Beszélgessünk?

Ja, nem BPD, hanem nárcisztikus, de nem a DSM-kritériumok alapján, a másik topikban leírtam, miért, most nem írom le még1X.

S a férfi-nő páros... Én a dráma legelején azt éreztem, R. (nő) gyereke vagyok, hozzá tartozom, B-hez (férfi) nincs és nem is lehet semmi közöm, külön bolygó. De aztán azt éreztem, mégis vhogy vele van dolgom, s emiatt meg tök lelkiismeret-furdalásom volt R-val szemben. NAGYON sok időmbe telt, mire egyensúlyt teremtettem magamban köztük. Kb 400 óra dráma. Ez volt számomra az egyik legnagyobb célkitűzés.

Egyénivel kapcsolatban mindig nőben gondolkodtam, azt is tudtam, kihez akarok, de aztán ahogy alakultak az események (ezt is a másik topikban írtam le), s a vezetők nagyon akarták járjak egyénibe is, vhogy annyira kézenfekvő volt, hogy akkor B-hoz. Kérdeztem, mehetek-e hozzá, nem mondott rögtön igent, azt mondta, ezen gondolkodik, de amikor végülis felhívtam az első időpontért, már nem volt részéről semmi gondolkodás, bár mondták, hogy 10 éve vezetnek együtt csoprotokat, s még ilyen nem volt, hogy vki egyszerre egyénizzen és csoportozzon B-nál. Hát legalább kipróbálja ezt is.:D) Ill. a csoportnak vége. (R. alapvégzettsége asszem se nem áter, se nem lógus, ő szupervízor, szal ő fel sem merülhetett egyénire. Szerencsére, mert ha köztük kellett volna válasdztanom...)

Szép napot, ww

Jó, de nincs aki válaszoljon.

Szia Boni

Örülök, h ezt mondod, de mikor voltam nekem nem lehetett akármiről beszélnem :)Valószínüleg analítikus volt.Annyira nem fontos, még gondolkodom rajta, meg a célon is:D

Elég nehéz lesz kitalálni valamlit. Szoktam felíratni frontint, gondoltam holnap elmennék, de mégis lesz munka úgy hogy még várnom kell addig is kölcsön kapok pár szemet ha nagyon kell. Az én házidokim elég szigorú, nem nagyon írogat fel gyógyszert csak úgy, szerintem biztos azt mondaná menjek el oda ahol ezt felírják esetleg adna beutalót. A táncterápia úgy látom nem nekem való, mert szégyenlős vagyok mások előtt :D Majd csak kitalálom mi legyen...:) Köszi az infót.

Szia Boni :)

Én is szét vok csúszva, nem zavar ha sokat írsz, csak biztos nem tudok rá normális választ irni :D Na máris elfelejtettem mit akartam irni, sajnos nem tudok felíratni agytalanító gyógyszert( amúgy sincs agyam)mert nem akarok áterhez menni még plusszba.Gyógyszer kizárva, pedig télleg néha nem ártana szerintem :D Köszi megnézem a táncterápiásat, kiváncsiságból. Azt hiszem nekem egyénire kéne járnom,de miből gondolod, h abból csak úgy ki lehet lépni? Nem zavar ha többször leírod a véleményed :) Bocsi h ennyit irok, de én meg nem tudok nagoyn többet :)

a fenébe elszállt, pont mikor küldeni akartam volna ááááááááááááááááááááá

Szia, Delia!

Nekem pont az lenne nehéz, ha keveset írnék, egyszerűen nem tudok keveset, mert az a baj, hogy nem tudom rövid tömör kerek mondatokban megfogalmazni, amit akarok. Még elküldés előtt néha próbálok kihúzgálni, de mindig azt látom, ez is fontos, az is fontos..... Aztán elküldöm, rányomok a szerkesztésre.....És félek, hogy kihagyok egy-egy gondolatot, nem válaszolok valamire, ami pedig a másiknak fontos lenne. És össze-vissza vannak a gondolataim, szétcsúszok úgy érzem, félek, hogy összefüggéstelen lesz valami, ha rövidítek akkor néha tényleg az. Szóval bocs, egyszerűen nem megy! :(

Nem gondoltam, hogy gyerekes vagy, egyáltalán, inkább tanácstalan, kicsit talán ilyedt is, talán ezért gondoltam. Gyerekes néha szerintem én vagyok, vagy én is így érzem néha...

