vaginizmus

Kedves tétisz ! Tegnap említettem, hogy van kb. 3800 kedvenc témám. Nagy kamasz koromban történt baleset miatt rengeteget kellett feküdnöm, majd 2 évig csak mankóval tudtam közlekedni. Én voltam  a " mankós " srác. Az érdeklődési köröm, már akkor is szinte kórosan széles volt. Nem tulzok, ha  azt mondom 2000 - nél több könyvet elolvastam . Szüleim keresete megengedte, hogy a legkülönbözőbb kiadványokat megrendelhessem. Így tettem szert, rendkivűl széles és szerteágazó ismeretekre. Többek között  " piramis " technikákra, a tégla készítésre, a vaginizmusra, de megtanultam  az állatok hipnotizálását és nagyon sok minden mást is. Közben elvégeztem a gimit, majd a humán fősulit, és amikor már rendben voltam, munkám mellett 6 szakmából le is érettségiztem. Jelenleg - amellet -, hogy kűzdök a betegségemmel ( bipoláris depresszó ) , divattervezőként dolgozom, egy nem tulságosan nagy, de hazánkon kivül még 7 országban jelenlevő cégnél. Tehát most is megvan a lehetőségem, hogy tudásszomjamat kielégitsem. Meg is teszem. Minden este átgondolom, hogy milyen új ismereteket szereztem. A baráti köröm is ennek megfelelően alakult ki . Tegnap pl. a telekinézist veséztük, abból az alkalomból, hogy a misztikum világából áttért a valóságba. Tudományos kisérlettel bizonyitották létezését.   KEDVES TÉTISZ !  HÁT ENNYIT A VAGINIZMUSRÓL.

Kedves tétisz ! Azon kedvenc kb, 3800 témám közé " keveredtél ", amiről ( lehet , hogy Te is )  tudnék, intimebb környezetben, a témára affinitást érző emberek között pár órát, a legnagyobb megelégedettséggel beszélgetni. Én ezt már párszor megtettem, de mindíg szivesen látjuk, az Új arcokat, kiket szivesen fogadunk, bár nem egyszer megtörtént 4-5 perc után a szakítás. A vaginizmus jelensége, ugyan definiálva van, ugyakkor, mint gyakorlati jelenség, nagyon is, és - ad - hoc - , többféle módon  befolyásolható. Hogy senki félre, se értse, a fent említett kb. 3800 kedvenc témáim közé sorolható. pl. a téglaégetés is !!!                                                                                                                                               Azt mondod, ennek semmi köze a vaginizmishoz ? Egy kisméretű tégla 3 kg. Ha egy csaj ( és ez nem egy nagy baromság ), 10 db ( 30 kg. ) téglát elvisz cc, 20-30- méterre, bekötvetkezik az orgazmus. És, hogy ez nem hülyeség, a gimis srácok nagy %-a , a kötélmászás végén élvez el.  AKI NEM HISZI, JÁRJON UTÁNA !!!

Csak a drámához, mert volt, aki picit félre értette, s nem akarom, hogy esetleg más is.

Drámán nem kellett tekintettel lennem senkire, mert az egészséges embereknek is u.olyan problémáik vannak, mint a nem egészségeseknek, utálom is ezt a 2 kifejezést, mert ez 2 végpont, s mindenki vki a kettő közt helyezkedik el. Szóval mi 16-an (már csak a  2. csoportról írok) szépen fel tudtunk volna sorakozni a két végpont között, nyilván én lettem volna a legközelebb a beteg végponthoz, de én sem a végponton, messze-messze attól, s szépen sorban egymás után, lett volna, aki nagyon közel hozzám, lett volna, aki távolabb, de a másik végpontig sem eljutva, mert nyilván még tán a vezetők sem a teljesen egészséges végponton, ha teszem azt, ők is beálltak volna. Vagy nemtom, lehet, hogy ők igen, amennyiben valóban létezik ilyen kategória, de szerintem inkább nem létezik, csak nagyon közel lehet lenni hozzá. S mondjuk 2 kiképző meg szupervízor meg pd. pszichoterapeuta vezető jó, ha vhol ott van.:D)

