Kedves erre járók!
Sajnos mostanában olyan elfoglaltságaim adódtak, ami miatt bizonytalan ideig nem tudok válaszolni a felmerült kérdésekre. Addig is Mindenkinek sok sikert és eredményes megküzdést kívánok!
Üdv
S.Zs.
Sallay Zsuzsanna (Ábránd) pszichológus válaszol
2012. április 20. - 17:08
#181
2012. április 20. - 16:56
#180
Kedves Kiscillag,
a terveket előző este vagy aznap reggel érdemes összeállítani. Jó lenne figyelni arra, hogy egy napba mennyi fér bele reálisan. Ha túl sokat akar egyszerre, inkább csak kudarc fogja érni. Talán ebben is érdemes a fokozatosság elvét alkalmazni. Ha egy-két dolgot ír össze, de azt biztosan megcsinálja, jobban jár, mintha egyből mindent akar. Amikor egy-egy feladatot megoldoo, akkor jutalmazza meg magát. Lehet ez olyan, amit szivesen csinál (pl. Burázás), vagy egy kis csokoládé, vagy más, ami jó érzésekkel tölti el.
Az autogen tréningel kapcsolatban valóban ellentmondásos vélemények vannak. Ha kipróbálja, feltétlen egy szakemberrel tegye. Nem biztos, hogy az Ön akusztikus hallucinációi befolyásolják, vagy a relaxáció befolyásolja azt. Ugyanakkor valahol a neten meg lehet talán találni Bagdy Emőke villámrelaxáció módszerét. Az ő előadásait amúgy is érdemes meghallgatni. Illetve érdemes lehet a progresszív relaxáció után érdeklődni. Egy ezirányban képzett szakember biztosan könnyebben el tudja dönteni, mivel tud segíteni Önnek. Egyedül semmiképpen ne kezdjen bele, maximum, ha megtalálja a villámrelaxációt, azt próbálgathatja. Azt gondolom abból nem lehet baj.
Üdv
S.Zs.
2012. április 20. - 16:48
#179
Kedves Matiri,
az jó, ha jársz terápiába. Majd szépen oldódnak a dolgok idővel. Csak legyen türelmed önmagadhoz is.
Próbálkozni érdemes sok mindennel, és megtalálni mi az igazi segítség. Főleg, ha nehéz lazítani. Mint tudjuk, arra nmindenkinek szüksége van. Bízom benne, te is megtalálod a megfelelő technikát ez ügyben.
Érdemes lenne beszélni a terápiádban a sértettségre spannolódásról a szégyenről. Ezek fontos reakciók és érzések.
Üdv
S.Zs.
2012. április 20. - 16:44
#178
Kedves Senki,
köszönöm elismerő szavait, de azt gondolom, nem áll meg a dolog.
Üdv
S.Zs.
2012. április 19. - 16:35
#177
K. Abrand!
Autogen trening (tanfolyamon) javasolhato skizofreneknek? Sajnos neten ellentmondasos informaciokra bukkantam...
Jo volna valamilyen relaxacios technikat megtanulni, bar nem tudom h. ez "hang" mellett lehetseges e egyaltalan. Felek h. elterelne a figyelmem.
Kiscsillag
2012. április 19. - 15:41
#176
K. Abrand!
Hogyan fogjak hozza a tervek keszitesehez? Nap v. heti tervet keszitsek? Elozo nap? Aznap reggel? Milyen jutalmakra gondolt?
Elore is koszonom valaszat!
K.
2012. április 18. - 19:08
#175
Szia Zsuzsa!
Köszi a választ, nagyon hasznos és fontos dolgokat írsz.
Járok teraphoz egy ideje és szerintem működik is, de olyan vagyok, hogy annyi kérdésem/problémám van mindig és szeretek rajtuk rágódni meg megbeszélni is másokkal és sokféle véleményt meghallgatni akár ugyanabban a témában is :) Ott most éppen más van terítéken, ami persze összefügg evvel is valahogy.
Valami miatt állandóan haragra és sértettségre spannolom magam, de persze kiélni nem merem, csak a tehetetlenség és a szégyen érzete van meg és ez stresszel és eléggé pusztítónak érzem.
Igazából minden nap rájövök valamire, aztán vagy helyén való vagy sem, ahogy ez lenni szokott. A gyógyszer már nem hiányzik, most kezd el tudatosodni az is, mit adott és mit vett el, miben volt kicsit "lesz@rom-tabletta". Lehet az is, hogy a homromrendszeremre úgy hatott, hogy amiatt van meg még mindig ez a magasabb stressz vagy diszstressz szint, minek is nevezzem. Muszáj lesz laborra is elmennem, de ez még várat magára.
Addig is az esti elaltató xanax helyett kipróbálom a bio-melatonint (úgy emlékszem, annak idején pont Tőled olvastam róla), kaptam homeopátiás hormonokat is, de mindez még csak kezdeti fázisban van. Azért 3 év központi idegrendszeri bogyó nem játék, még enhye adagban sem, érzem magamon is :(
A zenét nagyon szeretem, inkább a kikapcsolás és lazítás nehéz úgy egészében. Igaz, a napjaim elég egyhangúan telnek, nincs munkahelyem, de azért van mitől elfáradni, de az is valahogy paradox módon működik nálam. nem szeretnék flood-olni ;)
Még arra gondoltam, hogy a binaurális zajokat próbálgatom. Léteznek különböző gyógyszereket szimuláló rezgések is, pl. xanax, clonazepam, amikre kémiában jól reagáltam, de nem szeretném már szedni őket. Párat már kipróbáltam, némelyik bevált.
Köszi még egyszer, szép estét kívánok Neked!
Eszter
2012. április 18. - 15:42
#174
Tapasztalataim alapján, nincs tul jó véleményem a pszichológusokról, de Sallay Zsuzsa ( ÁBRÁND ) , tényleg nagyon jó a szakmájában . Jól ismeri az itteni problémákat, és bátran lehet rá támaszkodni ! Köszönöm munkásságodat és gratulálok !
2012. április 17. - 22:58
#173
Igen, az orszagok kozotti kulonbseg az, amit nehezen ertek. A biztonsag (orvosokba vetett bizalmam) erzetem csokkent, tapasztalva a kulonbsegeket. Sajnos meg az altato ajanlott napi adagja sem egyezik a ket orszagban...
2012. április 17. - 22:38
#172
Sajnos a pontos okat nem tudom. Par napja voltam itt eloszor pszichiaternel. Rakerdeztem h. szukseges-e antidepresszans, azt mondta h. nem. Depressziot nem diagnosztizalt. Erre is rakerdeztem. Az antipszichotikum adagjan sem valtoztatott. Az alvast segito nyugtatot lecserelte altatora. (Ez is nehez, otthon az orvosom azt mondta h. nem ad altatot, szedjek nyugtatot, itt meg altatot adnak, mondvan nem szoktak nyugtatot felirni,csak nagyon ritkan...nem tudom h. mihez kezdjek ennyire ellentmondasos velemenyekkel)
Mar az is nehez neha h. ne fekudjek egesz nap az agyban. Par hete meg majdnem minden nap volt kedvem tanulni, mar hetek ota nincs. Munkanapokon sikerul felkelni, elmegyek dolgozni ha hivnak. Miota az uj helyen vagyok nem varom annyira a munkaido veget.
Talan negativ tunet.
Csak arra probalok gondolni h. visszahat ram a kornyezetem, ha elhanyagolom a haztartast negativan hat ram vissza, ha teszek-veszek az pozitivan hat ram.
Akkor lehet, hogy az a verzió jönne be, hogy tervet készít és jutalmazza magát. A lakás rendben tartása jó ötletnek tűnik. A negatív tünetet kevésbé tartom valószínűnek.
Az ellentmondásos vélemények az országok közötti különbség miatt is lehet.
