bármiről lehet beszélni a terápiában, ami foglalkoztatja. Nincs olyan szabály, hogy muszáj  szexuális témákról beszélni, és természetesen olyan sincs, hogy tilos, és egészen biztos, hogy a terapeutája sem meglepődni, sem megrökönyödni nem fog, ha ilyen témát hoz fel.

Vannak tematikusabb, strukturáltabb és vannak u.n. nondirektív, strukturálatlan terápiák. Az előbbiek esetében is a kliens igényei és céljai határozzák meg a témát, csak közösen tervezett módon. Az utóbbiak esetében viszont, mint amilyen az  analitikus, analitikusan orientált,  és a rogersi terápia, semmilyen előre tervezett időbeli elrendezés nincs a témák megjelenését illetően, a kliens mindig arról beszél, ami éppen a fejében van. Nincs tehát helyes és helytelen idő, nem lehetséges túl korai vagy késői megjelenése semmilyen témának. Ha éppen szexuálus problémák foglalkoztatják, akkor arról beszéljen, ha a saját gátlásai, amelyek miatt nem tud ezekről beszélni, akkor azokról. Ha kibeszéli a gátlásait, akkor nagy valószínüsággel enyhülni fognak, és menni fog a kényes témákról való beszéd is. Nem baj, ha először csak egy részét tudja elmondani a problémáinak, annyit mondjon el, amennyit tud. Később majd a többi is menni fog, ahogy fokozatosan oldódnak a gátlásai, attól viszont nem kell tartania, hogy a terapeutája olyat  is kiszed Önből, amit nem akar vele megosztani.

Az írásos anyagok felhasználásához való viszony a terápiákban módszertől függően különböző. A kognitív és viselkedésterápiákban szoktunk pl. írásos otthoni feladatokat is adni, amiket a terápiában aztán megbeszélünk. Az analitikus terápiákra ez nem jellemző, de azért az analitikusan orientált teráiába ez beleférhet, a terapeutájától kell megkérdezni. Nekem ebben a konkrét esetben az a véleményem, hogy jobb lenne, ha nem írná le, hanem beszélni próbálna a gondjairól, úgy, ahogy tud, annyit, amennyit tud, ott az órán, legfeljebb, nem jut a végére, és majd a következő órán folytatja. Ugyanis nem a gyorsaság a fontos, és nem is egyszerűen az, hogy a terapeutája tudomására jussanak a problémái, hanem a folyamat, ami a terápiás órán, a terápiás párbeszédben zajlik. Ezt nem pótolja az, ha a terapeuta egy leírt szövegre reagál.

Üdvözlettel, Éva

reménytelen írta:

T. Doktornő!

 

Ezt írja:

 

"Mindenki, aki itt megosztja a problémáit és pozitív, nem destruktív megoldásmódjait, mindenki aki itt segítséget kér, nyújt, kap és elfogad, mindenki, aki itt a Búra szabályai szerinti kommunikáció használatával az elfogadó-megértő-támogató kapcsolódási lehetőségre mutat példát a bezárulással és támadó-sértő- elutasító viselkedéssel szemben, tesz valamit a fenti tendencia ellen."

 

Mi a véleménye a moderátorok ténykedéséről, akik a felhasználókat gyakorta támadják és elutasítják? Azt gondolom, hogy a moderátoroknak elsőként lenne kötelességük példát nyújtani az elfogadó-megértő-támogató kapcsolódási lehetőségekre.

Kedves reménytelen,

a moderátorok feladata, hogy kiszűrjék a szabályszegőket, akik másokat sértenek, vagy más módon rombolják a Búra cél szerinti tevékenységét. Persze jó, ha ezt elfogadóan teszik, azaz fontos, hogy ne a személyt, csak a szabályszegő viselkedést utasítsák el.

