Borderline


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nosza! Írd meg a történeted!


Offline
Csatlakozott: 2014 júl 2

Sziasztok!

Mér régen nézegetem ezt a blogot és szereték köztetek lenni, valakivel megosztani a problémáimat és tanulni a többiektől, akik már t apasztaltabbak, mint én.


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 23

Hát én úgy vagyok, ha nincs problémám gyártok magamnak. Ez se jó. Káosz mindenhol ami rendre kétségbeesésbe torkollik. De legalább eltereli a figyelmemet. laugh


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Nagyon becsūlendő, hogy ezt egyedül végig tudtad csinálni. Nekem az is lehet a bajom, hogy nincsenek igazi problémáim. Nincs gyerekem, nincs munkám, elvagyok magamnak. Gyakorlatilag sose kellett megküzdenem semmiért, mindent készen kaptam, mindent elnéztek nekem. De ettől még az én hibám (is) , hogy nem tartok sehol. Most egy költözéssel szeretnék változtatni az életemen, de már ez sem motivál. Képtelen vagyok küzdeni, mert még sosem kellett. Talán ez a baj... 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 23

Figyelj, én pont így vagyok, mint te. Rettenetesen lehúz ez a szembesülés, kattogok, nem tudok szinte másra gondolni. Szabin vagyok éppen, otthon, egyedül és igyekszem magam összeszedni még a héten hogy tudjak majd dolgozni. És a sulival kapcsolatban ugyanezt érzem. Annyi a különbség, hogy nekem lett gyerekem és olyan élethelyzetbe kerültem, hogy el kellett tartanom. Mivel nem volt szakmám gyorsan kellett egy, megcsináltam. Az volt a szerencsém, hogy az anyai ösztön erősebb volt mint a pánikolás, pedig akkor aztán brutál padlón voltam. Tanulni szeretek, de feladatokat időre, vizsgázni... brrr. Brutál kínszenvedés de azóta is nekifutottam ilyen-olyan tanulásoknak és amit sikerült megcsinálnom abból annyi hasznom lett, hogy most van olyan munkám, amit valamennyire (a külvilág felé jól) el tudok látni és keresek is viszonylag normálisan. Szóval ezért merlek biztatni. A sorrendről meg... jobb élethelyzet, jobb kedv, kiegyensúlyozottabb lét. Nálam. Fordítva nem ment.


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Szia! 

Kedves vagy, hogy így biztatsz. Az az igazság, hogy ezzel a betegséggel nem biztos, hogy végig tudnék csinálni egy sulit és utána meg elmenni dolgozni. Pedig tényleg jó lenne, főleg, hogy egyre kevesebb a jó szakember, tehát lenne munkám. De előbb rendbe kéne jönni! Az a szomorú, hogy most szembesültem azzal, hogy valójában mi is pontosan a betegségem. A pszichiáterek elintézték annyival a betegségemet, hogy ráírták a diagot a papíromra, se gyógyszer, se terápia, semmi. Gyerekkorom óta együtt élek ezzel a betegséggel és kvázi mindenki leszarja, el vagyok könyvelve hülyének, aztán csókolom. A depressziómat kezelték, de a bordert nem. Hogy milyen kiút van ebből, nem tudom, de már kezdem feladni...


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 23

Szia, szerintem nem kár rágódni rajta. 40 évesen még szerezhetsz jó szakmát, ráadásul ingyen. És akkor van még vagy 25 éved, hogy csináld. Szeptember előtt még simán be tudsz iratkozni OKJ-ra. A fizikai munka jó. Nekem legalábbis jót tesz. Ha estire mész akkor meg nagyon el se kell viselned az osztálytársakat, mert nincs idő egymással foglalkozni.

Egyébként nálunk is ez volt, az, hogy engem mi érdekel, mit szeretnék, nem volt téma, csak az, hogy értelmiségi legyek akivel lehet villogni.


