ez is én lennék?

Szia Boni,

olvasom amit írsz. Az tényleg igaz hogy sokan nem tudják mit takar a skizofrénia, pl sokszor azt hitték hogy ez azt jelenti hogy több személyiségem van. Pedig az egy teljesen másik betegség. (Bár időnként szeretek szerepekbe bújni, mégsem gondolnám azt, hogy bennem több személy élne egyszerre, na meg hát nem is ez a betegségem). 

Igen talán iwiwen tényleg be voltunk jelölve egymás ismerősének, de én már azt a profilom töröltem... azóta van új, csak nem találtalak meg...

egyébként én is szoktam olvasgatni időnként a skizo tüneteit. Valahogy megnyugtat engem, hogy leírva látom amiken átmegyek, és akkor nyugtázom, hogy igen, tényleg ez van velem. :-) Néha van olyan is még, hogy egyszerre két ellentétes érzés van bennem jelen, és pl írok valamit, és utána teljesen az ellentétjét, és mások nem értik hogy miért, hogyan lehet ez? Azt gondolják, hogy meghibbantam... mivel egymásnak "ellent mondó dolgokat" írok néha. És én meg nem tudom nekik elmagyarázni, hogy pontosan így van jelen bennem a két ellentétes gondolat, érzés. Ez számomra is "rejtély", hogyan lehet. Néha már nagyon oda kell figyelnem mikor írok, hogy ne írjak "hülyeséget", és ilyen ellentmondó dolgokat. Néha úgy érzem magam mint egy amnéziás.... mintha nem lennék tudatában annak amit pár perce írtam... és nagyon rossz nekem ez. Mert tényleg figyelnem kell rá, hogy egybefüggő és értelmes legyen az írásom. (Ugye a gondolatok is csaponganak, másodpercről másodpercre).... sokszor csak írok ami jön, és nem gondolom át. De mostmár próbálok figyelni. Persze számomra ez igen bonyolult. 

egy unokabátyám és egy unokahugom paranoid skizofrén. apai és a anyai ágon is kaptam alkoholista  masszív nagyapákat, de tök normális nagymamákat. önállásom után ragaszkodtam a természetgyógyászhathoz, ezt akartam művelni, ezzel akartam foglalkozni életem végéig. megismerkedtem etka anyóval, egely györgy a kedvenceim közé tartozott. személyes ismeretségeim és a humán fősuli elvégzése után éveket szántam a parapsziológiai tudományokra, melyek így pár év elmultával, már teljes kudarcként értékelhetnék.kb.7-8 évet szántam a megismérésükhöz, melyben akár a halluciániációk, szellemidézések, és más trükkök szerepeltek. a teljes sikertelenség után mindezt abbahagytam. mindent megtetttem a siker érdekében, de hiába, nem sikerült. mindezt abba hagyva pl. agykontroll 1-2 plusz gyógyító szakcsoport, kinezológiai oktatás. reiiki mester, majd nagymester,,thai majd szeretet masszázs és sorolhatnám, de minden hiába, célom, amit magamnak kitűztem nem értem el, így az egészet abbahagytam.és talán kudarcként is fogtam fel. ha valaki megkeres a fórumon keresztűl, szivesen állok rendelkezésére.

szia, Harmony, én is rád! :) szerintem be is vagyunk jelölve egymásnak iwiw-en, elég régen :)

ez most fura, mert épp olvasgattalak, és nem gondoltam, hogy épp nekem írnál, azt hittem, hogy idegesítő lehet neked, hogy én itt néha mennyire ragaszkodom dg-k-hez, mert úgy gondoltam, te meg nagyon utálod már, és akkor milyen, ha valaki ragaszkodik, és kell neki....de nem ezt utálod, hanem a gyógyszereket.

nekem is ilyen volt, mesevilág! és régen így voltam egyébként én is, még bele is írták egy zárójelentésembe, hogy nem akarom elveszíteni a hallucinációkat, asszem egy 2007-esben van ilyen. amikor pár évig írtóra a mesevilágban éltem csak, hú így visszamenőleg abszolút nem emlékszem, mi történt. azt tudom, valószínű iskolába jártam, ennyi... nem tudom, hogy volt-e gond akkor megkülönböztetni a valóságtól, mert nem is volt valóság sehol.... aztán volt valóság, csak nagyon nehéz volt megkülönböztetni. aztán lassan elmúlt a mesevilág...... nem jó. de én ezt nem gyógyszereknek tudom be, mert már előbb elkezdett múlni, mint amikor elkezdtem gyógyszereket szedni. talán felváltotta a skizo-ságot az anorexia, és bordi.

nekem is volt ilyen, és tényleg más, hogy a tévéből nekem beszélnek, meg olyan is, hogy más valaki, akit ismerek, nekem üzen. olyan, hogy én is szereplő vagyok, nem. inkább nekem ilyen üldözési mánia szerűség volt, hogy mindenki velem foglalkozik, engem figyel, nekem üzen, rólam beszél.... ez néha lehet rossz, de lehet jó is, ha mondjuk egyedül vagyok, biztonságot ad. Van olyan még mindig, hogy vagyok valahol, és olyan, mintha kilépnék a testemből, felülről látok mindenkit, látom, ahogy beszélgetnek, amit csinálnak. régen nagyon sokszor volt ilyen. olyan, mintha tévét néznék. nekem ilyen annyira nincsen, hogy tényleg hónapokra akár abszolút elnyomnának mindent a gyógyszerek. vagy lehet, hogy lenne, de akkor kevesebbet veszek be, nem ezért, csak mert jól vagyok. és mondjuk nem is skizo tünetek miatt veszek be több gyógyszert, ha többet veszek be, vagy általában nem azért....

köszi:) és igazad van. csak valahogy nem is csak nekem kellenek a dg-ok, de fontosak. de azért a skizoaffektívvel már meg vagyok elégedve :D, csak nem nagyon tudom kitalálni, mi ez, miben különbözik mástól. nehéz így, hogy összetett, mert nem tudom meghatározni, ki vagyok. olvasgatom állandóan a skizfrénia tüneteit, a hangulatzavarok tüneteit, meg mindent, és próbálom összerakni. meg a skizofréniát, ezt a szót mindenki ismeri, mégha nem is tudja teljesen mi az, de a skizoaffektívet még egy szakember is nehezen. megvan ugyanaz a hátulütője, mint a skizofrénnek, teljesen mit mond valaki, ha úgy kezdődik, skizo, akkor már le is írtak. de nem érdekel, csak mondjuk pl egy állásinterjún nem mondja az ember.

én még azt szeretem, amikor azt mondják, vagy záróba írják, hogy bizarrrrrrrr júj ezt a szót nagyon szeretem :D érdekes benne az is, hogy nem mindig ugyanolyan "beleéléssel" vannak ilyen gondolatok. van, hogy nagyon, és nem érzem, hogy nem valóságos valami, aztán elmúlik kb., és érzem, hogy hülyeség, és lehet olyan, hogy megint úgy érzem, valóságos. pl. mondjuk amikor azt mondom, apukám kétszer halt meg, és olyanokon gondolkozom, melyik volt előbb..

én is szeretnék anorex lenni. és ez fura így, mert pont az akarok én is lenni, ami gondolom te, hogy vékony legyek. és nem azt akarom én sem, hogy állandóan kövérnek érezzem magam, és fogyózzak agyba-főbe... ha így nézem, a rossz oldalát, akkor még mindig anorex vagyok, a jó már elmúlt sajnos. 

mosogattam, és közben jártak a gondolataim.....múltról, annyira fáj néha a múlt, nagyon nagyon, és ezért gondoltam, ide írhatnám a gondolataimat.

vagy gondolkoztam, nyissak egy topicot, aminek az lenne a címe: elmélkedés ? nem, még nem akarok, vagy most nem akarok........

miért fontos nekem, hogy beteg, miért fontos nekem, hogy gyógyszerek, antipszichó?

az jutott eszembe, talán olyan sokáig nem volt ez, nem bújhattam mögé, vagy semmi mögé sem...... nem igazolhattam saját magamnak magam, hogy nem bolond, hanem talán valamiért van, hogy nem olyan, mint mások.............

olyan sokáig úgy éreztem, hogy bolond vagyok, és a szó legrosszabb értelmében!
középiskolában.... ott... mindenki hülyének nézett, csak hülyének, a tanárok nem, ők talán látták, hogy gond lehet, de ennyi, illetve volt aki szólt anyámnak, de ennyi.. és talán egyszer igen, megkérdezte anyám, hogy akarok-e pszichológushoz menni, én meg azt mondtam, hogy nem, persze, mert úgy éreztem, akkor bebizonyítom, hogy hülye vagyok, bolond vagyok, csak a bolondok járnak pszichológushoz.