Nekem a dráma  teljes elfogadást jelentette mind a csoport, mind a vezetők részéről. Mindkét csoport amúgy. Igaz, hogy annyit veszel ki egy csoportból, amennyit beleraksz. S bár kívülálló voltam, legalább szavak szintjén beraktam mindent, soha nem volt titkom, előbb-utóbb minden nagy szégyenem elmondtam, mindennel játszottam (10 nagyjáték az RENGETEG), 100%-ig őszinte voltam, nem taktikáztam, ha vmit nem is rögtön, de 2-3 alakalom után elmondtam, szóval nem maradt kimondatlan vagy eltitkolt dolog, s soha, de soha nem találkoztam sem elítéléssel, sem döbbenettel, semmivel. Csak támogatással, elfogadással, megértéssel... Az én játékaim mindig tök üresek és uncsik voltak, mert én "intellektuális" játékos voltam, aki csak beszélt, beszélt, okoskodott, elmondta az őszintét, de érzelmileg semmi sem tudta megérinteni, nehéz volt engem vezetni, kívülről figyeltem önmagam, statikusak voltak a játékaim, hidegek, kevés szereplővel, kevés mozgással, kevés akcióval, szinte érzések nélkül, sok beszéddel, katarzis nélkül. Miattam, nem a  csoport vagy a vezetők miatt.

Ehhez képest az egészségesek néha az érzelmi teher és féjdalom alatt szó szerint a földre rogytak, a földön fekve zokogtak, hogy taknyuk-nyáluk egybefolyt, s olyan katarzisoknak lehettem tanúja...

Szóval ha jó a csoport és a vezetők, akkor nem érdekes ez a  hülye címke, hogy egészséges vagy nem egészséges. Ott volt 16 ember, vhol mind egyformák, problémákkal, régi traumákkal, fejlődési vággyal. Jó, más nem vagdalta magát, s nem kellett félteni, hogy hasonló hülyeségeket tesz, de mindenkinek megvolt, megvan a maga nyomora, s egy jó csoportban nincs agyalás, hogy elmondjam, ne mndjam, mit szólnak hozzá. Egy jó csoportban 100%-os elfogadás van, s  bárki bármitmegtehet.

Az, hogy egészséges csoportba bevesznek-e beteg embert, a vezetők megítélése, felelőssége, de ha ők igent mondanak, onnantól kezdve az az ő felelősségük, s ott a helyed, nem kell aggódni. Persze tévedhetnek, de ezért kell kellően képzett szakembert választani, mindig mindenben.

Pl. engem egy olyan önismereti csoport, amit mondjuk 2 asszisztens vezetett volna, nem bírt volna el. Mármint a vezetők, s ezáltal a csoport se. Asszem. De az én vezetőim nagyon jók voltak, s simán kibírtak engem, s a csoprotot is úgy vezették, hogy annak részese lehessek, s se én ne sérüljek, se a csoport érdekei ne sérüljenek miattam. Ehhez kellett 2 nagyon jó, nagyon magasan képzett, nagyon tapasztalt  vezető, de ez a fontos, s ha ez megvan, akkor nem kell félni a csoporttól.

Persze van, akinek egyszerűen nem műfaja a csoport vagy dráma vagy akármi, ha így van, akkor le kell ülni, megbeszélni, s megkeresni a legjobb megoldást, ami a leginkább segíthet az adott egyénnek. De annak ellenére pl. hogy a dráma nem az én műfajom, s a végén egyéniben landoltam mellette, mert csúsztam szétfele:), s nem volt elég segítség, hogy nem oldódtak meg a nagy gondjaim, s mindig picit kívülálló voltam, az 500 óra egyetlen mp-ét sem bánom. Lehet, hogy csak mázli, de tényleg így van.

ww

Szia, WW!

Én is köszi, tök jó, hogy így leírtad ezt a drámát! :) Lennének kérdéseim, közben amik felmerültek, meg dolgok, amik eszembe jutottak, de most írtó fáradt vagyok!

Mindig minden topic olyan, hogy az elején van értelme szerintem, aztán elkezdenek benne beszélgetni az emberek, és már rég nem arról szól, ami a tetején van.

Ja, írtam neked a beszélgessünkben is, csak nem tudom, mennyire ismétlem magam.