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Na, megint előjött rajtam egy tipikus "border-tünet": eddig az volt a baj, hogy miért nem hagynak egyedül, most meg, hogy egyedül vagyok, az a baj! Szarul is vagyok tőle fizikailag. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szóban... még a nevemet is elfelejtem.


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Mindig zargattak, hogy jelentkezzek ilyen meg olyan tévés vetélkedőkre, hátha nyerek pár milliót. Mondom, nem tudok közönség előtt szerepelni, mert szorongó alkat vagyok, szóval ez kilőve. És ez csak egy példa, hogy mire (nem) megyek a műveltségemmel...



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Na, ezt nem ismerték el soha a szüleim, hogy nemcsak az IQ számít, vannak más tényezők is, hogy az ember "kihozza magából, amire szellemileg képes". Szerintük csak az, és csak az a fontos...


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Igen, hiába a műveltség, ha azt az ember a betegsége miatt nem tudja kamatoztatni. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát ez az... Végül is nekem is egy szar gimnáziumi érettségim, meg egy most már semmit sem érő Quark-Xpress tanfolyamom van. Meg a qrva nagy ész... minek?


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Nálunk a családban aztán előfordul minden: tesóm párjának sima nyolc osztálya van, tesómnak érettségi+szakma, anyum fősulit végzett, nekem meg egy sz.ros érettségim van egy semmire nem való ECDL tanfolyammal. Viszont a családom szerint az én tudásom a legszélesebb körű, mert rengeteget olvastam. Mondom, az lehet, de mit érek vele? 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez olyannyira problem, h pl. egyszer felhív a barinőm (polgári művészcsalád), h hogyan kell ebédvendégséget csinálni? Hirtelen gondoltam, ez meghibbant, h ilyet kérdez. Aztán leesett: ja, prolivendégség! Elmondtam, hosszú évek tapasztalatával a hátam mögött, amely során én is elkövettem egy-két bakit. Végül nagyon jól sikerült a dolog Laughing out loud


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Írtam valahol, hogy én is jobban jártam volna, ha nem vesznek fel, és elmegyek cukrásznak...

Similis simili gaudet – mondja a latin, és igen. Mindenféle (társadalmi, háttér anyagi, műveltségbeli stb.) különbség konfliktusforrás. Ezzel a T.-vel az volt jó, hogy kb. egyformán kerestünk, hasonló volt az ízlésünk (leszámítva, hogy én tetszettem neki, magamnak meg nem), kb. egyforma iskolázottsági szint (mondjuk ő motor- és autószerelő). 

Már az is probléma volt, hogy az ex prolicsaládból jött, én meg "polgáriból". Anyám meg a proliból beházasodott a polgáriba, és soha nem fogadták be. Egyszer mondom apai nagyanyámnak, hogy hát ez ugye mezaliansz volt stb. Mire ő: de mi ezt sosem éreztettük vele! No comment.


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Ha már a szülökről is szó esett, az enyéimről is lehetne tanulmányt írni. Anyumról már esett szó, apum pedig gyárban dolgozott, fizikai munkát végzett. Na, ebből a fizikai - szellemi munka kombóból is egy jó kis konfliktushelyzet alakult ki. Anyum értelmiségit akart belőlem nevelni, apum meg azt akarta, hogy legyen egy jó "kétkezi" szakmám. Na, ebből már kb. 7-es korom óta hatalmas viták voltak közöttük. Amúgy utólag belátom, hogy ha az van, amit apum szeretett volna, jobban jártam volna, főleg, ha megnézzük, hogy milyen szakember-hiány van manapság. De persze az lett, amit anyum akart, tehát gimi, utána egyetem (ami abba is maradt). Egy jó szakmával, amivel suli után rögtön dolgozhattam volna, valószínűleg már nem itt tartanék. Dehát, ezen már kár rágódni...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hiába, megmondtam anno főnök asszonynak, hogy ugyan ezt a melót tényleg szeretem (és volt sikerélmény), de egy jobb ennél: nem csinálni. Odamenni, aztán haza, fuj. (Van egy kis közlekedési fóbiám.) Na meg akkor is ott ülni, amikor nincs munka... Aztán csináltam otthonról is. Na, az meg túlságosan időhöz kötött volt, azzal meg bármit meg lehet velem utáltatni, de ez hosszú, persze "szülős" történet. Most is elvállalnék egy olyat, hogy 3000 karakter, 2 hét múlva ráér. Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 23