általános iskolában, ott az osztálytársaim még semmi, csak eltávolodtak. a barátaim, nem lettek barátok, főleg barátnők, már nem tartjuk a kapcsolatot, nem tartottuk soha, mert legjobb barátnőmet is, én távolítottam el, a végén senki se kellett, illetve ezt mutattam, szó szerint tényleg eltávolítottam magamtól mindenkit, és ezért nem is gondolnak rám, nem is akartak azóta sem találkozni velem. persze találkoztunk, egyszer-kétszer, de ennyi.

aztán mi volt? könyvelői suli, ja, nem előtte még  a gimi negyedik, másik suliban. ott semmi, mert a húgom barátja volt, akivel egy osztályba kerültem, húgom barátai-val, akkor az menő. és elég vad volt az előző gimi, uh negyedikben semmi baj. de de, talán igen, menő voltam, mert cigiztem, meg mert buliztam már akkor, addigra, de a tanárok nem, éreztem, hogy figyelnek, hogy nézik, hogy épp ott vagyok-e órán, hogy mi van velem? ők észrevették

aztán a könyvelői. na ott már teljesen totálisan bolond, dilis, nézték, nézték, nekem vajon mi bajom van? és tényleg láttam, úgy látták, hogy valami van, biztos van, figyeltek, de egyetlen szót sem szóltak, semmit, csak sajnáltak néha.... és ennyi. mutathattam annyit, tudtam, hogy nem normális, hogy alig eszem, hogy .... tényleg valami nem oké, mert szédülök (a sok koplalástól), ennyit tudtam csak, szédülök néha, és, hogy nálam egy egész napra elég egyetlen szendvics, hogy én óránkét egyet beleharapok, vagy nem.
senki sem szólt nekem, senki sem gondolta, talán nem sajnálni kellene, hanem segíteni. de miért is szóljanak bele egy 20 éves, vagy idősebb lány / vagy nő? dolgaiba? ha gondolja, kér segítséget, nem az ő dolguk!

aztán főiskola, ugyanez, ez a csaj bolond. ennyi.

és állandóan, ez a csaj nem normális, nem kell foglalkozni vele, vagy érdekes, vajon mi baja van? vagy olyan rossz neki, annyira látszik, akkor sajnáljuk, bár amúgy nem nagyon kell vele foglalkozni........

olyan sokáig semmi sem. és főleg olyan sokáig mit gondoltam magamról, hogy éreztem magamat? kb, hogy bolond vagyok, nem vagyok olyan, mint a többiek.

már nem skizo. középiskolában igen, akkor teljesen azt hittem, hogy én skizofrén vagyok, de talán nem igaz, hogy végig, bár amikor cs-vel tartottam a kapcsolatot, tudtam, hogy a: nem mondja meg, hogy mi bajom van, és én cs-t kérdeztem egyszer, szerinte én skizofrén vagyok? azt akartam hallani, lehet, de azt hallottam: nem hiszem. bár ez sem egy egyszerű nem! és talán tényleg az voltam, skizofrén, talán akkor skizofrén, mostmár skizoaffektív? vagy akkor jobban skizo - és itt lehet akármilyen folytatás, most meg már csak kicsit, vagy alig skizoaffektív?

aztán később azt hiszem, hogy nem gondoltam arra, hogy skizofrén vagyok, érettségi után, vagy igen, mert cs-től amikor kérdeztem azt hiszem, kb. 24 voltam.

és kielégített az, amikor a, azt mondta, bordi??, nem, nem ezt mondta, azt, hogy személyiségzavar. és úgy mondta, mint aki fél, hogy most ezt hogy is folytassa, úgy mondta, hogy előtte vett egy levegőt, nem egyet, szó szerint lihegett kb., szó szerint ideges volt, kb., na jó, megmondom, de most ebből mi lesz?, és amikor visszakérdeztem, hogy oké, és ez micsoda, akkor erre már nem tudott válaszolni.... éppen akkor nem.
aztán bura volt, és sok-sok bordi, és ettől éreztem, nem én vagyok az egyetlen, sőt, komolyabbak is vannak, vagy legalább olyanok mint én. bordi, anorex.

az anorex-et könnyű volt felvállalni, akárki előtt. azt hiszem, hogy mutogatni is akartam, én tudok fogyni, én tudok mégvékonyabb lenni, főiskolán is, olyan jó volt, amikor azt mondtam, fogyni akarok, és a reakciók erre! :D totálisan jók voltak. ez nem annyira őrültség, ez nem is annyira dilisség.

aztán talán voltam, skizoaffektív, úgy 2007-ben, nem is igazán emlékszem rá, arra sem emlékeztem, most kérdeztem meg terapon, hogy Bonny találkozott a-val. mondtam, hogy úgy érzem, hogy erre emlékeznék, erre a, azt mondta, mindegy, nem érdekes, kb. hogy ő hülye, mondtam, hogy nem, inkább azon gondolkoztam, hogy mennyire zavaros volt az az időszak. biztos zavaros, mert mondta többször a szót, zavart voltam.