Üdv
S.Zs
2012. április 17. - 22:29
#171
Sajnos a pontos okat nem tudom. Par napja voltam itt eloszor pszichiaternel. Rakerdeztem h. szukseges-e antidepresszans, azt mondta h. nem. Depressziot nem diagnosztizalt. Erre is rakerdeztem. Az antipszichotikum adagjan sem valtoztatott. Az alvast segito nyugtatot lecserelte altatora. (Ez is nehez, otthon az orvosom azt mondta h. nem ad altatot, szedjek nyugtatot, itt meg altatot adnak, mondvan nem szoktak nyugtatot felirni,csak nagyon ritkan...nem tudom h. mihez kezdjek ennyire ellentmondasos velemenyekkel)
Mar az is nehez neha h. ne fekudjek egesz nap az agyban. Par hete meg majdnem minden nap volt kedvem tanulni, mar hetek ota nincs. Munkanapokon sikerul felkelni, elmegyek dolgozni ha hivnak. Miota az uj helyen vagyok nem varom annyira a munkaido veget.
Talan negativ tunet.
Csak arra probalok gondolni h. visszahat ram a kornyezetem, ha elhanyagolom a haztartast negativan hat ram vissza, ha teszek-veszek az pozitivan hat ram.
2012. április 17. - 22:13
#170
K. Abrand!
Van valamilyen aktivitast osztonzo otlete?
Nagyon megkoszonnem!
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag,
mi a baj az aktivitásával?
Mindig attól függ, mi okozza a motiválatlanságot. Lehet kifáradás, akkor az aktív és passzív pihenés segíthet. Lehet depresszió, akkor érdemes megkeresni annak okát. Amikor az agy biokémiája okozza, akkor bizonyos gyógyszerek segíthetnek ezen.
Leginkább azt mondanám, érdemes lehet valami olyan tevékenységet keresni, ami örömet, sikerélményt okoz. Ez feltöltheti és adhat újabb lendületet.
Talán az is bejöhet, ha tervet készít, mit szeretne megcsinálni, vagy az elvégzett (szükséges) tevékenység után valami jutalmat igér be magának.
Üdv
S.Zs.
2012. április 17. - 22:08
#169
Kedves Zsuzsa!
Ezer éve jártam erre és most örömmel látom, hogy van saját segítő topikod. Nem tudom, emlékszel-e rám így névről, párszor beszélgettünk anno a régi oldalon.
Remélem, jól vagy!
Rólam röviden: túl vagyok egy 3 éves quetiapinos kezelésen, ami sokat segített az unipol. depresszión (nem volt sosem klinikai jellegű, inkább csak amolyan, a normális életet szabotáló depresszió).
Most jutottam el oda, hogy rájöttem, mivel majd' az egész életemet stresszben éltem le, teljesen stresszfüggő lettem, hiába most már nincs szükségem erre az állapotra. Másképp nem tudok létezni, mert a nyugalom számomra nem egy ismert, elfogadott és természetes állapot.
Kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy Te találkoztál-e már ilyesmivel, és van-e erre Szerinted valami esély, hogy az ember erről leszokjon, hogy elég bátor legyen felvállalni egy kevésbé önpusztító életet? Akár meditációval mittomén :)
Köszi, ha megírod.
Üdv: E.
Kedves Matiri,
örülök, hogy látlak errefelé. Annak már kevésbé, hogy stresszel teli az életed. Ahhoz, hogy a kérdésedre válaszolni tudjak, azért kicsit többet kellene tudnom. Amit írtál, arra is megpróbálok azért valamit írni.
Vannak olyan emberek, akiknek az általános készenléti szintje (arousal) alacsonyabb vagy épp magasabb az ideálisnál. Akiknek alacsonyabb, azoknak szükségük van több ingerre, hogy optimálisan tartsák. Gyakran ők azok, akik akár extrém sportokat is űznek, keresik a feszültséggel teli, izgalmas helyzeteket.
A másik csoport, akiknek eleve magasabb az arousal szintjük éppen nem szeretik az izgalmakat, zajt, sodró életet.
Meglehet, hogy alapvetően alacsonyabb az arousal szinted, de az is lehet, hogy a fokozott tempó miatt kialakult a szervezet alkalmazkodása miatt.
Ha nyugodtabb életre vágysz - számomra ez azt mondja, hogy talán már nincs szükséged az arousal szint növelésére, ahhoz, hogy jól érezd magad -, érdemes lenne kipróbálni akár a meditációt, jógát, relaxációt. Ugyanakkor az is lehet, hogy éppen valami alapemelés szükséges. Ilyenkor a zene, vagy egyéb ingerek lehetnek jók, hogy nyugodtabban, de mégis jól érezd magad.
Esetleg elmehetnél pszichoterápiába, ami segíthet megtalálni, hogyan is lenne számodra a jó.
Üdv
S.Zs.
2012. április 17. - 21:32
#168
K. Abrand!
Van valamilyen aktivitast osztonzo otlete?
Nagyon megkoszonnem!
Kiscsillag
2012. április 14. - 17:15
#167
Kedves Zsuzsa!
Ezer éve jártam erre és most örömmel látom, hogy van saját segítő topikod. Nem tudom, emlékszel-e rám így névről, párszor beszélgettünk anno a régi oldalon.
Remélem, jól vagy!
Rólam röviden: túl vagyok egy 3 éves quetiapinos kezelésen, ami sokat segített az unipol. depresszión (nem volt sosem klinikai jellegű, inkább csak amolyan, a normális életet szabotáló depresszió).
Most jutottam el oda, hogy rájöttem, mivel majd' az egész életemet stresszben éltem le, teljesen stresszfüggő lettem, hiába most már nincs szükségem erre az állapotra. Másképp nem tudok létezni, mert a nyugalom számomra nem egy ismert, elfogadott és természetes állapot.
Kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy Te találkoztál-e már ilyesmivel, és van-e erre Szerinted valami esély, hogy az ember erről leszokjon, hogy elég bátor legyen felvállalni egy kevésbé önpusztító életet? Akár meditációval mittomén :)
Köszi, ha megírod.
Üdv: E.
2012. április 08. - 17:21
#166
Kedves Vidaa424,
megértem nehéz helyzetét. Ezen változtatni mégis csak Ön tud. Értem, hogy az egyedüllétnél jobbnak találta, ha visszafogadja (újra meg újra) az exét. talán a remény is feléledt magában, hogy majd csak megváltozik.
Nem ritka, hogy ugyan azt ismételjük valahogy, amit gyerek korunkban megszoktunk. Ennek egyik oka ehet, hogy az a "biztonságos" helyzet, amit ismerünk. Ezek nem tudatos döntések, hanem valahogy úgy alakul, hogy ezt választjuk. Ahhoz, hogy ezt a kört megszakítsa pszichoterápiára van szüksége, és felteszem akkor sem lenne könnyű. Ám, nem lehetetlen.
Kétlem, hogy a gyógyszer+alkohol oldaná meg a gondjait, az csak időszakosan segíti talán elviselni, da másnap minden folytatódik tovább.
Az elkeseredése talán éppen a kilátástalanságnak szól, mintha nem tudna szabadulni.
Azt gondolom, valahol keresni kellene egy helyet, ahol szociális munkás és pszichológus segítségével - nem egy-két hét alatt - tartós megoldást tudnának találni. Előző levelemben írtam helyeket, ahol terapeutákat találhat - ott nincs szoc. munkás -, most úgy érzem kicsit át lehet ezt is gondolni.
a "Tündérhegyre" csak 2-3 hónapos absztinencia után vesznek fel valakit, Thalassa Házban nem tudom hogy van ez, és a Bp-i Pszichiátriai Klinikán sem ismerem a jelenlegi szabályokat ez ügyben.
Ha súlyos anyagi gondjai vannak, akkor talán a Nap-Kör jön számításba önkéntes segítővel, vagy esetleg az Eszter Alapítvány, ahol bántalmazott nőkkel foglalkoznak.
http://www.eszteralapitvany.hu/az-ambulancia/
Higgye el, nem az a megoldás, hogy tönkre teszi magát. Viszont saját maga nélkül aligha tud előrébb jutni. Van segítség! Keresse meg valamelyik lehetőséget.
Örülnék, ha tájékoztatna a fejleményekről.
Üdv
S.zs.
2012. április 06. - 07:25
#165
Kedves Vidaa424,
nehéz helyzetben lehet.