Sziasztok, hát én nem vagyok biztos abban, hogy ha korábban diagnosztizálnak egyáltalán élnék még. Most valami támpont, ha 40 évet le lehetett húzni vele, és most stabilabb vagyok, akkor van talán jövő(kép) is. Bár dühös voltam még a múlt héten az áterekre és lógusokra, hogy annyi sok pénzért csak a depit kezelték nálam, inkább kevesebb, mint több sikerrel, bár a pszichomókus egy elég mély gödörből húzott ki anno, szóval azért hálás vagyok neki.

Nálam egy nárcisztikus meg egy őt imádó kapcsolatfüggő szülő játszott. Írjunk tanulmányt, ez nem rossz ötlet.

Munkával kapcsolatban meg úgy gondolom, csak olyanban lehet megnaradni, amit szívesebben csinálsz, mint hogy otthon ülj. Ami sikerélményt ad és valami hobbiszerű és engedi, hogy önálló legyél közben. Kertész. Állatgondozó. Virágkötő. Valami segítő jellegű szakma, olvastam az egyik blogban, hogy ápolónő lett egy sokat szenvedett lány. Bármi kreatív cucc ami kikapcsol abból, amiben vagy.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Mindenkinek a saját szara a legbüdösebb... mert neki az fáj.

39... ha addig visszamehetnék, jajistenem. Pont az az a kor, amikor még lehet változtatni. Pl. szakmát is.



Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Szerintem vannak olyanok, akik pl. az én problémáimmal szívesen cserélnének. Olvasok itt olyan sztorikat, hogy elgondolkodom, hogy én mit picsogok a sz.rságaimon, amikor az enyémnél ezerszer nehezebb élethelyzetek vannak. De van, akié meg könnyebb... Bánom, hogy nem találtam erre az oldalra 20 éves korom környékén, talán már akkor változtattam volna, bár ki tudja, van, aki szerint még most sem késő. Csak éppen azóta eltelt majd' 20 év...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szerintem itt senki senkitől semmit... Ez a jó ezen a fórumon Laughing out loud


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Nem irigylem egyikőtöket se. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nálam az a súlyosbító, hogy mindketten azok voltak, versenyben!

Mondom, kellene legyen ilyen diag.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Na én is jelentkezem a csoportba, az én anyám is pedagógus, szerintem nárcisztikus is, hivatalos diagját nem tudom. Ő az aki mindig mindent jobban tud, annak ellenére hogy bezárta magát a lakásba, annak is főleg egy szobájába. Képzelhetitek mennyi mindent tud a világról...De erről is, meg minden másról is apám tehet. Én meg egy kis hülye vagyok amiért nem akarom az ő életét élni, vagy legalábbis amit kitalált nekem.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Smile Csak az a baj, hogy tényleg így van...


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Erről jut eszembe, hogy anyum meg védőnő volt. Szóval, foglalkozási ártalom, hogy mindenkit gyerekként kezel...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát igen... ugye engem is úgy kezel anyám, mintha 12 lennék. Én önállósodtam – volna, de mindig bele tudtak mászni nyakig az életembe. Annak örülök, hogy nem engedtem nekik, hogy a lányomat is foglyul ejtsék. Mert megpróbálták... Szegény 6 heti nyúzoda után már olyan lelkiállapotban volt, mint én x év után. Én meg megmondtam nekik, hogy NEM. Természetesen meg is sértődtek, de akkor volt az a bizonyos áterem meg a barátnőm, akik nagyon támogattak.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Annyi ilyennel találkoztam... Már a volt áternőmnek mondtam, hogy kellene egy tanulmányt írni a "pedagógus szülők-szindrómáról".