és a nem emlékezés? az olyan skizós? mert akkor találta ki a, hogy skizoaffektív, amikor az volt, vagyis utólag éppen nem is tudom, hogy mi. akkor középiskolában, azt mondta a, hogy általánosban lehet, hogy egy normális szinten volt valami, de ami középiskolában volt, az már nem nevezhető normális szintnek, szal akkor talán voltam skizoaffektív szintén, vagy lehet, hogy skizofrén? évek kimaradtak. ez olyan, nem tudom.
mi az, amire nem emlékszik az ember? főleg arra, amikor nem is a valóságban élt, nem? amikor nagyon zavaros volt, amikor nem tudtam, most mi a valóság, mi nem.
és sokszor mostanában sem tudom.

amúgy van valami nagyon érdekes, kicsit visszafordítva a hallucinációt, nem tudom, hogy mi ez. szóva azon gondolkozom, talán ez nem annyira normális, hogy úgy érzem, amit megálmodok, annak nagyon nagy jelentősége van. persze terap szempotból igen, de egyébként a valósághoz semmi köze. mégis fél napig néha abban élek. annyira valóságosak az álmaim, hogy azokra jobban emlékszem, mint ami akkor történt, amikor ébren voltam. igen, jobban emlékszem, az éjjeli, alvás közbeni gondolataim szerint cselekszem inkább, mint amit napközben, ébren gondolok. vagy gondolkodok.

ja, kivéve ez :D

szóval az eredeti gondolat. mostmár mondhatom ezt a szót, evészavar, mondhatom a szót, bordi, mondhatom a szót, skizoaffektív, mondhatom a szót, keti, mondhatom a szót leponex, és stb. és néha tényleg annyira ki akarom kiabálni ezeket a szavakat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
annyira, de annyira nagyon!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! és nem igazán azoknak, akik most vannak, akikkel találkozom, hanem a netre feltenni, mindenfelé, mondjuk burára, mert nézhetik, tudhatják, vagy kitalálhatják, hogy boni kicsoda, és akkor láthatják, 14 éves kora óta skizo!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! nekik akarom elmondani ezeket, főleg azoknak, akik szó szerint hülyének néztek, bolondnak, dilisnek!!!!!!!!!!!!!

és most meg olyan fura, hogy valahogy a dilis szót is szeretem!??

mindenkinek az életében vannak rossz pillanatok és időszakok, amikor sajnos nem lehet sokat tenni, csak összeszorított fogakkal várni, hogy elmúljanak. és tényleg elmúlnak, csak általában nem olyan hamar mint szeretnénk.

szerintem nem kell és nem is nagyon lehet tudatosan elfelejteni a rossz dolgokat. tudatosítani kell magadban, hogy elmúlt, vége, visszacsinálhatatlan. viszont te most létezel a jelenben és van egy csomó minden amit tehetsz magadért és másokért. jó, lehet, hogy most nem érzed magad elég erősnek hozzá, akkor majd holnap vagy a jövő hónapban. a múltadon ha megfeszülsz sem tudsz változtatni, ezért az ablakon kidobott idő és energia ezen agyalni.

nekem sokat segítenek az olyan gondolatok, amikor visszaemlékszem arra, hogy mennyi mindent kibírtam már. így kisebbnek tűnnek az aktuáis gondok.

szerintem, hasonlítasz  patriciára, szerintem.

Kedves AZUR!

Teljesen egyetértek veled. Köszönöm hogy hozzámszóltál :-) Sajnos most nem telik sok tőlem, nem vagyok túl jól fizikailag, de örülök annak amit írtál. És remélem hogy jobban leszel! A Remény mindig itt van! ;-) Ezért egészen biztos hogy jobb lesz! :-))

Szia eszterancia,

én sem tudom feledni a múltamat, meg akartak ölni engem, és nagyon fáj és mindig fájni fog. Ezeken nem lehet túllépni, csak elterelni róla a figyelmünket.  Boldog élet szerintem nincs, mert nincs egy folyamatosan tartó kielégítő állapot. De boldog gondolkodás lehet, de mondjuk az sem boldogság, csak egy alternatíva. Én hiába kerestem a boldogságot, csak pillanatokra találom meg, de szeretlek, s ez talán segít.