Előszőr az jutott eszembe, hogy ha lehet ne maradjon egyedül a gondjaival. Nem a pszichiáter felkeresését javasolnám és még csak nem is gyógyszer szedését. Inkább azt kérném, vizsgálja felül azt, hogy egy tapasztalat nem tapasztalat. Kár lenne általánosítani, mert létezik olyan, hogy egy szakember és egy páciens nem illik össze, nem tudnak jól kapcsolódni egymáshoz. Ráadásul attól, hogy valaki pszichiáter még nem pszichoterapeuta (feltétlen, persze olyan is van, aki az is), és nem pszichológus. Inkább egy pszichológust/terapeutát keressen meg lehetőség szerint és adjon egy második esélyt is.
Vagy: Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály (bejárós és befekvős lehetőség, TB támogatott), Budapest, Pszichiátriai Klinika B földszint (Pszichoterápiás Osztály), vagy Thalassa Ház (szintén pszichoterápiás intézmény).
Illetve számos ambuláns lehetőség, pl a Nap-kör Mentálhigiénés Alapítvány Bp. VIII. ker., ; Ego Klinika; Mentálport; stb.
Ez nem a reklám helye, csak a lehetőségek egy része.
Azt gondolom, hogy segítség az önismeret, a lehetőségek önmagunkban való megtalálása. Nem ritka az, hogy ehhez szakember kell. És nem feltétlenül gyógyszer. Sajnos a hazai pszichiátriai gyakorlat szerint inkább utóbbit alkalmazzaák, és ahogy Ön is nagyon helyesen írta, ettől többnyire "zombik" lesznek az emberek. Természetesen van olyan is, amikor kell a gyógyszer. Szerintem - és ez magán vélemény - az esetek egy jó részében pszichoterápiával orvosolható lenne a probléma.
Tehát a beszélgetős terápia nem felesleges és nem csak tüneti javulást hozhat.
Az mit jelent, hogy alkoholista exe pokollá teszi az életét? Mit csinál?
Milyen múltbeli gondolatok gyötrik?
Ha van kedve írjon ezekről is itt.
Üdv
S.Zs.
[/quote]
Kedves Ábránd!
Örülök h válaszolt. A helyzet az h az exemmel már csak kényszerből élünk együtt, (mert neki nincs lakása) és ő szinte napi szinte napi szinten iszik és olyankor este 7-re már agressziv. Fenyegetőzik, beszólogat, felhánytorgatja a múltat és vádaskodik. Tegnap még pofon is vágott. Sokszor az a baja h már nincs köztünk szex, néha csak simán paranoiás, de van amikor egyszerűen gonosz. Elvárja h megértsem h ő feszült és ideges a problémái miatt, rám zúdítja a nyavajgásával. Egésznap azt hallgatom h neki milyen rossz, őt mindenki csak bántja.Eleinte próbáltam vígasztalni segíteni neki, aztán hamar rájöttem, h neki csak hallgatóság kell.Szerintem egy férfi legyen határozott és ne hisztizzen, mint egy ovis kislány, és ne bámulja magát a tükörben, mint valami idióta nő. Nem tudok tisztelni olyat "férfit" aki csak "sír" és nem tesz semmit a gondjai megoldásáért. Évek óta élek ebben a pokolban és már nem bírom, lassan becsavarodom. Nem bírom az exem hangját, a látványát, a beszédét, se semmit. Az a kis vonzó dolog ami anno megfogott benne kiderült nagyon hamar h csak megjátszás volt. Már az is felmerült bennem h kifigyelte h egyedül vagyok, eljátszotta h ő milyen jó fej, majd ő megvéd, aztán kérdezés nélkül beköltözött hozzám... Én meg hagytam, mert azt hittem még valami jó is kisülhet belőle...és akkor kezdődött számomra az igazi pokol, az örökös rettegés, a folyamatos ordibálás, a lelki és a verbális terror rélszéről. Se ezt nem bírom már se a gondolataimat. A múltbéli hibáim gyötörnek, amiket elrontottam, és amiket megtettem pedig azt gondoltam pár éve még h soha nem tennék meg. Az elrontott életem gyötör, amit ha újra kezdhetnék mindent másképp csinálnék.
Alkoholista anya mellett nőttem fel, aki folyton kocsmákból váélasztott "társat", akik közül az egyik rám is akart mászni. Alig bírtam elmenekülni (14 voltam). Akkor már túl voltam egy borzalmas támadáson (10 évesen) ami voltaképpen teljesen elintézett. Megtámadott egy férfi és letepert. Ezt nem tudom részletezni...Szóval e két eset következtében finoman szólva taszít a szex, mert ezekre az esetekre emlékeztet. Az exem ezt sose tudta felfogni, h ez mit jelent igazából. Szóval anyám: sokszor elvert és ez se tett jót nekem. Sokszor nem is volt igaza. Ő és a "társai" rengetegszer vitatkoztak, ordítoztak volt h verekedtek is. Nemegyszer közéjük kellett állnom, h a pasija ne verje agyon. Ez akkoriban volt amikor nekem gőzerővel kellett volna tanulnom. Tulajdonképpen 10 éves koromtól kezdve...Nem tanultam mert halálfélelemben éltem, a jegyeim leromlottak. Rettegtem otthon lenni, ezért inkább elmentem csavarogni de legfőképpen az iskolai könyvtárban voltam zárásig, va suliban amig ki nem zavartak. Otthon megőrjített az állandó ordibálás és az hogy sose éreztem magam biztonságban. Az exem is ezt az érzést váltja ki belőlem, h úgy érzem sehol nincs helyem, nem kellek senkinek. A mi kapcsolatunk sose volt részemről szerelem, az ő részéről igen . Ő tudta ezt és egyszer kinyögte h emiatt is iszik, mert sose szerettem őt. Részemről ez a kapcsolat azért kelllett, mert veszélyes környéken élek, és bántottak amikor egyedül láttak. (Nem tudok elköltözni, mert nincs pénzem.) Két oka volt h befogadtam az exemet: 1., anyagiak, 2., hogy legyen egy védőpajzsom, h ne bántsanak (most bánt ő). Cseberből, vederbe kerültem....Ráadásul én is elkezdtem inni, mert kétségbeesett vagyok. Nem nagy mennyiséget, gyógyszerre. Hátha bejön a légzésleállás amit az exem addiktológusa mondott...Nemrégiben elvittem az exemet bejárós helyre, h leszoktassák a piáról, de beijedt és abbahagyta. Szerintem az elvonási tűnetek rémisztették meg. És persze ezek után maradt ugyanaz a helyzet. Mindig mikor elkezd inni azt mondja nem lesz gond nem fog balhézni. Aztán eljön az este és rákezdi: provokál, piszkál, beszól, fenyegetőzik vádaskodik...Elüldözte a barátaimat így magamra maradtam, nincs kihez fordulnom, kivel beszélnem és ez is padlóra küld sokszor. Én ugyanis szeretek beszélgetni, megismerni kielemezni egy embert, megtudni mit miért tesz...de már ez sincs. Jártam 1 klubba (táncos vagyok, párszor fel is léptem, de az exemnek ez se se tetszett, megtiltotta, abbahagytam mert már untam az ordibálását) és 1 csoportba is de az exem ebbe is bekavart, leégetett a hülye viselkedésével az ordibálásával, ezért már nem merek oda se menni. Én rajzoltam és csodálatos verseket írtam mikor megismerkedtünk, de mára már abbahagytam mert kivesztek belölem a szép gondolatok. Olyan mintha leszőszegbombázta volna az agyamat...Már 17-szer dobtam ki, mindig visszakönyörögte magát. 3-szor kellett rendőrt hívnom rá hogy elvigyék, mert kezet emelt rám. Én hülye meg visszaengedtem, mert nincs pénzem és a magányt sem bírom (összeomlok). Sokat éheztem mikor egyedül voltam és sorozatos kudarcokban volt részem. Tudnám listázni, de szerintem felesleges. A lényeg az h kb 10 éves korom óta labilis az idegi állapotom és 10 napból 8-9-szer mély depressziós bagyok. Borzalmas rémálmaim vannak, Stephen King is megirigyelné őket. Ha egyáltalán persze el tudok aludni... Rettegek mindentől: kimenni, a lakásban lenni, a jővötöl...mindentől és szorongok. Nincs jövő képem, vagy ha van olyan tragikusnak látom h legszívesebben a Dunának mennék...Nem tudom mit tegyek....Nem bírom már, ezt a létbizonytalanságot, hogy nincs egy hely ahol békén hagynak, vagy netán ahol elfogadnak és szeretnek. Úgy érzem csak kolonc vagyok mindenkinek,,,,,Szerintem csak 1 kiút van számomra....Gyógyszer és alkohol, talán ez egyszer elrendez mindent....örökre!!!!