Amúgy ezek a gyógyszerek is, agytalanítanak, nehéz tőlük koncentrálni! Ha már itt tartok, akkor van jó megoldás a problémádra :D csak épp nem kell neked gondolom, nincs olyan tünet, amire kellene. Az antipszichotikumokat hívja sok ember "leszarom gyógyszer"-nek, mert attól leszarod a dolgokat :D meg agytalanítónak, ezek tényleg elveszik a gondolatokat, letompítanak.

A hangulatjavítókkal szerintem nagyon nehéz! Nincs más gyógyszertípus amiből ennyi féle létezne szerintem, én is ebből szedtem már ezer fajtát, fel sem tudnám sorolni. Ha úgy érzed néha, ok nélkül vagy szomorú, vagy elkeseredett, vagy rosszabbul vagy, mint azt külső okok indokolnák, akkor lehet szedni. Csak az a rossz, hogy ezt is, mint minden más gyógyszert próbálgatni kell, melyik jobb, melyik használ bármit is egyáltalán. És talán nincs is olyan nagy különbség ha szedsz valamit, vagy ha nem, nem úgy, mint a frontinnál, vagy más nyugtatónál, azoknak tényleg érezni a hatásukat. Bár nem tudom, mert 10 éve szedek egyfolytában, hogy mi lenne, ha nem szednék, bár néha tényleg feleslegesnek érzem. Az antidepiknek csak hosszú távon van hatásuk, eleve a legkissebb változás is csak egy hónap szedés után érhető el, és nem is biztos, hogy érzed, mert annyira kicsi a különbség szerintem, de kipróbálni lehet persze. De ezt te tudod, hogy indokolt-e, vagy nem.

És azt is mondom mindig, hogy gyógyszerek tünetelfedők csak, hosszabb távon inkább rontanak, mint használnak talán, kivéve ha valakinek állandóan kell ilyen tünetelfedő. Én abban hiszek, állapoton javítani terápia tud.

A pszichológus, illetve terápia (mert lehet doki is terapeuta), és a megbízás valakiben, ez nem megy egyik napról a másikra senkinek sem. Viszont eszembe jutott valami, ami lehet, hogy jobb lenne neked!

Én most járok táncterápiára. De másféle csoportterápia is van. Van beszélgetős is, de talán jobb a nem verbális. Sokféle van, dráma is (szerintem ez azért nehéz), művészetterápia is, mozgásterápia (ez az enyém), stb...

Ez olyan, hogy nemcsak tánc, hanem integrált, ami több módszert jelent. Tánc is, rajzolni is szoktunk, és beszéln is. Azért jobb lenne csoport, mert amit nem akarsz kimondani, egyáltalán nem kell, semmi sem kötelező, és ahogy másokat hallgatsz, talán neked is bátorságot ad. Persze van hátulütője is a csoportnak, mondjuk bírni kell a csoport-terhet, mások problémáit "kibírni", úgy értem lehet durva, lehet ilyesztő, de a bura is lehet durva és ilyesztő, lehet, hogy más problémája esetleg benned elindít valami fájdalmasat.  Ez is jó önismeretre is. És választ is kaphatsz arra is pl, hogy járjál-e egyéni terápiára  vagy nem.

Itt, ahova járok, olyan emberek vannak, akik egyáltalán nem szednek gyógyszereket, esetleg néha valami nyugtatót, de még ezt sem. De mindenki azért jött, mert úgy érzi, valami nem oké vele.

Ha van kedved hozzá itt megnézheted: www.tancterapia.com  Azért jobb az integrált, mert szerintem jobb a többféle terápiás módszer.

Az egyénit meg, ha ennél döntesz, én azt mondanám, miért nem próbálod ki, nem kötelező semmi sem, bármikor kiléphetsz, abbahagyhatod, nem veszítesz vele semmit sem, de a mozgásterápiát is, vagy akármi mást. Szóval én bátorítanálak, mert mindent ki lehet próbálni ezen a téren, kötelezettségek nélkül.

hú jaj, megint sok, bocs!

Szia, Delia!

Bocs, hogy eddig nem írtam! Megleptél, azt akartam tudni, mennyire nagyon lehetsz fiatal, mert...... nem tudom, nem gondoltam, hogy idősebb vagy nálam! :$ kb. huszon egy-kettőt gondoltam valamiért....

