Ezeknek a rosszulléteknek soha sem lesz vége!
Pánikbetegség és pszichoszomatikus tünetek
2012. május 07. - 02:20
#79
2012. április 03. - 23:21
#78
Vagy a túl nagy káosz miatt ami belőlem jön, nem tudott semmi lényegi dolgot leszűrni a doki.... ezért is utalt tovább, hogy kezeljék a függőségeimet, amik befolyásolják a tudatomat.....
....azért ha látja, hogy egy kész káosz vagyok, akkor feltehetett volna sablon kérdéseket is, hogy felállítson egy hozzávetőleges képet az elmeállapotomról.....legalábbis én így láttam volna logikusnak..... de hát ezt dobta a gép... :S
2012. április 02. - 22:30
#77
nem valami tehetséges pszichot fogtál ki..:(
2012. április 02. - 20:56
#76
Na voltam pszichodokinál, azt mondta, annyi minden van jelen és akkora káosz vagyok, hogy nem tud semmit sem mondani. Túl sok szert szedek....elküldött addiktológiára és kilátásba helyezte, hogy talán majd hangulatjavítókkal kezeljenek. Első blikkre ennyit tudott mondani. A végén megkérdezte, hogy akarok-e még hozzá menni valamikor..... hát mondom.... nem ártana, nem?
Arról, hogy pszichoszomatikusan mit okozhatok magamnak, vagy bármi ilyen egyéb kérdésemre kitérően válaszolt és lényegében elmondta azt amit eddig is tudtam.
Egyébként nagyon jófej volt és segítőkész, de nem érzem azt, hogy érdemben segített volna bármit is. De hallgatok rá aztán meglátjuk mi lesz......
2012. március 29. - 21:19
#75
Kedves Remina ! Feltétlenül kérd szakember segítségét !!!!
2012. március 29. - 21:04
#74
Kedves Baobab! Stabil gyermekkor után jött az instabil kamaszkor ( mely egy renkivül jó szakember jellemzése szerint felér egy stabil skizofréniás tüneteivel ). Őket természetesen nem bántva, jelzem, hogy a lelki, mentális érettség sokszor nem függ az életkorral. Nálam 4 évvel később jelentkeztek az "érett", mentálisan talán a társadalomnak megfelelő és engem sem felemésztő Gondolatok, viselkedésminták. Saját jellemzésedben a dolgok mögé látó. sokat filózó éned bontod ki. mely ha nem az általad elvárt irányba megy és saját erőből ( izomból, ahogy mi focisták értjük a durr bele, aztán majdcsak jó lesz valahogy), dolgot, akkor feltétlenül jó a választásod !! Nem visznek el "rossz" irányba, mert a saját magadat "mintegy kivülről látó éned" résen van és ha rossz a szakember, vagy a gyógyszer, tudsz váltani. Sok és gyógyító sikert kivánok ÉS a kicsilány92- nek is !!!
2012. március 29. - 20:39
#73
Ez nagyon jó! Remélem az én dokim is jófej lesz. Egyébként én is ebben bízom, hogy attól függetlenül, hogy általánosan egyre rosszabbul vagyok, valahol tudom, hogy van ebből kit csak meg kell találni. Szeretnék én is egy olyan dokit kifogni aki valóban a segítségemre lehet.
Járj sikerrel Kicsilány! ;)
2012. március 29. - 20:21
#72
Én kellemeset csalódtam:)) nagyon rendes volt a Doki:))) Egy hölgy volt:) Elmeséltem neki az egész életem:) modnta hogy látja miylen határozz csaj vagyok, és tuti a gyúgyulás mert látja h akarok gyógyulni:))
2012. március 29. - 20:16
#71
Kicsilány mi volt ma a pszichodokinál? Én a jövőhéten megyek először, nem tudom mi lesz... nagyon rohanós és kiszámítható az egész így első blikkre, vagy látsz benne valami gyógyulási lehetőséget? Nekem ez a parám az egésszel szemben, hogy szinte előre tudom mi fog történni... vagyis ezt érzem és ezen agyalok mindig.....
2012. március 29. - 19:58
#70
Sziasztok:)
Örülök hogy ennyien írtatok:)
Ma voltam Orvosnál:) Adott gyógyszert, bár én gyógyszer ellenes vagyok, de azt modnta csak 4-6 hónapig kell szednem:) Visszanézve az okokat azért lehetséges mert gyermekként sok problémát éltem át, és volt egy párom 1.5 évig aki vert, és többször korházba juttatott . (mielőtt bárki kérdezné h miért nem hagytam el, ezt a témát nem szeretném feszegetni) AZ orvos véleménye szerint ez is egy ok lehet azért ami most van:)
A kajával kapcsolatban, meg attól félek nehogy félre nyeljek....de szerencsére elmúlt két napban semmi ilyen problémám nincs:))
Nekem is ilyen volt már, éjjel néha hurutosan köhögök és attól is bepánikolok:S meg hányingertől is, ha nehezebben kapok levegőt attól is:S
2012. március 27. - 18:25
#69
Fu mennyi információ! :)
Kicsilány92! Én a pánikolásomat le tudom már küzdeni. És ha a szívritmusommal kapcsolatos probléma is megoldódna, akkor azt tudnám mondani, hogy jól vagyok. Azt tudom csak tanácsolni, hogy emlékezz vissza a tüneteidre. Mikor mi jött ki. Próbálj rájönni, hogy mitől jöttek ki és arra az összefüggésre fogsz jutni, hogy az egyik tünetből jön elő a másik. Aztán ahogy megtanulod kezelni valamelyiket jön egy újabb.