2012. április 04. - 22:29
#164
Mindenkinek jó éjszakát!
2012. április 04. - 22:14
#163
Kedves Abrand!
Szeretnem oromomet megosztani Onnel. Talaltam egy uj munkahelyet, ma volt az elso napom. Nagyon jol ereztem magam. Szo szerint volt kedvem dolgozni. (nem felporgesrol volt szo) Tudom, ez csak kezdeti lelkesedes. Egy biztos, sokkal-sokkal szerethetobb, kevesbe megerolteto munkat talaltam, mint az elozo.
Udv:
Kiscsillag
Ennek igazán örülök. :)
2012. április 04. - 22:13
#162
Kedves Abrand!
On milyen terapiat tudna ajanlani a kovetkezo problemamra? Az aktivitasommal vannak leginkabb gondjaim (szerencsere nem minden nap) neha nehez felkelni az agybol, tenni-venni. Olyan tevekenysegek nem okoznak gondot (van hozza kedvem is), amit agyban fekve is lehet vegezni (netezni, olvasni, tanulni).
Nem tudom h. ez negativ tunet v. inkabb depresszio, nem is ez a kerdesem most. (regebben diagnosztizaltak kevert szorongasos es depressziv zavart, egyszer pedig kozepsulyos depressziot). Amikor tobbet szedtem az antipszichotikujmbol nem volt konnyebb tenni-venni. (Olyan gyogyszert szedek ami jo negativ tunetre is)
Addig is tud valamilyen tanacsot adni?
Koszonettel:
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag,
a diagnózisok csak arra jók, hogy a TB felé adjanak valamiféle indokot, illetve valamelyest tájékoztassák a szakembereket. Sajnálatos, hogy kategoriákban kellene gondolkodni. Én inkább problémákba szoktam, illetve az emberek jól, illetve rossz szubjektív állapotaiba. A leírtak alapján talán a kognitív viselkedésterápia lehetne kezdetnek jó, vagy egy integratív terápia. Depressziós tünetekre (de akár a negatív tünetekre is, amit valójában én nem gondolok annak) hatásos tud lenni, viszonylag rövid idő alatt.
Üdv
S.Zs.
2012. április 04. - 22:03
#161
Kedves Abrand!
Szeretnem oromomet megosztani Onnel. Talaltam egy uj munkahelyet, ma volt az elso napom. Nagyon jol ereztem magam. Szo szerint volt kedvem dolgozni. (nem felporgesrol volt szo) Tudom, ez csak kezdeti lelkesedes. Egy biztos, sokkal-sokkal szerethetobb, kevesbe megerolteto munkat talaltam, mint az elozo.
Udv:
Kiscsillag
2012. április 04. - 21:58
#160
Kedves Abrand!
On milyen terapiat tudna ajanlani a kovetkezo problemamra? Az aktivitasommal vannak leginkabb gondjaim (szerencsere nem minden nap) neha nehez felkelni az agybol, tenni-venni. Olyan tevekenysegek nem okoznak gondot (van hozza kedvem is), amit agyban fekve is lehet vegezni (netezni, olvasni, tanulni).
Nem tudom h. ez negativ tunet v. inkabb depresszio, nem is ez a kerdesem most. (regebben diagnosztizaltak kevert szorongasos es depressziv zavart, egyszer pedig kozepsulyos depressziot). Amikor tobbet szedtem az antipszichotikujmbol nem volt konnyebb tenni-venni. (Olyan gyogyszert szedek ami jo negativ tunetre is)
Addig is tud valamilyen tanacsot adni?
Koszonettel:
Kiscsillag
2012. április 04. - 21:15
#159
Kedves Erre Látogatók, segítséget igénylők!
Van egy mobilról is ingyen hívható lelki segély szolgálat. Telefonszám: 116-123
A link:
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/04/03/10/Mobilrol_is_ingyen_hivhato_a_le...
Használják, ha krízisben vannak, sürgős segítségre lenne szükségük.
2012. április 04. - 21:10
#158
Kedves Abrand!
Valamennyire megkedveltem a "hanghallast", de annak jobban orulnek, ha nem lenne.
Nagy adag gyogyszert nem szivesen szednek (mellekhatosok miatt) meg akkor sem, ha mellette nem hallanek hangot. Nekem az a legfontosabb h. munkakepes legyek, a hang nem igazan akadalyoz ebben, a mellekhatas viszont nehezitheti a helyzetet.
Szerencsere amikor tobb gyogyszert szedtem nem volt munkam, elkepzelesem sincs h. hogyan tudtam volna ellatni.
A terapiat nem ellenzem, sot igenylem...
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag,
eddigi Önről való ismereteim alapján, talán nagy adag gyógyszer szedése nem is indokolt. Örülök, hogy igényelné a pszichoterápiát, remélem mielőbb olyan helyzetbe tud kerülni, hogy ez az igénye meg is valósulhasson.
Üdv
S.Zs.
2012. április 04. - 21:07
#157
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm szépen a válaszát! Valamelyik módszerrel próbálkozni fogok. És köszönöm a könyvajánlót is.
Kedves "Minednki",
szívesen. Sok sikert!
Üdv
S.Zs.
2012. április 04. - 21:05
#156
Kedves Ábránd!
Sokszor szenvedek attól h éjjelente sűrűn felébredek v rémálmok gyötörnek-már félek és nyomaszt ha jön az este (a mai éjszaka is ilyen volt). Nagyon elegem van abból, hogy csupa olyan problémám van amivel nem boldogulok. Kb. 4 éve elakadtam és azóta csak parkolópályán vagyok, mert tulajdonképpen nem igazán érdekel semmi. Régen jártam pszichiáternél de nem igazán segített mert valahogy nem alakult ki köztünk a bizalom. Nem igazán értem mit segít az ha nyavajgok egy "szakember"nek. Nem igazán hiszem h bármiben tudna segíteni. Szedtem 3 féle gyógyszert, attól meg egésznap zombi voltam, nem tudtam kimutatni az érzéseimet és félálomban bolyongtam egésznap, de a háború odabent ugyanúgy folyt tovább tehát a kínlódás megmaradt. Tehát mivel ez nem vált be abbahagytam és a dokihoz se mentem vissza. Maradtam egyedül a gondokkal. Most már lassan arra készülök h harmadszor is megkísérlem az öngyilkosságot, de ezúttal biztosra megyek!!! Nem lesz mentő, meg kórház csak a megváltás....Az exem az alkoholizmusával pokollá teszi az életemet és ez olyasmi amivel nem tudok megbirkózni, erről a "nincs kiút?!?" blogomban részletesen írtam.
Én mindig ilyen voltam már kicsinek is. A hangulataim gyorsabban változnak mint a szél iránya. Hol dühöngök, sokszor depis vagyok és nagyon nagyon ritkán vidám vagyok. 10-ből 8 napig vagyok depis....És a gondolataim...azoktól szenvedek leginkább...Folyton a régmúlt hibáin rágódom pedig nem akarok. Tudnám még folytatni de nem akarom bő lére ereszteni. Mit javasol?
Kedves Vidaa424,
nehéz helyzetben lehet.