Egyébként én inkább azt tapasztalom, hogy többnyire eléggé toleránsak, az enyhébb szabályszegéseket nem is szankcionálják, a durvább szabályszegőket pedig akár többször is  figyelmeztetik, mielőtt letiltják őket;  figyelembe veszik, a deviáns felhasználók lelkiállapotát is, enyhébben és elfogadóbban járnak el azokkal szemben, akiknál  súlyos betegséget és kontrollképtelenséget vagy belátóképtelenséget lehet sejteni a szabályszegő viselkedés mögött. Természetesen nem tévedhetetlenek, miként egyikünk sem lenne az a helyükben, és nem is lehet ennyi szempontot mindig egyformán  és  igazságosan figyelembe venni. Érthető, hogy akit kimoderálnak, nem örül neki, ezért sokan támadják, sértegetik a moderátorokat, ami persze őket is akadályozza abban, hogy mindenkire elfogadóan reagáljanak.

Szerintem a moderátorok nagyon nehéz, megterhelő munkát végeznek, minden fizetség és személyes haszon nélkül, ami ráadásul népszerűtlen is, és nem is lehetséges tökéletesen és mindig mindenki megelégedésére végezni.  Lehetnénk tehát velük elfogadóbbak, hiszen tevékenységükkel a Búra felhasználóinak az érdekeit szolgálják, azokét is, akiket néha kénytelenek moderálni. Feltételezem, ha kevesebb támadást kapnának, ők is barátságosabban reagálnának a vitás kérdésekben.

Üdvözlettel, Éva 

Offline

nem ertem miert akkora sztori ez a drogos srac. nyilvan azonosul a 'szerepevel', mivel a szerepe o sajat maga.

en nem adnek ekkora szerepet az internetnek, foleg az ilyen pszichologia temaban, mert sokkal tobbet tud artani.

nyilvan az is tok etikus, hogy online 'rendelnek' pszichologusok 10-15.000Ft/ 45 perc. ezt en nem is ertem, de komolyan. nekem ez tok ellentmondas. maganak a szakmanak a hadd ne mondjam micsinalasa. es meg diagnozist is mond. ugy, hogy skype-on, IRASBAN, mert a hangjat nem hallhattam. mert legeloszor en kertem irasban, aztan mikor kertem a hangjat, azt mondta, nem. illetve par percre megadta nekem ezt a kivansagom, aztan azzal magyarazta, hogy az iras megmarad. ja amugy nem 10-15-ot fizettem neki, akkor meg csak a fele volt. most lattam, hogy emelkedett. van valami akcioja is, ha 10 alkalmat vasarolsz kapsz egy kupontDDDDDDDDDDDDD

johat ertem en, hogy szolgaltatas, persze, fizetni kell, csak amikor mar nagyon ez az anyagi dolog kerul eloterbe, meg total uzlet, mert szamomra ezt a peldat kb csak annyinak tudom latni.

deegyebkent tok mindegy. a beteg en vagyok. es nyilvan most is tamadom ot....mert primitiv leny vagyok. a lenyeg, hogy o mindent meg tud magyarazni. szivni meg ugyis en szivok.

szerepet pedig nem csak cseten, hanem egyebkent is lehet jatszani. csak az megbetegebb.

ismerek valakit, aki igen magas szinten uzte ezt, sokkkal durvabb sztori, mint a drogos. sok embert 'atbaszott', felnotteket, fiatalabbakat, noket, ferfiakat. mesterien manipulal. dehat sajnaljuk, mert nyilvan o sokkal tobbet szenvedett, mint az 'aldozatai', akit persze egy eletre elintezett, de hat az embereknek joga van lelkileg bombazni a masikat, sot meg a masik lesz a szar, hogy miert hagyta.

a legviccesebb viszont az, hogy most pszichologiat tanul. hat mibol lesz a .......

Offline

Szép estét Önnek is. Még sosem voltam úgy itt, hogy Ön is itt van. Furcsa érzés.;)

Mindenkinek jó estét, Éva

Offline

mindenki sajat magaert kell felelosseget vallaljon.

megis mit varsz? foleg egy forumtol....

Offline

5678 tól megint néhány álkérdés és némi felelősségrevonás. De azért ő jól van, nem?