Puszi :)

Na szétbontom: a tánc: írtam "egy picit" :DDDDDDDD

A tánc, hát ez eléggé nehéz nekem. Főleg azért, mert a többiek mind egészségesek, vagy legalábbis nem tudnak betegségről, nem szednek gyógyszereket. A terapom szorgalmazta azt, hogy legyen csoport, meg beszéltünk róla jó lenne mozogni. És tudom, hogy nagyon régen táncterap volt a terapom. Igazából az ő kedvéért mentem, csak nem gondoltam, hogy akkor csökken a szükségem rá, egyéniben. Azt mondta, mivel nekem tényleg nagyon nehéz bárkivel kapcsolatba lenni, hogy jó lenne a csoport.

De akárhányszor voltam csoporton, az balassa, és ott betegek vannak! Az jó volt általában!!

Szóval tánc, két csoport indult. mindkettőn voltam ilyen interjú féleségen. Egyiknél. ő az van, hogy a táncterap nem muszáj, hogy lógus legyen, lehet pl. tanár is. Az egyik induló csoportban a két terap, egyik sem lógus, és mondták, én túl beteg vagyok ahhoz a csoporthoz. A másik csoportban az egyik terap nem lógus, a másik viszont az, sőt klinikai is. Utánanéztem a terapoknak :):):) Szóval az interjún mondták, így, hogy csak én vagyok beteg, a többiek nem! Én meg azt mondtam, nem baj, úgyis állást kell szereznem, és azért akarok táncra menni, mert gyakorolni akarom az emberek között levést, meg kapcsolatokat gyakorolni, és munkahelyen is ez a felállás lenne, hogy én vagyok csak beteg kb. És gondolom mivel ez a pasi terap egyébként elég képzett táncterap, vállalt.

Az első alkalommal totál kiborultam. 5 órás, két hetente pénteken. úgy van, hogy 1 óra mozgás, utána mindenki beszél valamennyit, aztán mozgás, és utána utolsó órában megint mindenki beszél. Szünet kb. 1 óránként. Beszélgetés: hogy van, milyen volt, miket akar elmondani, mire jutott magával esetleg, melyik feladat milyen volt, stb. És én ezen az utolsó beszélgetésen már bőgtem..... meg mondtam, hogy itt senki sincs beteg, csak én. egyik feladatnál nem akartam kiállni, kérdezték, miért nem jeleztem, hogy nekem bármi kellemetlen, szóban, mondtam, azért mert a mozgásterapnak a lényege, hogy nonverbálisan jelezzen az ember, és úgy jeleztem. Meg voltam már balassában testtudati csoporton, és az jó volt, igaz az csak másfél órás volt, és betegek voltak a többiek is. Szóval szar volt, és kérdeztem is a teraptól, mikor vége lett, még bőgtem, a többiek már elmentek, hogy ők miért jöttek ide? Mert tényleg oriási a különbség. Mondta, hogy azért mert lehet valami problémájuk, valami, ami nem oké, csak ők nem betegek.

Sokat gondolkoztam, hogy menjek-e második alkalommal, de már csak azért is akartam menni, hogy ne úgy lássanak utoljára, mint aki kijelentette, hogy "beteg", meg mint egy bőgőmasina.... Mindig beszélünk azért egyénin is a táncról. Szóval mondtam, hogy oké, nekik is van problémájuk, nem lehet így elkülöníteni, hogy én beteg, ők nem. De azért mondta egyébként csak úgy nekem is a terap, hogy úgy érezték, hibát követtek el az első mozgáson, alkalommal, mert nekik tudniuk kellett volna, hisz az interjún mondtam a dg-imet, meg gyógyszereimet. Nem szabadott volna még érintős feladatot, mert azon buktam ki. Második alkalom jobb volt, persze begyogyóztam magam...