Előszőr az jutott eszembe, hogy ha lehet ne maradjon egyedül a gondjaival. Nem a pszichiáter felkeresését javasolnám és még csak nem is gyógyszer szedését. Inkább azt kérném, vizsgálja felül azt, hogy egy tapasztalat nem tapasztalat. Kár lenne általánosítani, mert létezik olyan, hogy egy szakember és egy páciens nem illik össze, nem tudnak jól kapcsolódni egymáshoz. Ráadásul attól, hogy valaki pszichiáter még nem pszichoterapeuta (feltétlen, persze olyan is van, aki az is), és nem pszichológus. Inkább egy pszichológust/terapeutát keressen meg lehetőség szerint és adjon egy második esélyt is.
Vagy: Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály (bejárós és befekvős lehetőség, TB támogatott), Budapest, Pszichiátriai Klinika B földszint (Pszichoterápiás Osztály), vagy Thalassa Ház (szintén pszichoterápiás intézmény).
Illetve számos ambuláns lehetőség, pl a Nap-kör Mentálhigiénés Alapítvány Bp. VIII. ker., ; Ego Klinika; Mentálport; stb.
Ez nem a reklám helye, csak a lehetőségek egy része.
Azt gondolom, hogy segítség az önismeret, a lehetőségek önmagunkban való megtalálása. Nem ritka az, hogy ehhez szakember kell. És nem feltétlenül gyógyszer. Sajnos a hazai pszichiátriai gyakorlat szerint inkább utóbbit alkalmazzaák, és ahogy Ön is nagyon helyesen írta, ettől többnyire "zombik" lesznek az emberek. Természetesen van olyan is, amikor kell a gyógyszer. Szerintem - és ez magán vélemény - az esetek egy jó részében pszichoterápiával orvosolható lenne a probléma.
Tehát a beszélgetős terápia nem felesleges és nem csak tüneti javulást hozhat.
Az mit jelent, hogy alkoholista exe pokollá teszi az életét? Mit csinál?
Milyen múltbeli gondolatok gyötrik?
Ha van kedve írjon ezekről is itt.
Üdv
S.Zs.
2012. április 02. - 17:58
#155
Kedves Abrand!
Valamennyire megkedveltem a "hanghallast", de annak jobban orulnek, ha nem lenne.
Nagy adag gyogyszert nem szivesen szednek (mellekhatosok miatt) meg akkor sem, ha mellette nem hallanek hangot. Nekem az a legfontosabb h. munkakepes legyek, a hang nem igazan akadalyoz ebben, a mellekhatas viszont nehezitheti a helyzetet.
Szerencsere amikor tobb gyogyszert szedtem nem volt munkam, elkepzelesem sincs h. hogyan tudtam volna ellatni.
A terapiat nem ellenzem, sot igenylem...
Kiscsillag
2012. április 01. - 10:56
#154
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm szépen a válaszát! Valamelyik módszerrel próbálkozni fogok. És köszönöm a könyvajánlót is.
2012. április 01. - 10:29
#153
Kedves Ábránd!
Sokszor szenvedek attól h éjjelente sűrűn felébredek v rémálmok gyötörnek-már félek és nyomaszt ha jön az este (a mai éjszaka is ilyen volt). Nagyon elegem van abból, hogy csupa olyan problémám van amivel nem boldogulok. Kb. 4 éve elakadtam és azóta csak parkolópályán vagyok, mert tulajdonképpen nem igazán érdekel semmi. Régen jártam pszichiáternél de nem igazán segített mert valahogy nem alakult ki köztünk a bizalom. Nem igazán értem mit segít az ha nyavajgok egy "szakember"nek. Nem igazán hiszem h bármiben tudna segíteni. Szedtem 3 féle gyógyszert, attól meg egésznap zombi voltam, nem tudtam kimutatni az érzéseimet és félálomban bolyongtam egésznap, de a háború odabent ugyanúgy folyt tovább tehát a kínlódás megmaradt. Tehát mivel ez nem vált be abbahagytam és a dokihoz se mentem vissza. Maradtam egyedül a gondokkal. Most már lassan arra készülök h harmadszor is megkísérlem az öngyilkosságot, de ezúttal biztosra megyek!!! Nem lesz mentő, meg kórház csak a megváltás....Az exem az alkoholizmusával pokollá teszi az életemet és ez olyasmi amivel nem tudok megbirkózni, erről a "nincs kiút?!?" blogomban részletesen írtam.
Én mindig ilyen voltam már kicsinek is. A hangulataim gyorsabban változnak mint a szél iránya. Hol dühöngök, sokszor depis vagyok és nagyon nagyon ritkán vidám vagyok. 10-ből 8 napig vagyok depis....És a gondolataim...azoktól szenvedek leginkább...Folyton a régmúlt hibáin rágódom pedig nem akarok. Tudnám még folytatni de nem akarom bő lére ereszteni. Mit javasol?
2012. március 31. - 22:58
#152
Kedves Abrand!
Igen, tenyleg hasznos lenne a terapia, de sajnos kulfoldon elek es itt (ebben a varosban) anyanyelvi terapeuta elerhetetlen. Az orvossal is alig tudom megertetni magam. Tavaly 4 honapot toltottem terapias intezmenyben, hasznosnak talaltam es jol is ereztem ott magam. Remelem kesobb lesz lehetosegem viszamenni.
Sajnos itt nem sok valasztasi lehetosegem van, egyedul konnyu fizikai munka elerheto szamomra, amiben nem sok szellemi kihivast latok....viszont elegge erot probalo a feladat. De legalabb nem stresszes. :-)
Azt hiszem igaza van abban, h. keves a jutalmazas/elismeres. Erre eddig nem is nagyon gondoltam. Fosuliban is a vizsgaidoszakokat kedveltem jobban, epp a sikerelmeny miatt. Kozepsuliban is sokszor azert vartam a kov. napot mert kiosztanak valami dogat, jegyet kapok.
Milyen erdekes, a hangom is azt mondja, h. gondoljak a penzre, amit megkapok, ebedszunetekben pedig jar egy csoki. A hat es labfajasomra pedig az onuralom gyakorlasat, figyelem eltereleset ajanlja.
Jo ejszakat!
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag,
remélhetőleg lesz alkalma előbb utóbb a pszichoterápiás intézményben vagy egyéni terápiában folytatnia a változást. Igazából az is érdekes nekem, hogy, mintha ragaszkodna a "hangjához". Így azért lehet, hogy nehéz lesz a változást elősegíteni.
Természetesen valamennyire mindenkinek fontos a sikerélémény, a jutalom. De van olyan helyzet is, amikor az embernek önmagában egy tevékenység már jutalom. Jó lehet megtalálni mi tud ilyen élményt biztosítani. Ezt hívják Flow-nak, és egy olyan állapot, amikor eltűnik az idő, és mindenki, minden körülöttünk. Annyira belemerülünk egy tevékenységbe, hogy az minden porcikánkat lefoglalja. Azért, ha szólnak hozzánk ebből ki lehet jönni, tehát ez nem egyfajta valóságtól teljesen eltávolodott állapot. Talán érti mire gondolok.
Üdv
S.Zs.
2012. március 31. - 21:58
#151
Kedves Zsuzsanna!
Sok problémám van de a lényegre térek. Nemrégiben szociális fóbiát állapítottak meg nálam, ami már elég régóta fennáll. Nem merek emberekkel találkozni, csak neten vannak kapcsolataim, de érzem, ez számomra nem elég... van amikor tökéletesen megelégszem ennyivel, de az ember mégis csak társas lény, hát szüksége van társakra. Ráadásul azt hiszem szerelmes vagyok, egyik netes ismerősömbe, és vele most eléggé furi a helyzet. Néha telefonon beszélgetünk, de én még felhívni sem merem őt sokszor. Félek, hogyha ez így marad, teljesen elzárom magam az összes embertől, és végleg egyedül maradok. Ezt nem akarom. Létezik e valamiféle technika, vagy módszer arra, hogy lassan de biztosan visszaszokjak az emberek közé? Le lehet e küzdeni a nagyfokú félelmeket? Akarat az van bennem és szándék is. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Mindenki,
kicsit nehéz ezen a néven szólítani, mert olyan, mintha mindenkinek szólnék, pedig ez személy szerint Önnek szól.
Több lehetősége is van változtatni a helyzetén. Ezek mind valamilyen terápiák, többnyire pszichoterápiák. Ilyenek például:
A kognitív-viselkedésterápia, ami megtanítja figyelemének irányítását, negatív gondolatainak felismerését és módosítását segíti, fejleszti a szükséges készségeit (pl. az asszertív kommunikáció megtanulásával), a került helyzetek gyakorlását szorgalmazza.
Relaxációs technikák - autogén tréning, progresszív relaxáció, meditáció - amivel a szorongás testi tüneteit is enyhítheti, éles helyzetben is alkalmazható.
Pszichoanalitikus/dinamikus terápiák, mely feltárja az okokat, felszínre igyekszik hozni a tudattalan belső konfliktusokat, melyek a tüneteket okozzák.
Hipnoterápia (és integratív terápia), viselkedés változást segít hipnózis segítségével, azaz módosult tudatállapotban.
Önmagában azt teheti, hogy nem elkerüli a szorongást okozó helyzeteket, hanem szembe meg velük. Én azt gondolom, hogy ehhez szüksége lehet pszichoterápiás segítségre. Ugyanakkor tudok ajánlani egy könyvet is: Renau Z. Peurifoy: Szorongás, Fóbiák, Pánik c. könyve jó segítséget tud még nyújtani.
Üdv
S.Zs.
2012. március 31. - 14:08
#150
Kedves Zsuzsanna!
Sok problémám van de a lényegre térek. Nemrégiben szociális fóbiát állapítottak meg nálam, ami már elég régóta fennáll. Nem merek emberekkel találkozni, csak neten vannak kapcsolataim, de érzem, ez számomra nem elég... van amikor tökéletesen megelégszem ennyivel, de az ember mégis csak társas lény, hát szüksége van társakra. Ráadásul azt hiszem szerelmes vagyok, egyik netes ismerősömbe, és vele most eléggé furi a helyzet. Néha telefonon beszélgetünk, de én még felhívni sem merem őt sokszor. Félek, hogyha ez így marad, teljesen elzárom magam az összes embertől, és végleg egyedül maradok. Ezt nem akarom. Létezik e valamiféle technika, vagy módszer arra, hogy lassan de biztosan visszaszokjak az emberek közé? Le lehet e küzdeni a nagyfokú félelmeket? Akarat az van bennem és szándék is. Válaszát előre is köszönöm!
2012. március 28. - 23:03
#149
Mindenkinek jó éjszakát kívánok!
2012. március 28. - 22:55
#148
Kedves Abrand!
Igen, tenyleg hasznos lenne a terapia, de sajnos kulfoldon elek es itt (ebben a varosban) anyanyelvi terapeuta elerhetetlen. Az orvossal is alig tudom megertetni magam. Tavaly 4 honapot toltottem terapias intezmenyben, hasznosnak talaltam es jol is ereztem ott magam. Remelem kesobb lesz lehetosegem viszamenni.
Sajnos itt nem sok valasztasi lehetosegem van, egyedul konnyu fizikai munka elerheto szamomra, amiben nem sok szellemi kihivast latok....viszont elegge erot probalo a feladat. De legalabb nem stresszes. :-)
Azt hiszem igaza van abban, h. keves a jutalmazas/elismeres. Erre eddig nem is nagyon gondoltam. Fosuliban is a vizsgaidoszakokat kedveltem jobban, epp a sikerelmeny miatt. Kozepsuliban is sokszor azert vartam a kov. napot mert kiosztanak valami dogat, jegyet kapok.
Milyen erdekes, a hangom is azt mondja, h. gondoljak a penzre, amit megkapok, ebedszunetekben pedig jar egy csoki. A hat es labfajasomra pedig az onuralom gyakorlasat, figyelem eltereleset ajanlja.
Jo ejszakat!
Kiscsillag
2012. március 28. - 22:40
#147
Kedves Abrand!
Szinte a szambol vette ki a szavakat mikor ezt irta: "Érdekes, hogy az antipszichotikum nem csökkenti a tüneteket."
Valojaban nem egyertelmu szamomra h. segit e valamicsket. 3 evig nem szedtem gyogyszert, ez alatt is volt h. kevesebbet hallottam, volt h. tobbet. Igy most gyogyszerrel atlagos a hanghallas mennyisege. Erdekes h. azt mondta a hang hogyha jobban megfelelek majd az elvarasainak akkor kevesebbet fog beszelni. Iparkodtam, aztan vegul alig-alig hallottam. Hianyzott is kicsit. (ekkor meg nem szedtem semmit)
Emiatt (nem egyertelmu szamomra h. segit e) neha nem is tudom h. miert jo szamomra h. szedem... tulajdonkeppen azert szedem be mert remelem h. az allapotrosszabbodas igy elkerulheto, plusz nagyon kedvelem az otthoni orvosomat, szeretnek megfelelni neki. :-)
Talan azert sem segit, mert viszonylag kis adagot szedek, mindossze 2 hetig szedtem ketfelet. Azt gondolom h. nem is igazan probalta meg az orvos megszuntetni, biztos h. tudott volna mas v. tobb gyogyszert adni. Nem tudom h. miert nem tette...
Mivel legalabb annyi jo van a hanghallasban, mint rossz, nem vagyok motivalt a megszunteteseben sem. Tulajdonkeppen gyogyszerrel kicsit nehezebb,mint nelkule, a mellekhatasok miatt.
Jo volna, ha latnam hasznat, ertelmet a gyogyszerszedesnek mert igy mar nagyon nehezen veszem be a bogyokat...
Nemsokara megyek orvoshoz, remelem h. sikerul olyan beallitast talalnia aminek latom hasznat is. Drukkoljon!
Kiscsillag
Érthető, hogy valamennyire ragaszkodik a gyógyszeréhez. Emellett szerintem ajánlott lenne a pszichoterápia, ahogy írtam is az előbb. Nem érdemes csak a pszichofarmakonokra támaszkodni, pusztán attól megoldást várni. Kíváncsian várom a fejleményeket.
Üdv
S.Zs.
2012. március 28. - 23:04
#146
Kedves Abrand!
A munkavallalassal kapcsolatos problemamra szeretnek tanacsot kapni.
A munkavallalas nagyon nehez szamomra, nem szeretek dolgozni. Minden nap alig varom h. vege legyen, hazaerjek. Nagyon varom a szabadnapokat is. Ezt azota erzem amiota dolgozom, lassan mar 10 eve. Neha ugy erzem h. keptelen vagyok boldog lenni, ha dolgoznom kell. (Nem tudom osszefuggesbe hozni a hanghallasos betegsegemmel, az kb. 4 eve kezdodott)
Tobbfele munkakorben dolgoztam mar (irodai, konnyu fizikai), mindnek volt jo oldala es rossz is, de egyiket sem szerettem igazan. Szeretek tarsasagban lenni, nem ezzel van gondom. Egyszeruen lusta vagyok tenni/venni, reggel felkelni, odamenni es legfokeppen dolgozni. Tobb munkahelyemen leptettek elore, voltam honap dolgozoja, szoval sikerelmenyem is volt. Tudom h. sokan nem szeretik a munkajukat, de valahogy ugy erzem h. az atlagosnal en sokkal rosszabbul viselem.
Iskolaba jarni szerettem, mikor ott voltam nem vartam a tanitasi nap veget, sokat beszelgettem, jol ereztem ott magam. Vizsgakra jarni is szerettem a varhato sikerelmeny miatt. Elkepzelesem sincs h. miert van az h. suliba jarni szerettem, dolgozni pedig nagyon utalok.
Van egyetlen egy munkakor, amit nagyon szeretek. Szinte nem is munka szamomra, szorakozas. Sajnos ahhoz h. ezt vegezhessem meg tanulnom kell. (onkenteskent vegeztem mar ilyen munkat).
On mit gondol errol a problemamrol? Mit tehetnek h. javuljon a helyzet?
Koszonettel:
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag,
érdekes, amit ír a munkáról (is). Arra tudok gondolni, hogy talán még sem elég a sikerélménye, amire esetleg ki van éhezve. Talán többet vár, nem elég motiváló, esetleg unja. Ha nem köti le a figyelmét, a percek óráknak tűnnek. Vagy, ha van valaki, aki zavarja, esetleg a stressz túl sok benne. A legvalószínűbbnek valahogy mégis a jutalmazás/elismerés elégtelenségét érzem.
Kérdezett már esetleg másokat, mit tesznek, hogy vislehetőbb legyen a munkájuk, ha nem szeretik? Esetleg lehet, hogy kapna hasznos tippeket. Még az is lehet, hogy annyira nem illik Önhöz a munkája, hogy azért nem érzi kielégítőnek, vagy éppen az van, amit írt, hogy elképzelése szerint akad olyan, amit szívesen csinálna, de ahhoz még idő kell. Ha abban már tevékenykedett önkéntesként, akkor próbáljon meg továbbra is ilyesmit csinálni, amíg nem lehet ez a kereső tevékenysége.
Sajnos semmilyen más ötletem nincs evvel kapcsolatban, csak annyi, hogy valamilyen pozitív gondolatokkal övezze körül a munkáját. Gondolhat arra, hogy kell a pénz, vagy arra, hogy megbecsülik, vagy jutalmazza meg magát valami kedvelttel munka után.
Üdv
S.Zs.
2012. március 28. - 21:40
#145
Kedves Abrand!
Szinte a szambol vette ki a szavakat mikor ezt irta: "Érdekes, hogy az antipszichotikum nem csökkenti a tüneteket."
Valojaban nem egyertelmu szamomra h. segit e valamicsket. 3 evig nem szedtem gyogyszert, ez alatt is volt h. kevesebbet hallottam, volt h. tobbet. Igy most gyogyszerrel atlagos a hanghallas mennyisege. Erdekes h. azt mondta a hang hogyha jobban megfelelek majd az elvarasainak akkor kevesebbet fog beszelni. Iparkodtam, aztan vegul alig-alig hallottam. Hianyzott is kicsit. (ekkor meg nem szedtem semmit)
Emiatt (nem egyertelmu szamomra h. segit e) neha nem is tudom h. miert jo szamomra h. szedem... tulajdonkeppen azert szedem be mert remelem h. az allapotrosszabbodas igy elkerulheto, plusz nagyon kedvelem az otthoni orvosomat, szeretnek megfelelni neki. :-)
Talan azert sem segit, mert viszonylag kis adagot szedek, mindossze 2 hetig szedtem ketfelet. Azt gondolom h. nem is igazan probalta meg az orvos megszuntetni, biztos h. tudott volna mas v. tobb gyogyszert adni. Nem tudom h. miert nem tette...
Mivel legalabb annyi jo van a hanghallasban, mint rossz, nem vagyok motivalt a megszunteteseben sem. Tulajdonkeppen gyogyszerrel kicsit nehezebb,mint nelkule, a mellekhatasok miatt.
Jo volna, ha latnam hasznat, ertelmet a gyogyszerszedesnek mert igy mar nagyon nehezen veszem be a bogyokat...
Nemsokara megyek orvoshoz, remelem h. sikerul olyan beallitast talalnia aminek latom hasznat is. Drukkoljon!
Kiscsillag
2012. március 28. - 21:24
#144
Kedves Abrand!
Az a kerdesem h. valtoztatna-e a gyogyszeres kezelesen, ha kiderulne h. disszociativ zavarom van. Varhatoan ugyanugy antipszichotikumra lenne szuksegem?
Azert erdekel mert kulfoldon elek, itt nem tudnek osszefuggoen beszelni a hanghallasrol, tehat a diagnozis kerdessel itt nem sok mindent tudok kezdeni. Ha viszont fontos a pontos diagnozis, akkor igyekezni fogok minel elobb alkalmat teremteni arra h. az otthoni orvosommal erdemben tudjak beszelni errol.
Udvozlettel:
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag,
nem tudok érdemben felelni a gyógyszerrel kapcsolatos kérdésére, mert nem vagyok orvos.
Én leginkább a pszichoterápia mellett voksolnék, de szerintem alaposan utána kellene nézni, hogy mi is ez. Egy felmerült ötlet, nem diagnózis.
Érdekes, hogy az antipszichotikum nem csökkenti a tüneteket.
Üdv
S.Zs.
2012. március 28. - 20:58
#143
Kedves Abrand!
A munkavallalassal kapcsolatos problemamra szeretnek tanacsot kapni.
A munkavallalas nagyon nehez szamomra, nem szeretek dolgozni. Minden nap alig varom h. vege legyen, hazaerjek. Nagyon varom a szabadnapokat is. Ezt azota erzem amiota dolgozom, lassan mar 10 eve. Neha ugy erzem h. keptelen vagyok boldog lenni, ha dolgoznom kell. (Nem tudom osszefuggesbe hozni a hanghallasos betegsegemmel, az kb. 4 eve kezdodott)
Tobbfele munkakorben dolgoztam mar (irodai, konnyu fizikai), mindnek volt jo oldala es rossz is, de egyiket sem szerettem igazan. Szeretek tarsasagban lenni, nem ezzel van gondom. Egyszeruen lusta vagyok tenni/venni, reggel felkelni, odamenni es legfokeppen dolgozni. Tobb munkahelyemen leptettek elore, voltam honap dolgozoja, szoval sikerelmenyem is volt. Tudom h. sokan nem szeretik a munkajukat, de valahogy ugy erzem h. az atlagosnal en sokkal rosszabbul viselem.
Iskolaba jarni szerettem, mikor ott voltam nem vartam a tanitasi nap veget, sokat beszelgettem, jol ereztem ott magam. Vizsgakra jarni is szerettem a varhato sikerelmeny miatt. Elkepzelesem sincs h. miert van az h. suliba jarni szerettem, dolgozni pedig nagyon utalok.
Van egyetlen egy munkakor, amit nagyon szeretek. Szinte nem is munka szamomra, szorakozas. Sajnos ahhoz h. ezt vegezhessem meg tanulnom kell. (onkenteskent vegeztem mar ilyen munkat).
On mit gondol errol a problemamrol? Mit tehetnek h. javuljon a helyzet?
Koszonettel:
Kiscsillag
2012. március 25. - 19:31
#142
Kedves Abrand!
Az a kerdesem h. valtoztatna-e a gyogyszeres kezelesen, ha kiderulne h. disszociativ zavarom van. Varhatoan ugyanugy antipszichotikumra lenne szuksegem?
Azert erdekel mert kulfoldon elek, itt nem tudnek osszefuggoen beszelni a hanghallasrol, tehat a diagnozis kerdessel itt nem sok mindent tudok kezdeni. Ha viszont fontos a pontos diagnozis, akkor igyekezni fogok minel elobb alkalmat teremteni arra h. az otthoni orvosommal erdemben tudjak beszelni errol.
Udvozlettel:
Kiscsillag
2012. március 25. - 00:42
#141
Kedves Kiscsillag,
az ötletemet a magán leveleinkre alapoztam, így itt a topikban leírtak nem indokolják kellőképpen. Fontosnak érzem ezt megjegyezni, mert esetleg másokat félrevezethet, hogy ha az itteni levelezésünk nyomán jön fel egy ilyen ötlet. Szerintem a kört ekörül érdemes lehet megfutni, azok alapján, amit privátban beszélgettünk.
Üdv
S.Zs.
Erre nem is gondoltam...
Orulok h. mostmar tudom hova tenni a felgyorsult gondolkodast.
Koszonom a valaszait.
Nagyra becsulom az onkenteskent vegzett munkajat.
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag,
további jó nyomozást kívánok, remélem sikerül orvosolniuk a problémát közös erővel.
Üdv
S.Zs.
2012. március 25. - 00:40
#140
Kedves Harmony és Vippa,
köszönöm
Üdv
S.Zs.
2012. március 23. - 03:17
#139
Szia Boni!
Koszonom a leveled!
Eleg sokat olvastam mar skizo temaban, tulajdonkeppen ugy mentem el dokihoz h. mondtam neki h. szerintem skizo vagyok v. valami nagyon hasonlo betegsegem van.
Azt gondolom h. skizoaffektiv nem vagyok. En azt olvastam h. a skizoaffektiveknel egyszerre van jelen skizo tunet es sulyos depi v. mania, v. kevert szakasz, vagyis jelentos affektiv tunetnek (hangulati) is jelen kell lennie. Nalam ezek a "nyugiba zuhanasok / porgesek" nagyon rovid ideig tartanak ahhoz h. maniara lehessen gyanakodni. A leghosszabb se volt meg 2 oranal tobb es nem is gyakoriak, van hogy egy evig nem volt ilyen tunetem, a leggyakoribb se volt havi 3 nal tobb. Az olvasottak alapjan nekem bordi tunetnek tunik. Sulyos depressziom pedig nincs, sosem volt. Igy en ezt kizarnam. Persze ez csak az en velemenyem.
Nalam most disszociacios zavar gyanuja merult fel es ennek lehetne tunete a skizofreniara nem igazan jellemzo akusztikus hallucinaciom..
Es persze en sem vagyok szakember, de azert remelem nagy butasagot nem mondtam.
Kellemes napot!
Kiscsillag
Kedves Kiscsillag!
Nekem sem volt még sohasem súlyos depim. Ez egészen biztos! És szerintem pörögni sem pörögtem még olyan nagyon, hogy az hipomániás legyen. És nem nagyon szoktam pörögni, eléggé ritkán. Szerintem a hangulatingadozásaim beleférnek bőven a bordiba. A pszichotikusság, meg talán halluk nem annyira. Nehéz ügy!
Neked is kellemes napot!
Boni
2012. március 22. - 15:50
#138
Kedves Kiscsillag,
az ötletemet a magán leveleinkre alapoztam, így itt a topikban leírtak nem indokolják kellőképpen. Fontosnak érzem ezt megjegyezni, mert esetleg másokat félrevezethet, hogy ha az itteni levelezésünk nyomán jön fel egy ilyen ötlet. Szerintem a kört ekörül érdemes lehet megfutni, azok alapján, amit privátban beszélgettünk.
Üdv
S.Zs.
Erre nem is gondoltam...
Orulok h. mostmar tudom hova tenni a felgyorsult gondolkodast.
Koszonom a valaszait.
Nagyra becsulom az onkenteskent vegzett munkajat.
Kiscsillag
2012. március 22. - 11:42
#137
Ábránd kedves, minden tiszteletem a magáé, önzetlenül segít az itt fórumozóknak.
Egyszerűen nem értem Esztert, ennyire magára hagyta a fórumot. :-(((
2012. március 22. - 11:40
#136
Van olyan is, az áter nem írhat fel bizonyos gyógyszereket, ha nem írja rá diagként, skizoaffektív is vagyok. Még nem néztem meg, de a kórházban kiírt receptjeimen egyszer F3150 szerepelt, az egyiken meg F3190.
Lamolepet, Zyprexát és Zolpidemet szedek most. Lamolepből este és reggel is kell szednem. Amikor gyógyszermérgezést kaptam - öngyi kísérlet - akkor nagyon durván hallucináltam.Ez azóta nem jelentkezett, csak ennek tudom be.
2012. március 22. - 05:24
#135
Kedves Zsuzsanna,
én most nézek egy igen tanulságos filmet, és eszembe jutott ennek kapcsán ön, hogy önzetlenül segít az embereknek. És eszembe jutott az, hogy szeretnék ezért én köszönetet mondani. Ez szerintem csodálatos dolog, hogy az ember segít másokon. Ön egy csodálatos ember. Köszönöm, hogy léteznek még ilyen emberek!
Szeretettel: harrmony
A filmet is belinkelem, hátha valakit érdekel:
http://www.youtube.com/watch?v=b16eTyyFS_Q
2012. március 22. - 14:46
#134
Szia Boni!
Koszonom a leveled!
Eleg sokat olvastam mar skizo temaban, tulajdonkeppen ugy mentem el dokihoz h. mondtam neki h. szerintem skizo vagyok v. valami nagyon hasonlo betegsegem van.
Azt gondolom h. skizoaffektiv nem vagyok. En azt olvastam h. a skizoaffektiveknel egyszerre van jelen skizo tunet es sulyos depi v. mania, v. kevert szakasz, vagyis jelentos affektiv tunetnek (hangulati) is jelen kell lennie. Nalam ezek a "nyugiba zuhanasok / porgesek" nagyon rovid ideig tartanak ahhoz h. maniara lehessen gyanakodni. A leghosszabb se volt meg 2 oranal tobb es nem is gyakoriak, van hogy egy evig nem volt ilyen tunetem, a leggyakoribb se volt havi 3 nal tobb. Az olvasottak alapjan nekem bordi tunetnek tunik. Sulyos depressziom pedig nincs, sosem volt. Igy en ezt kizarnam. Persze ez csak az en velemenyem.
Nalam most disszociacios zavar gyanuja merult fel es ennek lehetne tunete a skizofreniara nem igazan jellemzo akusztikus hallucinaciom..
Es persze en sem vagyok szakember, de azert remelem nagy butasagot nem mondtam.
Kellemes napot!
Kiscsillag
2012. március 22. - 01:29
#133
Szia, Kiscsillag!
Olvasgatlak, és eszembe jutott olyasmi, hogy talán nem vetted számításba, hogy skizo mik vannak. Van sok, a skizofrénián kívül. Lehet, hogy te is skizoaffektív vagy? Én pont ma kérdeztem meg a terapeutámat, hogy miből merült ez fel benne, mert én is csak bordi voltam egy ideig, aztán a terapeutám is "adta" ezt, meg 2007-ben láttam először, akkor egy beutalón, aztán többször zárón a skizoaffektívet. Jó dg, én szeretem :DDDDDDDD
Azt mondta a terapeutám, hogy többször, vagy több ideig előfordul nálam pszichotikusság, minthogy elég legyen egy bordi dg, tehát valamennyire ez a nyugodtság talán ugyanaz, amiről, te írsz? Meg azt mondta, téveszmék, azt mondta skizoid jegyek. És azt, hogy pl amikor úgy érzem, hallják a gondolataimat. Volt olyan is, hogy nekem kommentálták a viselkedésemet, ismerősöket képzeltem-vagy hallucináltam, nemtom. Állítólag hallu. És hallu van nekem ismerősök, nem ismerősök, nem csak kommentálják a viselkedésem, sokminden. Lehetnek idegesítőek, félelmetesek, rosszak, de lehetnek olyanok, hogy úgy érzem néha kb. angyalok vigyáznak rám. Ez utóbbi régebben volt inkább.
Szal talán ilyesmit is számításba vehetsz, olvasd el, burán is le van írva, hogy mi ez. meg ebben benne van a hipománia is. Tehát hangulatingadozások, ami lehet épp depresszió, vagy épp pörgés - szerű is (ez a része a hipománia, ha jól tudom), tehát emelkedett hangulat. Nálam is van pörgés, gyors beszéd, cselekedetek is néha. Meg nagyon lelassult is. Bár a lelassult beszéd, reagálás inkább szerintem pszichotikus.
Na nem vagyok szakember, csak tippek, megérzések, gondolatok!
- 1
- 2
- 3
- 4
- következő ›
- utolsó »
Szerző
Friss szakmai, friss történetek
Szakmai könyvoldal
Minden fórum
vagdosás (763)
Öngyilkosság (1,678)
Léleksegítő idézetek (60)
H. üzenője (1,185)
DÜHÖNGŐ (95)
Beszélgessünk? (1,237)
Barátkozás.. (61)
Filmek a témában (102)
- 1 / 17
- ››
K. Abrand!
Koszonom a tanacsat, a villamrelaxaciot mindenkeppen kiprobalom.
Jo hogy, itthon is tudok tenni magamert valamit.
A tervezest is kiprobalom. Probalok majd kis celokat kituzni a nehezebb a napokra. A jobb napokon meg majd a raerosebb dolgaimat veszem elore.
Sajnos a rendszeresseg a legnehezebb, meg elkezdeni a dolgokat. Probalom az utobbit eszben tartani.
Szep napot!
K.