5678 (nem ellenőrzött)

Legyen  ez a maganugyem , valoszinu egy olyan embert akit az ongyilkossag fogalkoztat az nem igy ir mint en . Nem nincs szandekomban , de ha estleg eszem agaban lenne , az embereket elnezve az eletben  esetleg  sorstarsakat nem lenne kilatasom egy szebb jovore ami az eletet jelentene.

Offline

Neked vannak?

5678 (nem ellenőrzött)

Azon elmelkedem , hogy itt a Buran valaki eszrevenne e ha valakinek ongyilkossagi szandekai vannak . Lenne itt egyetlen ember aki  kepes annyira odafigyelni a masikra , hogy ezt eszrevenne ? Szerintem nem .

5678 (nem ellenőrzött)

Kedves Eva

Az emberek  on szerint miert beszelnek magukba.?

Offline

Kedves Éva,

az lenne a kérdésem, hogy egy hosszú analitikusan oientált terápiában mindenképp téma lesz előbb-utóbb a szexualitás, az ezzel kapcsolatos fantáziák, elakadások, stb, stb...?

Mert vhogy az összes esettanulmányban ez van a fókuszban (sokat elolvastam), de ez olyan ijesztő. Én nem tudom elképzelni, hogy ilyesmikről beszéljek egy velem szemben ülő férfinek. Ha mondjuk az a terápiás cél, hogy változzon az emberek iránti kötődésem és bizalmam, az aktuális krízis meg egy barátság felbomlása, akkor is megkerülhetetlen a szexualitás? Muszáj? És muszáj átrágni magunkat a jó öreg freudi énfejlődési szakaszokon? Hogy hol vannak problémák, elakadások? Még akkor is, ha azóta van sok-sok új irányzat és szemlélet? Ehhez mindig vissza kell nyúlni?

S mi van, ha csak nekem jut eszembe vmiről vmi szexuális tartalmú dolog, a sok "hülye" olvasmány hatására, de amúgy ez "rossz" asszociáció? Akkor mi van? Pl. ha vmi virágos rétre kéne asszociálnom, s nekem eszembe jut vmi "perverz" dolog? Nem fog :D), de történhetne ilyen is. Azt biztos-biztos tolerálja egy terapeuta? Nem "akad ki"?

Én szeretnék a terápiában kedves, mosolygós és meggyőző lenni, közben meg elég "jó gyerek", akivel könnyű és vidám a munka, de nem fogok tudni olyan dolgokról beszélni, amik az esettanulmányokban vannak. Azok tényleg a realitást mutatják? Pl. az egyikben az áll, hogy egyik páciens arról számolt be a terapeutájának, hogy gyakran supermannek képzeli magát, a tükör előtt önkielégít, s közben a terapeutájára gondol. NEEEM, nagyon távol áll tőlem bármi ilyesmi :D), de egy terápiában ez tényleg lehetséges, ez tényleg belefér? Ott ilyenekről van szó???

Hogy akár férfi, akár nő, akár férfinek, akár nőnek olyanokról beszéljen, ami tabu. Mittomén, szex, szexuális  fantáziák, önkielégítés, perverziók, stb, stb. S honnan lehet tudni, hogy mondjuk most ennek van az ideje? Mi van, ha mondjuk épp "megőrülök", s magamtól kezdek ilyenekről beszélni :D), de közben a terápia még cak a virágos mezőknél tart? Akkor a terapeuta ezt visszautasítja? Vagy kiakad? Vagy mérges lesz? Vagy elítél? Vagy undorítónak tart? Vagy pont fordítva, mi van, ha már ilyesmikről kéne beszélni, de én még mindig csak színes lufikról? Akkor mi lesz? Düh? Elmélkedés, vajon alkalmas vagyok-e a terápiára?

Jaj, nagyon kesze-kusza lett ez a levél, vmi olyasmit akartam megtudni, hogy mindenről lehet-e beszélni, nincs-e olyan téma, amit a terapeuta visszautasít, mert számára is tabu és felkavaró és túl intim? Konkrétan szexuális dolgokra gondolok. & hogy megvan-e a dolgok ideje, s a páciens elronthatja-e az időzítést, vagy a téma mindig a pácienstől függ, s az időzítés csak a terapeuta "gondja"?