Nekem nem baj, hogy gyógyszereket kell szednem, hozzászoktam, meg nem is voltam annyira ellene sem. sőt régen nekem is volt ilyen, hogy gyógyszerekre ittam..... és még előtte is, mégrégebben, megtapasztaltam hogyan lehet "olcsóbban" bulizni, ha fájdalomcsillapító vagy lázcsillapító + alkohol, nem annyira vagyok büszke rá............ Állítólag is, meg gondolom is, nekem kell majd mindig, de lehet, hogy fejlődik kicsit a tudomány, nem kell, de nem érdekel. sőt inkább jobban szeretem, ha akár pici morzsákra szétosztom, és akkor sokkal jobban tudom szabályozni, mennyire vagyok mondjuk feszült, mennyire akarom épp, hogy ellepjenek a gondolataim, ha épp szarul vagyok, akkor bekapkodni, ha kivagyok, ki tudom ütni magam - bár már ilyet régen nem tettem, hálisten. szóval szeretem azt hiszem a gyógyszereket. inkább jó, mint baj. csak ne felejtsem el bevenni..... néha................

antipszichó biztos kell mindig nekem. de nem baj, csak ne a hízlalóbb fajtából legyen, mert anorex is voltam, és még kicsit tart, de inkább azért bekapok egy hízlalót is már, minthogy szarul legyek. pl. a nyugtatókra nem érdemes rászokni, bár főleg ezt szokták az emberek kapkodni, és nekem is volt többször olyan időszakom, hogy egy kissebb marék, plussz alkohol...... antidepi néha több kell, néha kevesebb, én ezt szeretném majd elhagyni. hangulatstabi az nem súlyos szerintem, és most spec nincs is. ő legalábbis nekem nem kell, nem fontos, altató meg csak úgy van, nem érdemes ezt sem folyamatosan szedni. egyszer-egyszer tényleg jól ki akarom aludni magam, akkor beveszek mondjuk 3-at, egyébként hónapokig egyet sem. szal nekem az állapotomat az antipszichókkal lehet, kell szabályozni. nem gond.

pedig egyébként alvászavarom is van, de már megtapasztaltam az évek alatt, egyetlen altató sincs, amivel jobban tudnék aludni hosszú távon. én kb. 4 óránál többet nem tudok aludni egyszerre. és az is van, már elég régen, "kiskorom" óta, kb. mondjuk 15?, hogy én majdnem akármit bevehetek este akár 10-kor is, egy-kettő előtt nem alszom el soha. középsuliban is az volt már, délután jobban tudok aludni, aludtam du, és féléjjel nem. egyébként is lámpával alszom. valahogy ilyesztő is, éjjel, amikor mindenki alszik, úgy érzem, senki sem vigyáz rám, pedig kb. egyedül lakom, uh nappal sem, ez csak olyan érzés. (külön lakásban vagyok, de itt van anyukám, húgom is... szóval külön is lakom, nem is)

van olyan gyógyszer, pl a leponex, ez olyan, hogy bénít. ha nincs még hozzászokva a szervezet akkor úgy kiüti ez az embert, hogy nehezen tud bemászni az ágyba mondjuk 20 perc után, mert alig tud menni az ember. és amikor elkezdtem szedni, ez olyan elég durva, folyik az embernek a nyála éjjel, mert a szánkat is lebénítja, alvás közben nem lehet csukva tartani. ha sokkal többet vennék be, mint amihez hozzászoktam, akkor igen, akkor ezzel tudok aludni sokat, de mindig van olyan gyógyszer, amivel ki tudnám ütni magam, csak már nem teszem egy ideje szerencsére....... talán nekem is a kor. 33.

Én is örülök, hogy már jobban vagy!

Ezt a terápia vagy nem dolgot te tudod! Nekem is van egyébként üldözési mániám néha, dehát ez amúgyis nyilvános fórum, bárki olvashatja. Néha nekem az van, gondolok valakire, és úgy olvasom, hogy mit írtam, és kb. az ő agya szerint értékelem, és ez rossz, mert nálam ez már átment kényszeresbe, ha épp így van, tudok két óráig olvasni mondjuk 3 saját hsz-t, és újra elolvasni, újra elolvasni, és gondolkodni, és meglepődni, vagy nem, csodálkozni, vagy nem, hülyének nézni magam, vagy nem........ stb......... ez rossz, nem szeretem, tényleg kényszeres már....... ha mondjuk aludni kellene mennem, és éjjel 1-kor elkezdek fórumot olvasgatni, fél óra múlva már csak a saját hsz-eimet, és aztán lenézek a szg órjára, és hirtelen fél négy van kb...................... szóval meg tudom érteni a parádat!