Akárhányszor az van, emberek közé kell mennem, kell gyógyszer. Van amikor elég mondjuk frontin, de az elég kevés. Kell leponex is. vagy keti. És kb. minden második alkalommal elég szarul vagyok terap után, kb. minden második alkalommal próbálom azért, ne boruljak ki! De inkább még mindig gyógyszerekkel. Egyik alkalommal most volt olyan, nem vettem be semmit, csak a szokásos gyogyikat. Tök szar volt! Ultrarossz!!!! Gondoltam már jó lenne próbálkozni plussz gyógyszer nélkül, mert mi lesz, ha dolgozni kell mennem, és akkoris mindig plussz gyógyszer??? Nem jött be. Mindig az van, egy kis bemelegítő mozgás, kb. fél óra, aztán fél óra duma, ki hogy van, előző alkalomról maradt-e valami gondolat, mi volt két hétig vele. Nem bírtam beszélni. Szünetben bekapkodtam frontint, meg 12,5 mili leponexet. Ez után már jobb volt.

Mostmár valamennyire oké, de plussz gyógyszer nélkül nem megy. Kb. október közepén kezdődött, azóta két hetente. És nem szeretem, hogyha szünetben akarnak valamit, neki olyan csodabogár vagyok, nem tudják átérezni, ha olyat mondok, sokan vagyunk, és még eddig azt sem mondhattam ki, falc. Meg olyanokat mondtak nekem, hogy nem vagyok én beteg, aztán közöltem azzal a csajjal, DEEEEE, és a szót, skizo, de csak neki. Szal néha így kifakadok. És most megint szar volt csoporton, éppenhogy nem jött hallu, de jött volna, csak kiálltam épp időben. És most csoporton megint kifakadtam, úgy érzem, már megint nem jó, kb. minden második alkalom nem jó, mert túl sokat mondok magamról. De közben az is van, hogy ez nem munkahely, és mindenki beszél az érzéseiről, meg mi milyen neki. És most ki akartam megint állni, de terap azt mondta, most ne, és akkor beültem a sarokba, felhúztam a pulcsim ujját, van egy seb a karomon, azt elkapartam, de alig jött vér, és azt szétkentem a karomon. Mert az jött, ami szokott lenni néha itthon, vagy volt kórházban is, lényeg, hogy egyedül vagyok épp. Szóval elkezdtek dúdolni a többiek, én meg úgy éreztem, kb. kántálnak, és az van néha, hogy jönnek ilyen emberek, olyan csuklyások (nem a fejükön, hanem a ruhájuk olyan), és szertartás, és ők is dúdolnak és ki akarják szedni a belső szerveimet, és az agyamat, és ilyenkor falc de nem a vágás miatt, hanem vér kell, elkötöm a karom, sok vér kell, megy az éjjeli szekrényemre, és akkor nem nyúlnak hozzám. egyszer volt ez a hallu nagyon durrva, amikor kórházban voltam, illetve akkor háromszor is volt pár nap alatt, és bevágtak a zártra, de ott ugye nem tudtam magamból vért szerezni, szóval nagyon nagyra nőtt ez a hallu, tényleg durva, nem voltam hajlandó bemenni a szobába, mert úgy érztem, ott vannak, és akkor kóvájogtam  a kórházba, néha a gyogyszerszobában üldögéltem, néha lépcsőházba, és akkor bevágtak a zártra. De ha nem tették volna, én kérem be magam. (hú, és a fődoki megemlítette, talán elektrosokk kellene....nem tudom miért..... mert akkor szokták, ha valakinek már nem használ gyógyszer)

Na és most múlt héten már nem is emlékszem, hogy mit mondtam. De azt biztos, hogy ÉN IGENIS BETEG VAGYOK, mert nekem kell ez, és ne mondják, hogy nem! Mert sok évig, 10 évig nem mondhattam, nem is tudtam biztosan, és ez nekem jó! És ez a viselkedés, hogy felhúztam a pulcsim ááááá, és mondtam a falcot, már nem bírtam volna tovább. Na megint az van, hogy szeretnék elbújni a föld alá, nem tudom hogy javítom ki az előző alkalmat.

Szal kihozza a mozgás, minden második alkalommal kb. majdnem, vagy igen: hallucináljak, és most ez durrva volt.

És van egy lány, aki azért jár, mert épp tanulja ezt a táncterápiát, és pont ő fakadt sírva, amikor a mozgás közben meglátta a karomat.

Nem hiszem, hogy nekem ez a csoport kellene..............