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Nem tudok, sosem volt hosszabb távon munkám. A családomnak - vagyis leginkább anyumnak -  köszönhetem tulajdonképpen, hogy még nem vagyok csöves vagy nem haltam éhen. Szó szerint! Az a baj, hogy ezt a két tesóm alaposan ki is használta, folyton engem ugráltattak, ha valamire szükségük volt. Eddig... Anyumnak meg segítek, amiben tudok, dehát az nem munkahely (mondjuk, hogy kvázi eltart, szerintem az a minimum és ő nem ugráltat, hanem megkér). Ezt szégyellem az egész életemben a legjobban! Millió és egy helyen kezdtem el már melózni, de sose voltam egy helyen sem sokáig. Alkalmi munkáim sokszor voltak, de azokból meg nem lehet megélni. Ez van... Így függetlenedni, elköltözni nem könnyű, szóval ezen mindenképpen változtatnom kell. 



Offline
Csatlakozott: 2019 júl 23

Mindig jön jobb. Meg rosszabb. Én remélem, hogy segíteni fog az, hogy felismertük, mitől ennyire rossz, ha rossz. Pl sosem értettem, hogy más csak átgyalogol azon, ami nekem maga a pokol. Remélem, hogy segíteni fog kicsit kívülről látnom majd a rossz dolgokat: hogy jó, hát fáj, de ez csak a border miatt van, ne ess kétségbe annyira. Vagy valami ilyesmi. Te tudsz dolgozni?


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Örülök neki, hogy te már jobban vagy és 54 évesen nagy bátorság kellett a változtatáshoz, ezért külön elismerés! Én most próbálok változtatni, de border-esként nagy hullámvölgyeket élek meg közben és már vagy tízszer fel akartam adni. Már csak abban reménykedem, hogy a sok szar után valami jó is fog következni.  


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 23

Sziasztok,

ez annyira brutális. Én is 2 hete tudom. Kleó, veled szinte ugyanaz a sorsom. Pedagógus szülők, nárcisztikus kapcsolat (2012-ben őmiatta voltam itt fent, Beatrice néven, de az előtte lévő is Ná(r)ci volt.)

crying

Először még örültem is, hogy megvan végre, mi a bánattól ment tönkre az egész életem, akkor hajrá, innen már fel lehet állni. Akkor jöttem ide újra, azóta olvasok, olvaslak benneteket is és csúszom magam alá szépen. Csak szépen össze kellene ollózni itt a hsz-okat és meg is lenne az én történetem, akár le se írjam. Azért kérdeztem, Kleó, mert itt, akit olvastam, hogy úgymond gyógyult, sok munkával és kökemény akaraterővel, no hát az is elég messze van egy gondtalan élettől a hétköznapokban.

Nevemsenki, ne add fel. 54 vagyok, fél éve sikerült elköltöznöm otthonról. Nyírom ki a lehúzó kapcsolatokat és életemben nem voltam ilyen jól és stabilan. Ne add fel.


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Szia!

Én nagyon régóta érzelmileg labilis személyiségzavarral (is) vagyok diagnosztizálva, dehogy az valójában a border lenne, azt itt tudtam meg a Búrá-n nagyjából 2 hete. 39 vagyok és ha visszagondolok, a gyerekkorom óta vannak a border-re jellemző tüneteim. Túlféltő környezetben nőttem fel (most is abban vagyok) , ami nagyban hozzájárult, hogy ez kialakuljon. Sose engedett önállósódni a családom, minden lépésembe beleszóltak, gyerekként kezeltek/kezelnek, aminek meg is lett az eredménye. Most jutottam el oda, hogy nagyon komolyan fontolóra vettem az öngyilkosságot, bár voltak már kisérleteim korábban is. Most itt tartok és nem javul az állapotom, szóval ennyit arról, hogy ez a betegség 40 körül elmúlik...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hááát, ez az... én 58!!! kihunyásról szó nincs, de más kifejezéssel ugyan, de 21 évesen diagolták. Sőt, "utalás" volt rá 13 éves koromban: "érzelmileg kell fejleszteni". Na már most: ahogy Babarczy E. írta: egy intellektuális, érzelmileg analfabéta környezetben nőttem föl... Azt sem tudták, miről van szó. Barinőm mondta: hogy tudnának érzelmileg fejleszteni azok, akik ilyen téren egy 5 éves gyerek szintjén állnak? És ez 2 pedagógus! crying