Nem tudom, érthető-e a sok butaság, s elnézést, hogy ennyit írok, de látom, más úgyse nagyon, s már csak egy hét a szünetből, akkor majd személyesen is megbeszélem a dolgaimat, csak Ön előbb lesz egy héttel, s az nagy idő.;)

Szép napot,

ww.

Offline

Kedves Éva,

olyat lehet, hogy ha 1. vmit nem tudok elmondani, mert nekem most még nagyon kínos, 2. elmondani nagyon sok lenne, mert 3 hét kimaradt szabadság miatt, akkor leírom, kinyomtatom, odaadom, s ott az órán olvassa el a terapeuta, s aztán beszélgetünk róla???

Csak mert elmondva minimum 25 perc lenne, de akkor levegőt nem véve hadarnék, s közbe se lehetne kérdezni (ami kizárt, hogy így beszéljek majd fél órát, mint egy robot), ha viszont olvassa, akkor kb 12 perc (mindkettőt lemértem:D), s maradna még kb 35 az értelmezésre, s nyugodtan kérdezgethetne.

Azt érzem, nagyon fontos lenne ezeket neki, de a szabadság miatt így felhalmozódott, ráadásul szóban én ezeket most még nem tudom.

Azt nem kérem tőle, hogy otthon olvassa el, nem akarok tőle plusz időt, szal menjen el rá az órámból, de csak így látom kivitelezhetőnek. És rendszert sem akarok ebből, csak most az egyszer.

Tudom, hogy mindenki máshogy dolgozik, mást enged meg, de ilyen elképzelhető, lehetséges, vagy úgy kizárt és marhaság, ahogy van???

Köszönöm, ww

Offline

a psyche-n egy darab szakember nincs. csak buta emberek, akik semmit nem ertek el az eletben, es ezzel probaljak kompenzalni.

ott rombolnak, a szoba opjai.

'magas szinvonalu szakmai segitseg' hatkomolyan regen nem nevettem ekkorat.

 

5678 (nem ellenőrzött)

reménytelen írta:

Elnézést kérek, eltévesztettem, az a könyv címe, hogy Behálózott Psyché.

 

http://www.youtube.com/watch?v=8OXAU4QgNKY

Megneztem a videot , hat igen csak nagyon ovatosan a szerpjatszasokkal mert vegen a szerepe valora valik . A moderatorok nevelo celzattal lettek moderatorok...... kesz kinyultam

5678 (nem ellenőrzött)

pukkancs írta:

Szia reménytelen!
Téged mikor támadtak a moderátorok? Én nem értem, hogy miért támadják ezen a fórumon ennyien a moderátorokat. A moderátornak nem moderálni kell? Régóta olvasom ezt a fórumot is, meg a Pszychét is szoktam. Ott még olyan is volt, hogy napokra lekapcsolták a csetet, mert nem mentek rendben a dolgok a csetelőkkel. Mindenhol vannak szabályok és senki sem népszerű, aki ezt be akarja tartatni. Gondoljunk csak a rendőrökre. Nem? Én még kedves moderátort nem láttam, maximum nem is beszéltek a fórumozókkal, csak töröltek vagy kizártak vagy bannoltak.

maximum nem is beszeltek a forumozokkall

de meg mennyit beszeltek a forumozokkal ,mar azzal a par emberrel aki meg itt van neha

reménytelen (nem ellenőrzött)

Kedves Pukkancs!

 

Teljesen egyetértek azzal, hogy az ilyen közösségeknek lehet katartikus hatása. Vegyük például annak a fiúnak az esetét, aki évekig járt a chat-re, és évekig eljátszotta a drogost, majd utána valóban drogos lett.

 

Felbecsülhetetlen értékű ahogy ebben az emberek tanácsot adnak egymásnak.

reménytelen (nem ellenőrzött)

Elnézést kérek, eltévesztettem, az a könyv címe, hogy Behálózott Psyché.

 

http://www.youtube.com/watch?v=8OXAU4QgNKY

reménytelen (nem ellenőrzött)

Kedves Pukkancs!

 

 

 

Arra a Psychére gondolsz, ami a "Behálózva" című könyv főszereplője?

 

Én még nem jártam ott, de a könyvet olvastam. Szerintem fantasztikus milyen magas színvonalú szakmai munka folyik ott és hány embernek tudnak segíteni. Úttörő vállalkozásukban minden lépésüket kísérjék jókívánságaim az ilyen nemes kezdeményezésben való résztvevőknek.

Offline

Kedves Doktornő!

Köszönöm, hogy tanácsot adott.

Csilla

Offline

Szia reménytelen!
Téged mikor támadtak a moderátorok? Én nem értem, hogy miért támadják ezen a fórumon ennyien a moderátorokat. A moderátornak nem moderálni kell? Régóta olvasom ezt a fórumot is, meg a Pszychét is szoktam. Ott még olyan is volt, hogy napokra lekapcsolták a csetet, mert nem mentek rendben a dolgok a csetelőkkel. Mindenhol vannak szabályok és senki sem népszerű, aki ezt be akarja tartatni. Gondoljunk csak a rendőrökre. Nem? Én még kedves moderátort nem láttam, maximum nem is beszéltek a fórumozókkal, csak töröltek vagy kizártak vagy bannoltak.

reménytelen (nem ellenőrzött)

T. Doktornő!

 

Ezt írja:

 

"Mindenki, aki itt megosztja a problémáit és pozitív, nem destruktív megoldásmódjait, mindenki aki itt segítséget kér, nyújt, kap és elfogad, mindenki, aki itt a Búra szabályai szerinti kommunikáció használatával az elfogadó-megértő-támogató kapcsolódási lehetőségre mutat példát a bezárulással és támadó-sértő- elutasító viselkedéssel szemben, tesz valamit a fenti tendencia ellen."

 

Mi a véleménye a moderátorok ténykedéséről, akik a felhasználókat gyakorta támadják és elutasítják? Azt gondolom, hogy a moderátoroknak elsőként lenne kötelességük példát nyújtani az elfogadó-megértő-támogató kapcsolódási lehetőségekre.

5678 (nem ellenőrzött)

Kedves Eva

Koszonom a valaszat . Szendi Gabor Ugy veli a bolcseszeket azert nem szereti a tarsadalom mert gondolkodnak , legalabbis nekem ez igy jott le amit mondott . Igen sajnos , a neveles helyet atvatte a manipulacio , mint ahogy az on kollegaja fogalmazott . Szomoru tenyek ezek , ez sajnos altalanos

Udvozlettel

Jó éjszakát, Éva

5678 írta:

-http://atv.hu/cikk/20110719_mentalis_analfabetizmus_egyre_tobben_lesznek_ongyilkosok_video

itt hangzott el ez a kifejezes

Kedves 5678 és MINDENKI!

Megnéztem. A szerintem szerencsétlen "mentális analfeabetizmus" kifejezés itt arra utal, hogy sem otthon, sem az iskolában nem tanítják meg a gyermekeknek, fiataloknak a lelki problémák kezelését, nem építenek be hatékony és megtartó kapcsolati mintákat, stb.

Az öngyilkosságok száma egyébként egy igen lényeges mértékű 1986-2009 közötti csökkenés után emelkedik ismét, egyelőre kis (átlagosan) mértékben, viszont ezen belül igen nagy arányú, 200% feletti a fiatalok, különösen a tinédzserek öngyilkossági aránya. Ezt többek között az u.n. öngyilkossági internetes fórumok káros hatásával magyarázzák, ahol az öngyilkos hajlamú fiatalok egymásnak adnak ötleteket.

Úgy gondolom, a Búra, tekintve, hogy minden bizonnyal sok fiatal látogatja, sokat tehet ez ellen. Mindenki, aki itt megosztja a problémáit és pozitív, nem destruktív megoldásmódjait, mindenki aki itt segítséget kér, nyújt, kap és elfogad, mindenki, aki itt a Búra szabályai szerinti kommunikáció használatával az elfogadó-megértő-támogató kapcsolódási lehetőségre mutat példát a bezárulással és támadó-sértő- elutasító viselkedéssel szemben, tesz valamit a fenti tendencia ellen. Jó lenne terjeszteni, hogy minél több lelki problémákkal küzdő fiatal kapcsolódjon hozzá.

Éva

24.óra írta:

Üdvözlöm.

 

azt hiszem eldöntöttem. 20-án voltam a pszichiáternél, 28-ára van még egy időpontom, de azt hiszem ez lesz az utolso. Formasag lesz, ha ugyan addig le nem mondom telefonon. Az orvosom még nem tudja. Majd megtudja. Feltetelezem nem en leszek az elsö a praxisban aki egyoldaluan kilep a terapiából. Feltetelezem hogy ezzel nem zárom ki magam abból hogy gyogyszereket irjon fel,

az összes kurva antidepresszanst ide nekem.

Kedves 24 óra!

Gyakori probléma, hogy pont akkor akar kilépni valaki a terápiából, amikor leginkább depressziós, hiszen a depresszió hatása alatt sok minden mással együtt a terápiát is sötétebben illetve értelmetlennek látja, ugyanakkor elkeseredettebb és türelmetlenebb is, mint egyébként. Legjobb megoldás, ha egyelőre vár a döntésével, és elmondja inkább a terápiában az összes kétségeit. Ezzel nem veszít semmit, kiléphet később is a terápiából, ha akkor is így gondolja majd, ha jobban lesz. Egyelőre viszont nagyon fontos, hogy ne maradjon segítség nélkül ilyen rossz lelkiállapotban. Az elkeseredés  nem jó tanácsadó és biztosan el fog múlni.

üdv. , Éva

Mindenkinek jó estét,

Éva

Offline

Üdvözlöm.

 

azt hiszem eldöntöttem. 20-án voltam a pszichiáternél, 28-ára van még egy időpontom, de azt hiszem ez lesz az utolso. Formasag lesz, ha ugyan addig le nem mondom telefonon. Az orvosom még nem tudja. Majd megtudja. Feltetelezem nem en leszek az elsö a praxisban aki egyoldaluan kilep a terapiából. Feltetelezem hogy ezzel nem zárom ki magam abból hogy gyogyszereket irjon fel,

az összes kurva antidepresszanst ide nekem.

5678 (nem ellenőrzött)

-http://atv.hu/cikk/20110719_mentalis_analfabetizmus_egyre_tobben_lesznek_ongyilkosok_video

itt hangzott el ez a kifejezes

5678 (nem ellenőrzött)

Kedves Eva

Koszonom , hogy valaszolt . Mint mar emlitettem nem erdekel a penz utja nem az onok orszagaban elek  , mint ahogy onoket sem erdekli , hogy a penz a mi orszagunkba hova folyik el . Ne politizaljunk mert ez az oldal nem errol szol , arra ott van egy masik . Nagyon ertekelem , hogy on tarsadalmi segitsegbol vegzi ezt a munkat es biztos vagyok benne , hogy az a penz amit on kap tenyleg egy minimalis nevetseges osszeg .Mint irta nehany ember annyira el van kotelezve az ugy erdekeben , hogy fele reszben ingyen csinalja azt amit csinal , de ugy is lehet ertelmzni miszerint nehany ember ingyen nehany ember meg ellenszolgalatatasert vegzi az elkotelezett munkat . Tegnap mikor bemondtak ezt a staisztikai adatot akkor eppen egy szakmabeli kollegaja probalta ertelmezni magyarazni eme lesujto allapotok okat . Az ur azt allitotta , hogy a mentalis analfabetizmus teheto felelosse a kiugroan magas ongyilkossagokert .Analfabetizmus van nalunk is minden szinten szinte minden , mind intellektualis  mind emotionalis , csak ezzel nem fogalkozik senki . A Bura filozofiajat sajat tapasztalatbol kiindulva en valahogy maskent ertelmezem , de nem szeretnem osszefuggesbe hozni a mentalis analfabetizmussal amit szinten egy szakmabeli allit . Biztos meg lehet keresni ezt a tegnapi hirados anyagot . Erre a mondatra tisztan emlekszem

Udvozlettel

Offline

....

Zárolt téma