És mindig az van, hogy nem szabad kimondani, hogy beteg, nem szabad, hogy falc, úgy vagyok hogy kb gyakorlom a kapcsolatokat, hogy munkahelyen normálisnak nézzek ki, de aztán kifakadok, és olyanokat mondok, hogy durva mindenkinek.......

És első óra után is szar volt pont ezért, hogy hogy javítsam ki, hogy ők nem betegek, én igen.... Meg utálom, ha azzal vígasztalnak, nem vagyok én beteg! ááááááááá Most meg azt mondta egy lány, jó, hogy tök sokat megosztottam magamról, még varrogatás szóba sem került.......... de én meg érzem, jó a fenéket!!!!!!!!!

És mi lesz, mert most múlt héten dolgoztam utoljára, kész vége ennek a munkának. Akkor mindenhol ki fogok fakadni? Mert ahol eddig dolgoztam, tudják az anorexet, tudják, hogy más is van, tudják akárhányszor kórházban voltam, tudják a gyógyszereket. Két éve be sem mentem a munkahelyemre.... De ez nem normális munkahely, mert apám cége volt, és itt amúgysem úgy dolgoztam, valamettöl valameddig. És még az a baj, kb. régen hrom naponta bementem úgy 4 órára, és még így is volt, hogy kimentem a wc-be falcolni, volt, hogy elveszett a kapcsolat a külvilággal....

Na asszem bőven kifejtettem! :)

Szal most megint gondolkozok, mert minden második alkalommal elrontom úgy érzem. És minden következő alkalommal meg visszafogom magam, nem mondok szinte semmit, de akkor meg jön az, hogy hiányzik, hogy nem mondtam.

Azért a most pénteki elég durva volt, mondtam a hallut, ami néha van, és a vért, és, hogy beültem a sarokba, és felhúztam a pulcsimat, és vért kentem. ez  azért durva...... ezt hogy javítom ki????????????????

Ezért szar, balassában sohasem csináltam ilyet, ezér szar, hogy egyedül vagyok beteg.

Na és ezért is eléggé elismerésem neked a drámához! De gondolom ott azért valamivel betegebbek voltak, mint itt.

Én meg 48 helyett 58 :((((( és 42 a cél!

Igen, márciusban lesz 10 éve az egyéninek. Most januártól csökkentettük úgy, hogy két hetente megyek, és ez már így akkor nem analitikus, mert azt mondta, az heti 1 vagy 2. Heti kettő volt nekem is, aztán valamikortól heti egy, nem emlékszem, talán két éve. Nem olyan sok ez, ha belejössz, Igen talán én is így gondoltam az elején, és nekem is azt mondta csak, több év. De annyira nem akarom még lezárni! De mondta, hogy már úgy érzi, hogy mindenről beszéltünk minden szinten, már nem tud többet segíteni, és nekem is olyan érzésem volt november környékén, hogy csökkenteni kellene a heti egyet, mert alig tudtam beszélni bármiről. De nem azt gondoltam, hogy az akkor már nem analitikus, nem azt mondtam, hogy le akarnám zárni! Azt mondta, egy 10 éves terápia után a lezárás eltart jópár hónapig. Abban állapodtunk meg, akkor januártól, és júliusig kb biztos tart még. Félek nélküle élni! Meg ragaszkodom, nem akarom elveszíteni. Azt tervezem, valamikor majd visszaemeltetem heti egyre. Azt mondta, hogy a lezáráskor meg fogjuk beszélni, mit csináltunk, mi volt, mi változott, mi sikerült, mi nem, hova haladtunk, stb, ilyeneket, de most még nem beszéltünk erről.

Ne aggódj! Nekem szerintem ez már extra ultra oriás terápia :D

És igen, nagyon lassú a kapcsolatteremtés része is csak, nagyon sok idő, amíg normálisan megbízol benne, minden lassan megy. Ez az analitikus hosszú terápia. Gondolom még sehol sem tartasz.