Nekem szinte mindentől előjött már a pánik. Ha arra figyeltem, hogy szédülök, vagy arra hogy itt most elájulok, vagy akár arra, hogy "hoppá, most milyen jól vagyok".... mindentől.
Eljutottam arra a szintre, hogy végigmértem az elmúlt néhány hónapom és tudtam, hogy a bajaim nagy részét én okozom magamnak. De ha ezt tudom akkor miért csinálom tovább? Miért hagyom magam ráparáztatni mindenre? Elhazároztam, hogy leszarom milyen tünetek jönnek elő, akkoris elmegyek, megeszem, megcsinálom, tovább beszélgetek, stb.
Most ott vagyok, hogy pszichésen már tudom kelelni a problémáim, el tudom terelni a gondolataim, és ezáltal észrevehetően kevesebbszer jönnek elő. Nekem a bajom az, hogy tökéletesen kiegyensúlyozott állapotomban is csak úgy leesik a pulzusom és elkezdek szédülni meg ájuldozni. Ezután nagyon nehéz észnél maradnom és nem pánikolnom.
Ezért is tettem fel a kérdést, hogy van-e valakinek pl. sok ilyen félreütése, amelyek tapasztalhatóan akkor jönnek elő ha arra ráparázik, tehát pszichoszomatikusak.
Kicsilány, próbáld meg, hogy azzal az elhatározással ülsz le kajálni, hogy lenyomsz két falatot aztán ennyi, majd max eszel egy kicsit megint később. Egyébként kíváncsi lennék, neked, hogy zajlik le a fejedben egy ilyen kajára-pánikolás.
(offtopic: Kicsilány, neked nem lenne kedved eljönni egyik szerdán a Nap utcába este 6-ra szorongásos-pánikos csopor-valamire? Én most megyek el először, kíváncsi vagyok mások, hogyan élik meg ezt a betegséget, bár eléggé parázok mi lesz)
2012. április 09. - 15:00
#68
Sziasztok:)
Szóval:) Én a gyógysezres kezeléssel úgy vagyok, ha már nicns más csak akkor fogom szedni. csütörtökön emgyek pszichológushoz, nagyon kíváncsi leszek mi fog történni. Sajnos már töb bmint egy hete nem tudok enni se rendesen emrt folyamatosan fulladási rohamok jönnek rám evés közben, ami nem nomrális simán 6 kg sikerült leadnom, az 55 kgból. 165 cm vagyok.. Már nagyon elkeseredtem, és próbálok teljesen pozítivan állnia dolgokhoz de nehéz... nagyon nehéz..
Ha valaki esetleg tudna olyan ember mondani akit sikerült ilyenből kigyógytani, megadhatná az orvos számát!:)))
Én egyáltalán 1 korty alkoholt sem tudok inni már 2éve, mert előjöna pánik betegségem....
-
2012. március 26. - 21:56
#67
2012. április 09. - 14:58
#66
Delia0 !
Te szedsz valamilyen altatót, nyugtatót vagy valamit? Voltál már kardiológusnál vele?
Én általános sulis korom óta éreztem időnként.... de volt, hogy évekig nem. Akkor jött elő többször amikor bringásfutár voltam és itthon lepihentem. Főleg a bal oldalamra feküdve jött elő. Mindig lassú volt a pulzusom és mostanába is ahogy mértem, 43-48 között mozog nyugalmi állapotban, pedig jelenleg semmit sem mozgok.
Eddig a pánikom miatt kialakult magas vérnyomás és pulzusemelkedések miatt leszoktam a kávéról, egy ideig betaloc-ot is szedtem, de végül most rájöttem, hogy az egyik fő problémám ez. A bradikardia, vagyis a lassú pulzus. Tehát a betaloc és a para, hogy túl gyorsan ver a szívem teljesen felesleges volt, mivel a pánik miatt volt minden. Az altatóm (stilnox) egyik mellékhatásaként van feltüntetve a bradikardia, és biztosan ez is rátesz az amúgy is alacsony pulzusomra. Valószínüleg ezért voltak félreütéseim, amikor futár voltam. Az edzettség miatt mégalacsonyabb lett a pulzusom.
A kérdés amire a választ keresem, hogy ezt mind pszichoszomatikusan okozom, vagy is-is, vagy mi? Mivel a kardiológus szerint teljesen rendben van a szívem.
Neked Delia0 mi a véleményed? És neked pontosan milyenek a tüneteid?
-
2012. március 26. - 21:35
#65
Sziasztok:)
Szóval:) Én a gyógysezres kezeléssel úgy vagyok, ha már nicns más csak akkor fogom szedni. csütörtökön emgyek pszichológushoz, nagyon kíváncsi leszek mi fog történni. Sajnos már töb bmint egy hete nem tudok enni se rendesen emrt folyamatosan fulladási rohamok jönnek rám evés közben, ami nem nomrális simán 6 kg sikerült leadnom, az 55 kgból. 165 cm vagyok.. Már nagyon elkeseredtem, és próbálok teljesen pozítivan állnia dolgokhoz de nehéz... nagyon nehéz..
Ha valaki esetleg tudna olyan ember mondani akit sikerült ilyenből kigyógytani, megadhatná az orvos számát!:)))
Én egyáltalán 1 korty alkoholt sem tudok inni már 2éve, mert előjöna pánik betegségem....
2012. március 26. - 20:11
#64
Delia0 !
Te szedsz valamilyen altatót, nyugtatót vagy valamit? Voltál már kardiológusnál vele?
Én általános sulis korom óta éreztem időnként.... de volt, hogy évekig nem. Akkor jött elő többször amikor bringásfutár voltam és itthon lepihentem. Főleg a bal oldalamra feküdve jött elő. Mindig lassú volt a pulzusom és mostanába is ahogy mértem, 43-48 között mozog nyugalmi állapotban, pedig jelenleg semmit sem mozgok.
Eddig a pánikom miatt kialakult magas vérnyomás és pulzusemelkedések miatt leszoktam a kávéról, egy ideig betaloc-ot is szedtem, de végül most rájöttem, hogy az egyik fő problémám ez. A bradikardia, vagyis a lassú pulzus. Tehát a betaloc és a para, hogy túl gyorsan ver a szívem teljesen felesleges volt, mivel a pánik miatt volt minden. Az altatóm (stilnox) egyik mellékhatásaként van feltüntetve a bradikardia, és biztosan ez is rátesz az amúgy is alacsony pulzusomra. Valószínüleg ezért voltak félreütéseim, amikor futár voltam. Az edzettség miatt mégalacsonyabb lett a pulzusom.
A kérdés amire a választ keresem, hogy ezt mind pszichoszomatikusan okozom, vagy is-is, vagy mi? Mivel a kardiológus szerint teljesen rendben van a szívem.
Neked Delia0 mi a véleményed? És neked pontosan milyenek a tüneteid?
2012. március 26. - 14:26
#63
Kedves delia0 ! Kösz. a multkoriért, aranyos vagy. A világon a legtöbb öngyilkos a dokik közzül kerül ki és azon belül is az első hely : a pszichiátereké. Más : tegnap mondta vala- ki, hogy az eutanázia görög szó és magyar jelentése SZÉP HALÁL ! Hát nem szép ?
2012. április 09. - 14:59
#62
-
2012. március 25. - 23:06
#61
Szóval van-e valakinek valamilyen szívritmuszavara? Netalántán olyan amit pszichésen hozott elő magának.
2012. március 25. - 20:52
#60
Úgy látom, mindkét oldalon állóknak van igaza is és egyaránt túloznak is. A gyógyszereket valóban hosszú tesztelés után engedik csak forgalomba, persze vannak kivételek itt is. Mivel rettentően bonyolult egy biológiai szervezet, ezért természetes, hogy vannak olyan hatások is amik csak később derülnek ki, vagy egyáltalán nem. Ezeken kár vitatkozni. Az, hogy ebből pénzt csinálnak?.... az is természetes. Ilyen a világ most. Már rég nem a betegek gyógyítása a globális cél, ellenben sok orvos jó szándékkal megy orvosnak és a jó orvos a beteg érdekeit tartja szemelőtt.
Ezen végletek váltakoznak, de ezek egyikse sem pszichoszomatikus tünet :P
__________________________________________________
Van valakinek olyan szívritmuszavara, ami abban nyilvánul meg, hogy időnként egy nagyobbat dobban a szíve? (ez normális jelenség tudom, de csak egy bizonyos mértékik)
Nekem ez változó mikor jön elő. Vannak napok amikor egyáltalán nem jön elő, de valamikor meg percenként többször is bekövetkezik.
2012. március 25. - 20:41
#59
Igen, de mielott felirnak egeszseges embereken, onkenteseken tesztelik evekig(szigoru eloirasoknak megfeleloen, orvosi felugyelettel), mire eljut a paciensekhez, szamtalan klinikai kiserletet visznek vegbe es minden mellekhatasat ismerik mar addigra! az mas tema, hogy mindenkire mashogy hat, idobe telik mire sikerul beallitani a megfelelo gyogyszert-ez nem csak a pszihiatria teruletere vonatkozik!
En is kutatoi munkat vegzek, igaz nem pszichofarmakologiai teruleten, de azert vannak nemi informacioim rola, hogy mukodik ;) es nem egy ilyen emberket ismerek, akik ezzel foglalkoznak!
2012. március 25. - 20:24
#58
Szerintem is embereken kísérleteznek. Hívhatod másképpen is, de hát egyszer csak egy új gyógyszert, egy teljesen újat, mégis elkezdenek embereknek felírni, és aztán figyelik, nagyon, hogy mi történik!!
aztán vagy mehet diadalútjára az új csodagyogyi, vagy bevonják.
ennyire egyszerű.
szerintem
2012. március 25. - 20:21
#57
Mire a betegekhez eljutnak ezek a gyogyszerek hosszu evek es kiserletek telnek el, mire torzskonyveznek egy uj gyogyszert, azert egy picit tulzas, hogy az embereken kiserleteznek ;)
2012. március 25. - 20:00
#56
Igen a biológiára, pontosabban a biokémiára. Szintetikus drogot kapsz tőle, ami fogalmuk sincsen, hogyan hat rád, mert mindenkire másképp hat, drogokkal kísérleteznek rajtad, lehet, hogy neked ez bejön, nekem nem.
2012. március 25. - 19:14
#55
Nekem viszont epp a gyogyszer es pszichiater segitettt sokat! Csupa, kiegett cinikus ember megy pszichiaternek - ezzel az allitasoddal nem ertek egyet! Ok is ugyanolyan orvosok, mint a sebeszek, belgyogyaszok stb.. a pszichiatriat valasztottak, mint szakteruletet, mert ez erdekelte oket, erre specializalodtak. Az en pszichiaterem kimondottan kedves es figyelmes es kivalo szakember! es a pszichiatria, mint tudomany a biologiara van alapozva!
2012. március 25. - 17:40
#54
Kösz a tippet, de nekem meg pont belőlük van elegem. Én nem hiszek benne, hogy a gyógyszertől jobb lenne bármi is. Csak szarabb lesz. A pszichiátria ugyanolyan áltudomány. Én pedig sajnálom, hogy kihagytam a pszichológust, és egyből keményen leszedáltak. Nekem is tetszik a Halálipar megfogalmazás, és igen, ez a szép "tudomány" embertelen történettel rendelkezik, és ma is embertelen a bánásmód a pszichiátriákon. Mintha csupa szadista menne ápolónak/pszichiáternek. Csupa kiégett, cinikus ember.
2012. március 25. - 14:58
#53
A pszichoterápia nem sokat ér, próbálkoztam vele, nem kevés pénzem ment rá, eredmény nélkul, csak a terapomat gazdagítottam vele. Nem igazán hiszek az ilyen áltudományokban. Forduljatok orvoshoz-pszichiáterhez, ne pszichológushoz szerény véleményem szerint!
2012. március 24. - 19:08
#52
Szia Baobab!
Tetszik amit írtál! Régebben nem értettem volna veled egyet, sőt biztos lettem volna abban, hogy nekem van igazam. Az is igaz, hogy akkor normálisabb kiszámíthatóbb világ volt. Ma már gyökeresen más a véleményem a világról, a társadalomról, különösen a mai magyarkodó, kereszténykedő, idióták álta irányított magyarországról kiszámíthatatlan, tervezhetetlen állapotokról. Az gondolkodik helyesen aki ha teheti elmegy innen minél messzebre és kitörli az emlékezetéből is ezt az országot! Sajnos létezik a turáni átok...
Üdvözlettel: hegylakó
2012. március 22. - 20:17
#51
Kedves Kicsilany92!
En is javaslom h. orvost v. pszichologust keress fel. En helyedben leginkabb terapian gondolkodnek, hatha igy elkerulheto a gyogyszerszedes.
Kiscsillag
2012. március 22. - 11:57
#50
Kedves Baobab! :)
Konzultáltam egy orvossal, jövőhét csütörtökre kaptam időpontot. Bár a telefonban elég tapló volt, ha nem lesz jó váltok másra! Szerencsére a múltkori eset óta semmi baj nincs:) És te hogy vagy?:)
2012. március 19. - 20:30
#49
Szimpatizálok Harmony véleményével. Én is úgy érzem, hogy ami ezekben az időkben folyik a világban az valahogy nagyon nem nekemvaló. Én ezen túlléptem azzal, hogy elhatároztam, melózok néhány évet, gyűjtök egy kis pénzt és szerencsét próbálok, valami olyan dologban amiben elememben érezném magam, és boldog lennék. Ha ez nem jön össze (nem azért mert feladtam), akkor egy utazgató csöves hippi leszek, mert biztos nem leszek rabszolgamunkás egy gyárban. Nincs az a pénz amiért robotolnék egy életen át.
Persze még fiatal vagyok, gyerekem sincs, sok előttem a lehetőség, könnyelműen beszélek. De őszintén úgy gondolom, hogy én ebben a világban nem akarok beülni a mókuskerékbe. Inkább bejárom a földet, úgy is baromi nagy.
(félreértés ne essék, nekem nem büdös a munka... de a jelen társadalmi felépítés számomra iszonyúan taszító)
Azzal viszont nem tudok egyetérteni, hogy semmi értelme tenni a dolgokért, mert nem lesz jobb! A jelenlegi társadalmat tovább építeni gyarapítani, tényleg nem sok értelme van. De VÁLTOZTATNI már annál inkább.
Én ebbe próbálok "menekülni", mert a dolgok változtatása, jobbá tétele, az egyetlen dolog amiről azt gondolom, hogy nem menekvés, mintinkább kilépés a jelenlegi szar világból. Hiszem, hogy lehet változtatni a dolgokon, csak erre egyedül nem vagyok képes. Többek közt ezért is vagyok és vagyunk mi mindannyian ezen az oldalon.
Kicsilány92, én azt tanácsolom mindenépp látogass meg egy pszichológust. Én is hasonló dolgokkal küzdök. Hozzáteszem még nem voltam én sem dokinál, mert még várnom kell az időpontra. Jelentkezz be minél hamarabb! Éljen az egészségügy! :)
2012. március 19. - 09:52
#48
Sziasztok:)
Sajnos 15 éves korom óta pánikbetegségben szenvedek. Orvosnál még nem voltam ugyanis saját magam próbálom kezelni a dolgokat néha sikeresen néha siekrtelenül. Nekem az első roham 15 évesen kezdőtött egy baráti találkozó után mikor hazamentem. Hihetetlen rosszul lét kapott el, nem kaptam levegőt, vert a víz, halál félelmem volt, mivel édesanyám és nagymamám is pánikbeteg így tudtam mi ez. Nyugtató és egyéb gyógyszerek nélkül saját magam agyban próbáltam stabilizálni a helyzetet. Néha órákba telt de volt úgy hogy pár másodperc alatt elmúlt. Sajnos minél idősebb lettem egyre többet jelentkeztek a rohamok, életembe 2szer vettem be nyugatatót de akkor is azért, mert már nagyon rosszul voltam. Több mint 1éve Boldog párkapcsolatban élek, de sajnos a minden napi félelem h megint mikor leszek rosszul rám tör. SZerencsére kedvesem nagyon megértő és melettem áll mindenbe. Ha rosszul vagyok éjszaka is képes fent maradni velem, ezért iszonyatosan hálás is vagyok neki! :) Sajnos az éjszaka újjab roham tört rám, 23:30 körül kezdődött és hajnali 4ig tartott. Gyógyszert ismét nem vettem be inkább neki álltam olvasni,az ilyenkor megnyugtat:) Gondolkodtam azon hogy már elkéne menni pszichológushoz hátha többet tudna mondani, mert szeretném ha ez a betegség teljesen eltűnne.... Életvidám fiatal lány vagyok, szeretek bulizni, táncolni, (de alkoholt nem iszom egyáltalán mert egyből kijön a pánikrohamom) a barátaim sem tudnak erről mert mindig azt látják hogy mosolygok, pörgök, forgok, senki nem is gondolná! :) A véleményeteket kérném, érdemes elmenni orvoshoz? Puszi nektek:))
2012. március 07. - 19:50
#47
kösz a bíztatást !
2012. március 06. - 23:00
#46
Kedves Tomika. Harmony irásai mindig értékesek és érdemes odafigyelni, hallgatni rá. Amit hozzátennék a relaxacio.lap.hu. Én nagyon régen "űzöm" a relaxációs technikák számos fajtáját, sokszor és sok helyzetben alkalmaztam már sikeresen. Állítom és ezt kérlek hidd el nekem, ha megtanulsz ugy igazán, mondjuk egy jó agykontroll, mélymeditáció vagy a csak pszichiáterrel megtanulható tecnikákat, akkor alkalmazásuk közben "eltünik" a külvilág és nem törnek be, mint mondod más gondolatok. Az elsajátott tecnikákat minden területen tudod alkalmazni és tedd is meg! A legextrémebb helyzetekben is, de az élet szimpla más területein is. Tanuld meg, alkalmazmazd és meglátod SIKERÜL !!!
2012. március 06. - 22:13
#45
Tomika, teljesen értelek. Velem pontosan ugyanez van. Valahol már leszarom az egészet, nem érdekel, ha nem tudok beilleszkedni, ha nem tudok megjelenni, persze nagyon rossz, de mivel ez van, ezt kell elfogadnom. Mások erőltetik hogy tegyek lépéseket - de őszintén szólva - semmi értelmét nem látom. Ennek az egésznek ami itt a Földön van. A rabszolgamunkának, stb..... miért ide születtem? Miért kell megfelelnem? Én tudom ki vagyok, talán túl sok itélet van bennem a világ felé az emberek felé, de ez van. Ez max akkor változna meg bennem ha minden megváltozna. Nem érzem úgy hogy megérdemeltem ezeket amik itt vannak. Se a betegséget, sem a sok szenvedést, sem ezt a sok rosszat. Mégis még itt élek, az emberek között, és itt kell "boldogulnom". Talán sokan érzik még ezt, de sokan olyan vakok hogy fel sem ismerik, hanem belemerülnek valamibe amik nem is ők. Elad(t)ák a lelküket....... én erre nem vagyok képes. Ha nem tudok megfelelni akkor nem. Nagyon fáj, de nem tudok mit csinálni. És nem fogok azért mindent megtenni hogy még rosszabb legyen vagy hasonlóan rossz. Mert tudom nem vezet sehová.... na most jól felvidítottalak :-D bocsi.
2012. március 06. - 20:51
#44
Sziasztok !
Nekem legnagyobb "mumus"-om az álláskeresés és egyéb megfelelelési kényszeres "jó leszek-e, elfogadnak-e, nem vallok-e kudarcot " dolgok. Valami aktuális van az életemben e téren, van hogy el tudom adni magam, beleélem magam valamibe, jó benyomást keltek, de aztán az "igen" elhangzása után előtörnek Ezerrel! a kétségek aggályok, megy a szív szorul a gyomor megy a has és jönnek a lidérces álmok, már ha el tudok aludni. Iszonytató szorongás. Jártam pszichológushoz, persze komplett terápiára nincs pénzem, gyógyszert meg nem szívesen szednék. Relaxáció nem ok a bekattogó gondolatoktol. Mit lehet tenni... ?!?! wáá
2012. február 08. - 23:15
#43
Sziasztok! Látom él ez a topik, ami nagyon jó! Rég nem jártam erre.
2011. március 20. - 05:30
#42
A mondandóm Csernus szájából:
http://videoklinika.hu/video/csernus_panikbetegseg_kezeles
http://videoklinika.hu/video/csernus_stresszkezeles_fejlesztese_
2011. február 21. - 09:34
#41
Persze, abban én is egyetértek, hogy kihatással van az ember testére, hisz nekem is felment a vérnyomásom 200/110-re tőle. Sőt már szinte állandósult a magas vérnyomás miatta. Ezekből hosszútávon meg jöhetnek az egyéb dolgok. Becsapni én sem tudom magam, de éppen az a lényeg, hogy ne is csapjam be, mert nálam pl. attól lehet a sok feszűltség, hogy rendre elnyomom magam, elnyomom az érzéseimet, azokat a dolgokat amiket igazából tenni szeretnék adott szituációban. Pl.: ülök a gép előtt egész nap, már tudom, hogy sok, nem érzem túl jól magam tőle, de csak magamra erőszakolom és feszegetem az idegeim, itt a testem és lelkem azt kívánná, hogy pihenjek, hagyjam a gépezést, csináljak valami mást. Két lehetőségem van ilyenkor, vagy követem az érzéseimet és pihenek hagyom a gépezést és tök jó minden, vagy megerőszakolom a testem és folytatom, amiből aztán nagy valószínűséggel rosszullét lesz. És ugyanígy minden egyéb dologban. Én azt tapasztalom, hogy rengeteget számít a pánikról való "leszokásban" a relaxáció, a nyugodt környezet megteremtése, a pihenés. De nem csak pihenés elhagyásánál szokott ilyen lenni, hanem szinte minden olyan dolognál, amikor "ellenkezek" az érzéseimmel, pl. azt érzem bringáznom kellene, hogy egészségesebben éljek, nem teszem, de helyette stresszelek azon, hogy márpedig nekem kellene, ebből megint csak a stressz és pánik jön nálam. Nálam valószínűleg a halmozott "nem tevés" okozza.:)
----
"To be is to do. To do is to be." :D
vagy
"Tedd azt, amiben hiszel és higgy abban, amit teszel. Minden más csak erő- és időpocsékolás!" :)
2011. február 21. - 08:07
#40
2011. február 21. - 04:36
#39
Szerintem a borzasztó rosszullétek és az un. pszichoszomatikus tünetek nem igaz, hogy csak az elmében léteznek, hogy csak képzeli az ember! Biztos, hogy nem! Legfeljebb nincs kimutatható szervi oka a rosszullétnek, vagy különféle fájdalmaknak, de attól az ember eléggé meggyözően érzi és átéli azokat... Idővel szervileg is kimutatható panaszokat is okozhat. Ha erős nyugtatókra megszünnek, akkor van idegi-lelki oka. Akkor vagyok nyugodt, ha azokra elmúlik. Akkr tudom, hogy a kiváltó ok nem szervi volt.
Az a baj, hogy hiába mondom, hogy nem idegesítem magam semmin se, saját magam nem tuom becsapni, ez tudat alatt is működik és a vegetatív idegrendszer akcióba lép...
2011. február 19. - 22:16
#38
Rosszullétnél a tünetek valósak, (a halálfélelem is) de más kérdés az, hogy orvosi műszerekkel nem kimutathatóak, legfeljebb részben. Hosszú ideje fennálló pánikbetegség, idővel szervi megbetegedésekhez is vezet(het). Szerintem egy hülye találmány ez a pánik megnevezés, az egész szarságot lelki okokra visszavezethetően a vegetatív idegrendszer (az akarttól független idegrendszer) zavara, betegsége okozza.
Most éppen azon gondolkodom, hogy a napkitörések is hatással lehetnek e a vegetatív idegrendszerre, mert megint majdnem elpusztultam. Lehet, hogy hat rá, mivel az időjárás is hat, a túlterhelés és a stressz is. De akinek éppen telítve van az idegrendszere, annak egy kis ok is elég a rosszulléthez. Érdekes, hogy ezek általában utólag jelentkeznek amikor már nyugi van...
Rám nem hatott, még frontint sem vettem be aznap.
Inkább arról lehet szó, hogy hajlamos az ember "stuffolni" magát különböző dolgokon nem? Túlterhelés az biztos, attól nekem is előjön (ha átlépem a határokat).
Amúgy sokat változott nálam most, hogy próbálom tartani magam a frontin nyújtotta nyugalomhoz és kisebb szorongáshoz (természetesen gyógyszer nélkül). Sokat segítettek a kivizsgálások is, hogy tudom ez csak az elmémben létezik és én generálom. Persze nem ismerem a tudányos hátterét, de én így gondolom (amíg meg nem győz valaki az ellenkezőjéről).
2011. február 18. - 08:55
#37
kedves hegylakó! érdekes,amit írsz a napkitörésekről...biztos hatással lehet ránk az is.
anno úgy magyarázták a pánik elnevezés okát, hogy hasonlóan sok adrenalin szabadul fel, mint amikor egy hirtelen stressz - szituációra a "harcolj v menekülj " válasz egyikét adjuk, azaz "pánikba" esünk.
ez akkor következik be gyakran, ahogy Te is írod, amikort "telitett" az idegrendszer stresszel, azaz jó az elnevezésed:)
tényleg:amikor "televan" az idegrendszer,az mit jelent, úgy értem,mi történik ilyenkor pontosan benne?:) el kéne olvasnom Sellye stresszkutatásait...:)
2011. február 18. - 02:10
#36
A 32 hsz-re válaszoltam röviden.
2011. február 18. - 02:08
#35
Rosszullétnél a tünetek valósak, (a halálfélelem is) de más kérdés az, hogy orvosi műszerekkel nem kimutathatóak, legfeljebb részben. Hosszú ideje fennálló pánikbetegség, idővel szervi megbetegedésekhez is vezet(het). Szerintem egy hülye találmány ez a pánik megnevezés, az egész szarságot lelki okokra visszavezethetően a vegetatív idegrendszer (az akarttól független idegrendszer) zavara, betegsége okozza.
Most éppen azon gondolkodom, hogy a napkitörések is hatással lehetnek e a vegetatív idegrendszerre, mert megint majdnem elpusztultam. Lehet, hogy hat rá, mivel az időjárás is hat, a túlterhelés és a stressz is. De akinek éppen telítve van az idegrendszere, annak egy kis ok is elég a rosszulléthez. Érdekes, hogy ezek általában utólag jelentkeznek amikor már nyugi van...
2011. február 09. - 12:27
#34
kedves jelenlét! engem a 20 éves pszichokálváriám alatt először pánikbetegnek tituláltak. évente párszor bal oldali vaksággal, szikralátással ,módosult tudatállapottal, beszédképtelenséggel,magar vérnyomással, szívfájdalommal,őrülettől való félelemmel járó többnapos iszonyat fejfájásaim voltak. ezek a cigi elhagyásával , autogén tréninggel, sporttal illetve az időben bevett fájdalomcsillapitóval gyakorlatilag megszűntek.
én időközben rengeteget utánaolvastam, beszéltem más orvosokkal és úgy gondolom, ezek csak erős migrének voltak...pánikbetegség akkor lett volna, ha ráparázok, félek tőle, akkor sűrűsödött volna ez a jelenség a szorongás hatására.
ez persze csak az én véleményem/tapasztalatom.
Igen, az egészségesebb életvitel szerintem is sokat változtathat az egészen. Akár pszichés, akár testi problémáról van szó. Úgyhogy törekszem is a változtatásra. Köszönöm a hozzászólásod, szép napot nektek!