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 23

Szia, Kleó, köszönöm, hogy írtál. 50 elmúltam... Akkor nekem nem húnyt ki. Egyébként még csak két hete tudom, hogy ez van. Jobban érzem magam, mint 30 évesen, de nem jól.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hááát, elméletileg van, akinek a középkorára "kihuny"... Volt áternőm mondta: már, akinek.

Egyébként, sajnos, nem ismerek olyat... Sok bordert igen... De "karban lehet tartani" pszichoterápiával. Már, akinek...


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 23

Sziasztok, "új hús" vagyok a klubban. Valameddig visszaolvasgattam a fórumban, igyekszem majd utolérni benneteket és nem untatni. Szeretném megkérdezni tőletek, hogy tudtok-e olyanról, akinek sikerült kijönnie ebből?


Offline
Csatlakozott: 2012 máj 29

Kleó írta:

Akkor nem is BPD, hanem engedetlenség.

Smile


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Kleó írta:

Végre meg tudtam fogalmazni, mitől tökéletes anyám! Neki még a hibái is erények! (Tényleg így fogja fel, de azért közöltem vele... bekussolt, szóval +sértődött Laughing out loud )

Na, ilyen. Képes másfél órás beszélgetésből azt a félmondatot tekinteni kizárólagosan érvényesnek, ami alátámasztja az ő álláspontját. "Ő is megmondta, hogy ..." Ezzel próbálj "asszertív" lenni! Jelentkezőket várom. Smile

"Racionalizáció

Avagy önáltatás. Ha a személy olyan helyzetbe kerül, amelyben objektív szempontból negatív következtetéseket is fontos lenne levonni önmagára nézve, ennek ellenére a valóságot eltorzítja. Nem arra törekszik, hogy önmagáról való hiedelmeit, vélekedéseit összhangba hozza a valósággal, hanem éppen ellenkezőleg, megfelelő szemüveget (vagy szemellenzőt) keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével, elképzeléseivel összhangban van. Pl: ha egy személy súlyos kritikát, elmarasztaló véleményt kap, a kritikában vagy véleményben foglaltak átgondolása helyett a racionalizáció esetében inkább támadja azt. Ekkor az összes körülményt figyelembe véve igyekszik az állítás hitelességét, valósságát megkérdőjelezni. Más szóval: Ha az egyén valamely döntése nem észszerű (racionális), nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár észszerűnek tűnjön."


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Akkor nem is BPD, hanem engedetlenség.


Offline
Csatlakozott: 2012 máj 29

"Egy további MRI-kísérletben egyy érzelmileg felkavaró és egy közömbös képsort mutattak. A vizsgálati személyeket arra kérték, maradjanak semlegesek a képeken látottak iránt. Kiderült, erre csak az egészségesek képesek, azaz a képeket külső szemlélőként, közömbösen értékelni. Az ilyen, mérlegelő magatartásért felelős impulzusok agyi területei a borderline betegeknél nem mutattak semmiféle aktivitást. Ez a magyarázat arra, miért nem tudják ezek az emberek a hétköznapi konfliktusokat uralni. Ez a készségük egyszerűen hiányzik."

Hogyan lehet egy "általuk" (neurotipikusak) IS felkavarónak nevezett képet semlegesen nézni??? Shock Valószínűleg persze velem van a baj, de ez olyan paradox... felkavaró, ami nem kavar fel... És ez lenne a normális?