Én sem vagyok még kész párkapcsolatra. Ami néha aggaszt, mert ha gyereket szeretnék már kicsúsztam lassan az időből... De általában nem érdekel. Nem tudom elképzelni magamról, hogy együtt éljek bárkivel is, még azt sem, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek egy himneművel :) ..... De azt én is tudom, ha valakivel, akkor nem nő :)

Na innen kivágtam a táncot, két hsz-el feljebb, mert rohadt hosszú lett.....

ez meg nem a tánchoz tartozik, hanem ide, bocs, túlbonyolítom...:(

A barátaim mind burások, illetve kuckósok. Azok, akik számítanak még nagyon nekem, volt doki (kisdokinak hívom), cs, terap, vannak még, ezek egyoldalú kapcsolatok. Azon mesterkedik a terapom, hogy igazi kapcsolatokról beszéljünk, hogy legyenek igaziak! De én mondtam, hogy vannak, bura, kuckó!!!!!!!!!! És azt mondta, doki, cs, stb. az mind nosztalgiázás, így hívta, szal már nem is beszélhetek róluk, kb. elég volt. Bár szerintem épp dokiról sohasem beszéltünk annyit, mivel épp mindig volt más dolog, és, hogy hiányzik, már nem is lehet róla beszélni egyáltalán. Akartam egyszer-kétszer, de terapom már nem akar. Rossz, hogy azt mondta, nosztalgiázás, mert ez is egy dolog, amiről már tilos beszélni, és szerintem ő az, aki így valahogy ...... egy csomó téma már nem lehet!!!! Régebben, illetve kb. eddig, két hónappal ezelőttig lehetett, ami foglalkoztatott, nekem kellett témát választani, nekem kellett beszélni, most meg ezt sem lehet, azt sem lehet. áááááááá így tényleg nincs annyi mondanivaló már! Így tényleg nem kell már a heti egy sem! :(

azért szerintem ez alakul. igen, mindig azt íram, axex. vagy aszex, nemtom...

de most úgy vagyok vele, régen nem ez volt, hogy mindegy. nem aggódom miatta. ahogy alakul, ahogy épp tettszik. aggdtam én is talán a lányokat szeretem? de nem.

meg anorexiával szerintem jár is, úgy a vágy elvesztés, ilyesmi, de már jócskán meghíztam:(

lényeg az jó, hogy már nem foglakoztat.

azt nem mondom, hogy járnék valakivel, egyáltalán nem hiányzik, de tudom, ha igen, akkor nem lánnyal:)

de amilyen vagyok, senkivel sem találkozom, fél évente valakivel, valakivel őő mostmár nem buráról, hanem a másik fórum, mindegy, ugyanaz, "betegekkel" csak.

ja meg a táncterápia, az más, de majd elfelejtettem. elég ez bőven, két hetente van, elég az emberekből ennyi hirtelen.......................

ez olyan, mintha én írtam volna........

nah, mostmár nem panaszkodhatunk a "melegre" :-P derékig érő hó esett itt.

nincs mit, tetisz

ja... most kapcsoltam..... hogy mi a topik címe :-P az utolsó hozzászólásokon nevettem... :-)))

ejha

ha ezt megtudja anyukam, hogy elolvastam..eltilt a szamitogeptol

Szerintem jó hogy leirtad, bár a történet helyenként hajaz egy erotikus novellára de az nem baj.

Ismertem valakit akinek ugyanilyen problémája volt. azt hiszem, velem élte át elsőzsör, hogy a szex jó. emlekszem, órákig tartott khm... az előjáték, amíg felodódott, megnyugodott, és el tudott lazulni.

sajnos a drága utána túlságosan is belejött. elfelejtett szólni hogy 2 napnál tovább nem bírja ha nincs valami a lába között. aztán amikor kiderült, sajnos el kellett hogy váljanak útjaink.

hát ilyen is van.

Nagyon egyszerű a válasz:

Mivel nő vagyok és nem férfi nem tudhatom hogy egy férfinál is ugyanúgy működik-e mindez...nincs elvetve a lehetősége,nem zártam ki.

,,amikor a nemet (akármelyiket) valami hiányosságnak vagy születési rendellenességnek akarják beállítani, elég szkeptikus bírok lenni"

Miért kell a dolgokat eltúlozni?Ezt soha nem fogom felfogni.Ki beszélt születési rendellenességről???Jézusom:Ez román nyelv,ha a fordítás nem csal nem,nem vagyok házas.Nem is lehet születési rendellenesség,lelki dologról beszéltem.