2011. február 09. - 11:04
#33
kedves jelenlét! engem a 20 éves pszichokálváriám alatt először pánikbetegnek tituláltak. évente párszor bal oldali vaksággal, szikralátással ,módosult tudatállapottal, beszédképtelenséggel,magar vérnyomással, szívfájdalommal,őrülettől való félelemmel járó többnapos iszonyat fejfájásaim voltak. ezek a cigi elhagyásával , autogén tréninggel, sporttal illetve az időben bevett fájdalomcsillapitóval gyakorlatilag megszűntek.
én időközben rengeteget utánaolvastam, beszéltem más orvosokkal és úgy gondolom, ezek csak erős migrének voltak...pánikbetegség akkor lett volna, ha ráparázok, félek tőle, akkor sűrűsödött volna ez a jelenség a szorongás hatására.
ez persze csak az én véleményem/tapasztalatom.
2011. február 09. - 03:38
#32
ha ezek pszichoszomatikus tünetek akkor ezek nálam:
fejfájás(nagy nyomás érzése,szúr,hasogat),szívdobogásérzés,szédülés,nyugtalanság,levertség,ájulásérzés,légszomj(már kevesebbszer),szemfájás,szorongás.
Plusz szociális fóbia:nem szeretk emberek közé menni,szorongok közöttük,nem szeretek beszélgetni velük,főleg az idegenekkel.Utcára se szeretek kimenni.
Egy hónapja szedem a rexetint de eddig nem sok változás.Fáradt vagyok és levert,nincs kedvem semmihez.
Engem az érdekelne, ha tudtok benne segíteni, hogy a pániknak mennyire lehetnek "valós" fizikai tünetei?
Én pl folyamatosan érzek mellkasi fájdalmat, hát fájdalmat (van refluxom felmaródott nyelőcsővel ami gyulladt, talán ez kisugározhat a mellkasomba és a hátamba is, emellett folyamatos légszomjat is, nehélégzést, fejfájást, gyengeséget a bal lábamban. Amikor felfokozódnak ezek a tünetek, elkezdek pánikolni rajta és ájulás szélén érzem magam sokszor, szédülök, stb. Nem tudom, az is lehet hogy be van gyulladva mindenem). Kb. egy hónapja járok kivizsgálásokra (ekg, mellkas rtg., vérvétel, vizelet, egész éjszakás szívmonitorozás) és szinte mindenhol hülyének néznek az orvosok holott voltak kézzelfogható tüneteim is, pl.: magas vérnyomás, magasabb laborértékek, magas koleszterin, stb. Olyan érzésem van folyamatosan, mintha tüdőgyulladásom lenne (1-2 doboz cigit szívok naponta). Hamarosan megyek arteriográfiára is, hátha több kiderül az állapotomról. Sajnos amit nem tudok, hogy ezek valódi tünetek-e (én érzem őket fizikailag, nem pszichésen), vagy enyhe, valódi fizikai tünetek-e amiket esetleg felerősít egy pánik, vagy pedig simán csak egy pánik okozhat-e ennyire valósnak érzett tüneteket. Frontin hatására enyhül ez az állapot, lemegy pl. a vérnyomás, de ez a gyulladtságérzés csak enyhül, a nehézlégzés is csak enyhül, nagyon ritkán elmúlik.
Szerintetek? Nektek mennyire tűnnek valós fizikai tünetnek amit érezni szoktatok és ilyeneket szoktatok-e érezni?
2011. február 07. - 05:33
#31
Van itt valaki?
Szerző
Friss szakmai, friss történetek
Szakmai könyvoldal
Minden fórum
vagdosás (763)
Öngyilkosság (1,678)
Léleksegítő idézetek (60)
H. üzenője (1,185)
DÜHÖNGŐ (95)
Beszélgessünk? (1,237)
Barátkozás.. (61)
Filmek a témában (102)
- 1 / 17
- ››
Sziasztok!!!!!!!!
Bocsi mindenkitől hogy ennyi idő után jelentkezem:)) De meggyógyultam!!!!!!!!!!!!! Hihetelen gyógyszerek nélkül!!!!!!!!!!!!!!! Egy növénynek köszönhető.... minden tünetem elmúlt!! Elsem hiszitek mennyire boldog vagyok:))))))))))))) A gyógyulást a Bach Virág terápiának köszönhetem:))) http://www.viragterapia.hu/ 1hónapja új munkahelyem van ahol megismertem egy hölgyet aki ezzel foglalkozik, meséltem neki a betegségemről ami már nincs.. elmondta hogy ez a terápia ami nem gyógyszer, nem tudod túladagolni magad, ez a vegetatív idegrendszerre hat! Letettem a nyugtatót a hangulatjavítót és jól vagyok..... nagyon jól:)) nem szorongok vissza tértem a régi vidám, kacagós csajszihoz:))