Örülök akkor, hogy van munkád! :) A tanulás nekem sem az erősségem, főleg a vizsgátk............. sajnos...... és én diszleksziás voltam és nem vették észre, szal kb. egyetlen egy könyvet sem olvastam ki soha, soha egy kötelező olvasmányt sem, soha mesekönyvet sem, gyűlöltem olvasni, pedig sokmindent szeretnék, ami érdekel, de nagyon fáraszt.... igazából szerettem volna orvosira menni, de nálam az totál ki van zárva.............. egyetlen tanfolyamom van eddig csak értettségin kívül, ennyi....... főiskolát otthagytam. szal nekem nem kell mondani, meg előttem nem kell egyáltalán szégyelned magad!

Boni

szia.

h miért jó? ez jó kérdés, de nem tudok rá válaszolni.... sztem nem jó.

Szia, WW!

Jaj, de fura így a neved:D

na itt vagyok, bár voltam "tanulás" alatt is, mert nem tudja megállni az ember..... alig tanultam valamit. tényleg kb. egy 10000000-edét az anyagnak. amúgy most úgy érzem, hogy nem nehéz, és nem lett volna nehéz megtanulni. nem csináltam már három napig semmit sem, tök nyomott voltam, tudod olyan nem is ebben a világban lévő ember, csak úgy zajlottak az események körülöttem, én csak néző voltam...... átszerkesztgettem a gyógyszereimet.... á szar volt, kevesebb, több, egyik sem jó, elrakni reggelről, és este bevenni, vagy mégjobban szétosztogatni, hogy délben is vegyek be. most két antipszichóm van, a keti, ő ketilept, (illetve most ez kventiax, mert az a generikuma támogatott....), ezzel nem csináltam semmit sem, reggelivel sem, másik a leponex, na ezt mindenféle összeállításban kipróbáltam..... semmi sem jobb.

szóval három napig semmi, aztán valahogy felébredtem kb., akkor csináltam puskát, illetve jó, ha úgy tanulok, hogy le is írom, illetve nem tudok órákig máshogy tanulni, vagy csak nagyon kevés ideig.... szal puskát írtam.

aztán terapon megbeszéltük kedden, hogy hogy is kellene hozzáállni a vizsgához, erre szerda, csütörtök, péntek annyira gáz volt, hozzáérni sem tudtam a jegyzeteimhez.

ez most csak belső vizsga volt szerencsére, szal kijelentették ott, hogy csak az asztalra ne tegye fel senki a puskát... szal ne legyen azért olyan pofátlan. ez jó, na meg a reggelre betervezett leponex morzsák (ne is legyek álmos, ne is legyek tök ki), és végülis marha kevés vot az idő, volt 15 kérdés, kettőre magatól válaszoltam, és három-ra semmit, mert nem maradt idő, a többit puskáztam. és ez volt 5 tárgy így, bár kettőt egynek tanultunk. szal oké volt minden, és megkönnyebbültem. persze ez nem azt jelenti, hogy oké, megvan, mert akárhányszor értékeltem utólag eddig itthon, nem sikerült jónak értékelni :\ áááááááá nemtom.

viszont nem az volt hálisten, ami sokszor volt már régen, hogy annyira figyelnek rám, amikor nem is puskázom, mert úgy látszik akkoris, mintha puskáznék, mert olyan ideges vagyok. ááááá nekem szar volt mindig. nem is tudom, hogy jutottam el valahova.... talán most leponex morzsa mentett meg. de nehéz, nem is akartam sokat se.... de többet kellett, az biztos, mint a normál adag.....

vagy pedig az, hogy annyira kibukok a tömegtől, hogy én ott nem tudok figyelni, és írni.........

vagy elgondolkozok, és a gondolatok erősebbek, minthogy tudnék írni....

ezektől féltem rettenetesen. nem tudom, mit is képzeltem én, amikor jelentkeztem a tanfolyamra??????? áááááá

hú sok, bár te is sok vagy!:):):):):) nem kell neked bocsánatot kérni :D azért kezdek újat! és mennem kell, de folytatom!

én még egyik pszichiátriai osztályon sem voltam hálóingben, nem csak balassában nem kell.... zárton sem voltam soha hálóingben...

de nekem írod, hogy milyen?

Nem akarom kórházba küldeni.Ő kért valamilyen segítséget, nekem ez jutott eszembe, hogy ott jó kezekben lenne.Egyébként semmi kórház jellege nincs, nem kell pizsamában hálóingben lenni,1 és 2 ágyas fürdőszobás szobák vannak.Nem a gyógyszerezésre mennek rá, hanem a kognitív rerápiára, barátokat lehet szerezni. Ami még fontos és nekem is segített, nem voltam magamra hagyva nyűgjeimmel.Társaságban voltam, orvosokkal, sorstársakkal meg tudtam beszélni mindent.

tudom, most voltam utoljára, fél éve, kétszer négy hetet, meg többször én is.

hát jobb, mintha egyedül vergődik, csak nekem az a tapasztalatom, fiatalok túlságosan,...

akik nagyon betegek, és fiatalok, az más, de akik nem olyan tényleg "elmebetegek" nekik ki kell bírniuk a csoport-ot is. úgy értem, hogy nagyon nehéz más problémáját hallgatni, gondolkozni rajta, elfogadni vagy nem, nagyon megterhelő. ahogy idősödik az ember, könnyebb. ilyesztő nagyon! akinek súlyos problémája van, nem annyira nehéz másét hallgatni, pl. mondjuk személyiségzavaros. (eléggé szélsőségesek tudnak lenni.) és volt most is egy személyiségzavaros lány, 19 éves, őneki ugye súlyosabb a problémája, de ennek ellenére előtte én pl. nem mertem annyira beszélni olyanokról, ami neki nincs. mondjuk hallucináció. bár valamennyire hasonló volt, mint én, mert ő is evészavaros volt, mert személyiségzavaros is.  meg elég érett volt, azért láttam rajta, hogy ilyesztő néha hallgatni harminc, negyven, vagy mégidősebbeket.

azt mondják, felnőtt az ember, de nem, csak kezd. á ilyeneket nem akarok leírni, mert mindig mindenki elég érettnek hiszi magát, mármint mindenki amikor fiatalabb.

és a balassát is csak kórháznak hívják, és már ez a tény is ilyesztő. csak úgy érzem, még nem kellene.

de, hogy kinek milyen a személyisége, elbírja e a csoport terhet, azt neki kell....illetve ez az, hogy még ő maga sem tudja.

na mindegy...  neked is van egy véleményed, nekem is.... csak nagyon meglepődtem azon, amit írtál, hogy kórházba küldenéd?? akkor mindenkit oda küldenél, aki ide beír kb?

nem azt akartam írni, vészhelyzet, inkább azt, nem annyira komoly, hogy ezt kellene szerintem..............

mondjuk van aki 35 éves, és pánikbeteg, de nem nagyon, ő kibírja a csoportot. volt egy lány, aki skizoaffektív, személyiségzavaros mint én,  17 éves, ő is, és előtte nem éreztem, hogy akármit is nem mondanék ki.  illetve kimondaná az ember, régen nem figyeltem erre, csak akkor az van........... nem tudom, neki szar. most is volt egy lány, huszon-valamennyi, és ő is személyiségzavaros, de ő nem bírta. pedig volt öngyilkossági kísérlete, de mástól azt hallani, hogy mondjuk meg akarja ölni magát, az súlyos, sokszor be se ment csoportra, nem tudom, hogy engedték. szal szerintem ezért nem mindegy.

mindegy, mert végülis talán erre is vannak az "első interjún" áh vagy hogy írják. eldöntik.

ja, és persze ismeretleneknek kell interjú, uh oké, én nem abban gondolkoztam, nem voltam még interjún soha, én nem tudom, hogy az milyen, mert egyszer sem kellett nekem, voltam nagyon rég 10 éve, és utána meg úgy gondolták gondolom, hogy elég súlyos a problémám, vagy nem tudom, csak be kell mennem szerencsére, és akkor beírnak ha akarok menni, de más. persze az is kell, hogy úgy gondolják, tudnak segíteni, uh nem tudom.

miért kellene kórházba mennie?

lehet, de nincs szarul, én úgy értettem, kb. sorstársakat keres, vagy főleg azt. balassa nem kifejezetten pánik, szerintem több, inkább vészhelyzet + pánik, több mint ami kell szerintem.

persze meg lehet próbálni. de túl sok a négy hét így. ha nagyon szarul lenne, akkor nem.

terápia az jó ötlet, de bentfekvős??. bejárós is van balassában, de ahhoz meg nem elég speciális. arra gondoltam, ha valakinek ugyanilyen problémái vannak, akkor tud pár spec helyet, vagy módszert, gyakorolni.

de akármi lehet, nem is írt túl sokat, csak gondolom, kb.................................

Szia, Camino, üdv a burán!

Tettszik a neved! :) persze, itt mindenki tegezi egymást, legyen akár tizenvalamennyi, akár mondjuk 50 valamennyi.

csak ha szakiktól kérdezünk, nem, őket magázni .. legalábbis én magázom, meg a legtöbbek.

én sajnos nem nagyon tudok neked segíteni, pont nem ilyen gondjaim vannak, eléggé távol állnak egymástól. uh csak úgy belepofáztam itt a fórumba. de biztos találsz olyat, aki hasonló, én szeretem a burát! meg nézz körül, sokminden van, gyógyszerekről, terápiákról, stb.,stb.,  szakemberektől is lehet kérdezni bármikor! sok sikert az ittléthez!:)

Boni

Mindig valamihez képest jó vagy rossz. És mindig egyszerre jó és rossz. Egymás nélkül nem léteznek, párban járnak. Csináld azt amit tenni akarsz mindentől függetlenül, ahogy érzed. Higgyél magadban hogy képes vagy alaposan végig gondolni, mi lenne a legmegnyugtatóbb megoldás számodra, mikor éreznéd legjobban magad a bőrödben.. És ha ezt kiötlötted, akkor tégy annak megfelelően lépéseket, hogy elérd.

az néha szerintem is...................

Még jó, hogy ilyen humorosan fogod fel...

Én meg azt sem tudom melyik kórházban voltam :S :D :(((( Megőrülök. De most komolyan. Nem ettől, hanem amúgyis.

Egyébként ahol én voltam, zárt osztályon, kedvesek voltak velem. Az ápolók is, meg az orvos is. Csak azokat kötözték ki, akiket én is kikötöztem volna, mert őrjöngtek szó szerint.

Értelek, de ha Ábrándnak nem tetszik, talán meg tudja majd oldani a helyzetet.

Nincs igazad Louis1114, amelyik segítőnek nem tetszik az majd szól,

de egyenlőre tegeződve írt ő is. Gondolom nem azért h magázzák.

5676, meg egy kicsit ideges lett a bemutatkozás miatt, ezért irt igy.

ja, és utána bocsánatot kértem, és azt mondta Unoka, hogy azért vagyok bent, mert beteg vagyok. nem haragudott.

borderline-oknál szokott elég durva dühroham lenni, és én az vagyok, még egy kicsit, már nem annyira.

szal nekem meggyőződésem (legalábbis volt eddig), hogy csak azokat viszik fel, akik tényleg veszélyesek, magukra általában, mondjuk öngyilkossági veszély, vagy nem tudom. vagy másokra veszélyesek, bár most ilyen példa nem jut az eszembe.

mondjuk nekem annyira durrva dührohamok nem voltak, volt egy lány, aki szétverte a kezével a szekrényét, na őt kirakták.

nah, ha előző hsz-emet olvassák, lehet, hogy kitalálják, ki vagyok, de nem baj

Szia Boni !

Én nem utállom egyáltalán az Unokát, csak nem értek egyet a módszereivel. A felesleges öncélú szabályok amiket behozott csak kárára van az egész osztálynak. Nehéz barátkozni, nehezen rázódnak össze a csoportok, csak az étteremben lehet lenni, de az olyan barátságtalan. Meg egy csomó idétlen dolgot beleírt a házirendbe, ami nagyfokú empátia hiányra utal. Nem véletlenül mentek el sokan idő elött az osztályról 2010-ben, mikor utoljára voltam. Mindenkibe beleverte az ideget.Ha valaki hisztizett, azonnal felvitette a zárt osztályra 1-2 napra.A Tölgyes soha nem csinált volna ilyet.

Egyébként csinált olyan dolgokat is, amit itt nyílvánosan nem szeretnék leírni, lehet, hogy olvassa, meg nem akarom elvenni a kedvét annak, aki oda szeretne menni. A Tölgyes empatikus készségével ugyanazt, ha nem jobb szinvonalú osztályt hozott létre. 

Pánikbetegségem biztos nincs, azt tudom. A többi meg kiderül majd a magán terápián.Hétfőtől járok, már alig várom. Írjál, ha van kedved.

Nekem elég nagy változás, ismerem Tölgyest, és voltam, amikor ő volt a fődoki, de az 2002-ben volt, és akkor még nem is volt terápiás hely, és egy női-férfi mosdó volt, nem a szobában, és evészavarosok voltak főleg. én is az voltam, akkor még a súlyom is.

leközelebb csak 2007-ben voltam, akkor már Unoka volt, meg minden más volt. voltak ugye csoportok többféle, meg felújították  (minden szoba fsz-val). szal a köztes időszakban nem, nem tudom, hogy milyenek voltak Tölgyessel a terápiás csoportok.

Unoka alatt is sokat változott. én csak a délelőtti csoportokra mentem, du mindig aludtam inkább, nem nagyon szerettem járni csoportra, illetve a délelőtti pszichoterápiára igen, de festegetni pl. nem. most fél éve voltam utojára, és kötelező, és kirúgnak, ha csak egyre nem mész be..........

a tesztek szerintem azért nem olyanok, hogy kimutatják, meg van egy határvonal, ha nincs egy se, akkor tuti semmi gond. egyébként egyetlen emberrel találkoztam eddig, ő alkoholfüggő volt, és neki is nulla lett a teszt. inkább talán amivel tényleg nagyobb probléma van, ezt mutatja.

meg minden embernek vannak problémái, ez egy olyan szint, ami a levegőben van. ettől még lehet egyhe, vagy közpes depi, de pl súlyosnál biztos már a tesztben is van valami.

lehet, hogy a pánikbetegségek gyógyszerfelírás miatt írták csak a záróra.

de valami bajod biztos van, de amúgy egy pánikot el tudnék képzelni, a történtek után. de nem ismerlek, biztos igazad van.

Ez tök jó, hogy sikerült találni egyénit!!!!! :):):)

remélem megtaláljátok a közös hangot, és szimpi lesz, és tud neked segíteni! szerintem ez jó megoldás neked!

jaj, sokat tudok írni, és csak kis része lényeg....................

kíváncsi lennék, hogy milyen diagnózisokat kaptál balassában? és, hogy csak a gyógyszerek felírása miatt kaptál diagnózisokat, vagy van valami tényleges is,

biztos van, csak szoktak még írni plusszba, ami valójában nincs, hogy a gyógyszereket fel tudják írni.

(nekem ilyen pl. a skizofrénia, most legutóbb, mert az egyik gyógyszerem csak erre a betegségre írható fel)

Nekem 16 - 17 szokott kb. lenni, ami kijön balassában :P (19 sémából.....)

ha egy sem neked, az tényleg mutatja szerintem, hogy nem vagy beteg, néha egy kis szorongás, enyhe depresszió. nincs értelme gyógyszereket szedni sokáig, nem hoztak döntő változást, ahogy látom!  plussz tényleg úgy tűnik, a pszichiáter inkább ártott, mint használt! ha nem kezdtél volna el szedni gyógyszereket, nem lennél függő. érdekes, hogy a balassa nem használt, nem értem, hogy miért.

én keresnék egy pszichológust inkább, valami alapítványt, ahol terapeuták vannak. pénzbe kerül, de alapítványnál olcsóbb, és általában figyelembe veszik a jövedelmedet is, nekem is. és még egy kicsit szedni a gyógyszereket, és vele csökkenteni, és aztán leállni. nem kell hozzá pszichiáter, hogy leszoktasson, pszichológus szerintem jobb, illetve mindegy, csak terapeuta legyen. a doki csak gyógyszerfelírásra kell. illetve háziorvos is felírhat neked, nyugtatót biztos, az antidepit nem tudom. amúgy én is szedtem szeropramot, az jó, azt hallottam.

gondolom valamilyen post-traumás stressz lehet, bár lehet, hogy hülyeséget írok, és ami azóta felhalmozódott benned. elég sok ez az idő. de egyéni terápiával ki lehet kezelni. és nem sok idő egyéniben. én 10 éve járok, és nagyon sokat használt nekem, persze eltűntetni a betegségeket nem tudja, illetve az evészavart igen, a borderline személyiségzavart is valamennyire, a skizoaffektívre megmondta még régen, hogy azt nem lehet. de elviselhetőbbé lehet tenni. de nem annyira érdekel, inkább az a rész, hogy elviselhetőbb.

amúgy szivesen :) csak leírtam a gondolataimat.