Na, ezt Szőllősi Úrnak is bemásolom...

[/quote

 

Ez nekem is nagyon sántít....

Megkérték őket és ők szót fogadtak Smile :) 


Offline
Csatlakozott: 2012 máj 29

Kleó írta:

  • pszichoanalitikusan orientált egyéni terápia

Ilyet akaroook! Ffi áter-terapeutánál, és még ő fizessen érte, hogy kegyeskedek járni hozzá!

 

Szurkolok! Smile


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29
  • pszichoanalitikusan orientált egyéni terápia

Ilyet akaroook! Ffi áter-terapeutánál, és még ő fizessen érte, hogy kegyeskedek járni hozzá!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hülyeség. Mindenki projektál. Erre utal az az ősrégi mondás is: Mindenki magából indul ki!  Semmi köze a lelki nyavalyákhoz, általános emberi tulajdonság. Mint ahogy úgy általában is mindenki használ énvédő mechanizmusokat.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Egy további MRI-kísérletben egyy érzelmileg felkavaró és egy közömbös képsort mutattak. A vizsgálati személyeket arra kérték, maradjanak semlegesek a képeken látottak iránt. Kiderült, erre csak az egészségesek képesek, azaz a képeket külső szemlélőként, közömbösen értékelni. Az ilyen, mérlegelő magatartásért felelős impulzusok agyi területei a borderline betegeknél nem mutattak semmiféle aktivitást. Ez a magyarázat arra, miért nem tudják ezek az emberek a hétköznapi konfliktusokat uralni. Ez a készségük egyszerűen hiányzik."

Hogyan lehet egy "általuk" (neurotipikusak) IS felkavarónak nevezett képet semlegesen nézni??? Shock Valószínűleg persze velem van a baj, de ez olyan paradox... felkavaró, ami nem kavar fel... És ez lenne a normális?

Na, ezt Szőllősi Úrnak is bemásolom...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Végre meg tudtam fogalmazni, mitől tökéletes anyám! Neki még a hibái is erények! (Tényleg így fogja fel, de azért közöltem vele... bekussolt, szóval +sértődött Laughing out loud )


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Na, az nálam is benne van a kalapban. Rettegek is tőle...

Hát, tönkreteszi... vagy mi tesszük tönkre a tyúxaros életünket?


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Az a baj, hogy ez BPD-ből eredő kiszámíthatatlanság hiába tesz érdekessé, ha egyben tönkre is teszi az életed. Az enyémet nagyon taccsra tette legalábbis. Van, hogy egyik napról a másikra is teljesen más "tudok" lenni és ami az egyik nap még érdekel,  a másik nap már nem. Ez a munka/tanulás terén nem túl jó. Sebaj, ha nem tudok ebből kigyógyulni, jobb esetben hajléktalanként végzem, ha a családom már nem tud támogatni... 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A kiszámíthatatlanság egyértelmű, de sokszor épp ezért/ettől vagyunk érdekesek!

Na, egyetemmel/tanulással én is így jártam. Érdekes, én a melóhelyeken mindig kitartó voltam (ott kijött belőlem a "versenyszellem", élveztem, hogy jó vagyok benne, sőt jobb), és a terápiáknak nem kezdtem lelkesen, de a leghosszabb az az 5 év volt, amit ő hagyott abba. Igaz, eredményük 00... Ott volt pl. a hipno. Na, az marha jó, érdekes, izgi, de ugyan semmire nem használ (mondjuk a frászt hoztam a kis lógusnőre, direkt...)

És ez a másik. Hogy szeretem "megvezetni" a terapokat. Olyan döbbent pofát tudnak vágni olykor! Még 1x a lelkisegélyest is megvezettem, a telóban hallani lehetett a döbbent csendet Laughing out loud Eleve: a BPD-sek szeretnek intellektualizálni, és ebbe a játszmába önkéntelenül bevonódik a terap. Aztán már nyakig van benne, és nem tud mit kezdeni.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen