Azur, ez humoros :) és igazán jó tanács... de sajnos nem minden helyzetben alkalmazható. van, amit akkor sem szabad leszarni ha amúgy egyedül ez hozna lelki megnyugvást...
Léleksegítő idézetek
2012. május 17. - 23:17
#60
2012. május 17. - 23:15
#59
Egy jótanács, ha nem menne jól a napod...
2012. május 16. - 09:37
#58
"Most azt szeretném, hogy vedd fontolóra egy csoda lehetőségét! Megvan az oka annak hogy te miért nem tapasztaltad még, hogy megoldást küldök neked, de ez az ok jelenleg nem fontos. Jelenleg az a fontos, hogy fontolóra vedd a lehetőséget, miszerint most, ebben a pillanatban ott van előtted egy válasz. Nyisd ki a szemed, és látni fogod! Tárd ki az elméd és tudni fogod! Nyisd meg a szíved és érezni fogod a jelenlétét!
Csak ha megingathatatlan tudással szólítasz, akkor fogsz a tudatára ébredni, hogy a válasz már megadatott neked. Mert a te tapasztalatodban az lesz igaz amit Te tudsz, amit Te érzel, és amit Te kinyilvánítasz. Ha a reménytelenségből szólítasz, én ugyan ott leszek, de a kétségbeesésed elvakít, és meggátolja, hogy megláss engem.
Nem tehettél olyan szörnyűséget, nem történhetett veled olyan jóvátehetetlen dolog, amit ne lehetne orvosolni. Én újra egésszé tudlak és foglak tenni. De fel kell hagynod azzal, hogy önmagadat vádold. Te hozod ugyanis magadról a legerőteljesebb ítéletet. Mások csak kívülről beléd pillantva ítélhetnek meg, de ők nem ismernek téged, nem értenek téged, és így az ítéleteik nem indokoltak. Te se tedd őket indokolttá azáltal, hogy a sajátodként fogadod el őket. Mások ítéleteinek nincs jelentőségük.
Ne várd, hogy mások olyannak lássanak, amilyen valójában vagy, hiszen ők a saját fájdalmuk szemén át néznek téged: tudd inkább, hogy én most csodálattal és igaz valódban tekintek rád, és amit látok belőled, az Tökéletes. Amint rád nézek csak egyetlen gondolat munkál bennem: „Ez az én szerett gyermekem akiben nagy örömöm telik."
Isten Királyságában nincs szükség megbocsátásra. Isten semmivel sem lehet megsérteni vagy megkárosítani. Az egész univerzumban csak egyetlen fontos kérdés van, és ennek semmi köze a te bűnösségedhez vagy ártatlanságodhoz: Tudod-e, hogy ki vagy valójában? Ha tudod, akkor magányod minden gondolata szertefoszlik, értéktelenségeddel kapcsolatos képzeteid elillannak, reménytelenségről folytatott elmélkedéseid pedig életed csodájának ámuló tudatosságává változnak át."
2012. május 16. - 09:16
#57
„Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből.” (1Királyok 18:44)
Minden sikertörténet úgy kezdődik, hogy valaki megtesz egy kis lépést, vagy elvet egy kis magot, és általában ez minden, amije van abban a pillanatban. Egyszerűen fogalmazva: minden nagy dolog valami kis dologgal kezdődik. Ha nem vagy hajlandó kicsiben kezdeni, egyáltalán nem fogod tudni elkezdeni! A szolga, aki újra meg újra azt mondta Illésnek, hogy nem történik semmi, végül meglátott valamit. Csupán egy kicsike felhő volt, de nagy lehetőségek rejlettek benne. Isten szeret olyan dolgokat használni, amiről mi azt hisszük, hogy jelentéktelen. Felhasználta egy fiú uzsonnáját, hogy ezreket jóllakasson, felhasznált egy parittyát, hogy leterítsen egy óriást, egy maréknyi sarat, hogy visszaadja egy ember szeme világát. Egy jelentéktelen állást, egy kevés pénzt vagy egy kis ötletet is fel tud használni, hogy megáldjon téged. A kis felhők jelzik, hogy mi fog történni; ilyen csatornákat választott Isten. Amikor Isten megígér valamit, nincs szüksége valami nagy dologra ahhoz, hogy megtörténjen. Gyakran előfordul, hogy egy olyan változás, ami sokakra van hatással, egyetlen emberrel kezdődik. Legyen az Eszter vagy Pál, Teréz anya vagy Billy Graham, Istennek csupán egyetlen emberre van szüksége, aki hisz Benne, és mer lépni az Ő Igéjében bízva.
Amikor Isten kiárasztja rád áldását, három dolgot fogsz látni.
Először: hogy a te problémád csupán lehetőség számára, hogy „…megmutassa erejét, mely a te érdekedben munkálkodik…” (2Krónika 16:9 NKJV).
Másodszor, hogy ereje a te erőtlenséged által ér célhoz (ld. 2Korinthus 12:9).
Harmadszor, hogy eljuthatsz oda, ahol elkezdesz hálát adni Istennek ellenségeidért, mert Isten „asztalt terített” neked, és Ő igazolni fog téged éppen az ő szemük előtt (ld. Zsoltárok 23:5).
Amikor Isten kiárasztja rád áldását, három dolgot fogsz látni.
Először: hogy a te problémád csupán lehetőség számára, hogy „…megmutassa erejét, mely a te érdekedben munkálkodik…” (2Krónika 16:9 NKJV).
Másodszor, hogy ereje a te erőtlenséged által ér célhoz (ld. 2Korinthus 12:9).
Harmadszor, hogy eljuthatsz oda, ahol elkezdesz hálát adni Istennek ellenségeidért, mert Isten „asztalt terített” neked, és Ő igazolni fog téged éppen az ő szemük előtt (ld. Zsoltárok 23:5).
2012. május 14. - 10:21
#56
Segítség NEKED!!!
Sybil F. Partridge: CSAK MA
1
Csak ma boldog leszek.Hiszem hogy Lincolnak
igaza volt:"a legtöbb ember olyan boldog
amennyire elhatároza magát"A boldogság
belülröl jön, nem külsöségektől függ
2.Csak ma megprobálok alkalmazkodni az adott
helyzethez,és nem vágyaimhoz igazitani min-
dent.Úgy veszem családomat,üzleti ügyeimet
és szerencsémet,ahogy jön,és én alklmazko-
dom hozzájuk.
3.Csak ma törődni fogok a testemel.Megdol-
goztatom,vigyázok rá,táplálom,nem élek vele
vissza,és nem hanyagolom el,hogy tökéletesen
engedelmeskedjen a parancsaimnak.
4.Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet.
Tanulok valami hasznosat.Nem leszek szelle-
mileg tunya.Olvasok valamit,ami erőfeszítést,
gondolkodást,és figyelmet kíván.
5.Csak ma edzeni fogom a lelkem hároféle
módon:jót teszek valakivel,és titokba tar-
tom.Megcsinálok legalább két dogot,amihez
nincs kedvem,ahogy William Jamesmondja,
csak az edzés kedvéért.
6.Csak ma kedves leszek.Olyan jó fogok kinéz-
ni,ahogy csak tudok,csinosan öltözöm,hal-
kan szólok,udvariasan viselkedem,bőkezű le-
szek a dicséretel,senkit semm bírálok,nem talá-
lok hibát semmiben,és nem próbálok meg sen-
kit sem megrendszabályozni vagy megjavítan.
7Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni,
nem akarom életem minden gondját egyszerre
megoldani.Tíznkét órán át képes vagyok
megtenni olyan dolgokat,amelyeket egy életen
át képtelen lennék.
8Csak ma programot készíttek.Leírom mit aka-
rok csinálni minden egyes órában.Lehet,hogy
nem tartom be,de meglesz.Ez megszabadít két
nyűgtől,a sietségtől és a bizonytalanságtól.
9Csak ma szakítok magamnak egy fél órát,és
pihenni fogok.Ebben a fél órában néha Istenre
fogok gondolni,hogy egy kicsit távlatokban is
gondolkodjak.
10.Csak ma nemfogok félni,főleg attól nem félek,
hogy boldog legyek,élvezem a szépet,szeres-
sek és higgyem,hogy akiket szeretek,viszont
szeretnek.
Olvassátok el minél többször, mert segít!!! :D
2012. május 09. - 09:32
#55
Életemben volt sok minden,
Szép,varázslatos,s néha,
Iszonyatos szenvedés,
Ezekből jutott nekem a legtöbb!
Kaptam szép szót,szeretetet, is.
Úgy elfeledném örökre e rossz valóságot!
Sokszor annyira bántottak csúfosan,
De mégis, hiszem,őszinte szívvel,
hogy most,már minden jó lesz!
Minden percem, boldog lesz,
s vele így életem is gyönyörű lesz!
Így kell most már ennek lennie,
elég volt a rosszból örökre!
Mert hiszem őszintén, hogy vannak csodák !
2012. április 28. - 11:41
#54
Vízen járás (3)
„… erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:29)
Péter felfedezte azt, amire mindannyian rájövünk, ha Istennel járunk: az, hogy süllyedsz, nem jelenti azt, hogy el is süllyedtél. Hogy miért? Először: a kudarc nem jelenti azt, hogy egy csődtömeg vagy, a feladás igen. A kudarc csupán a tanulási folyamat egy része. Sir Edmund Hillary többször is megkísérelte a Mount Everest meghódítását, mielőtt tényleg sikerrel járt. Azt beszélik, hogy egyik kísérlete után a hegy lábánál állva ökölbe szorította kezét, és dacosan így kiáltott: „Legyőzlek én még! Te akkora vagy, amekkora csak lehetsz, de én még növésben vagyok!” Ő minden egyes sikertelen kísérletből megtanult valamit, míg egy napon aztán sikerrel járt. Winston Churchill mondta: „Soha semmiben nem vallottam kudarcot életemben. Csak kaptam még egy lehetőséget arra, hogy jól csináljam.” Ilyen a győzelmes lélek!
Másodszor, az igazi kudarc azoké, akik a csónakban maradnak. Ők csendben és titokban vallanak kudarcot, ezt senki sem veszi észre, és senki sem bírálja. Bár Péter nyilvánosan bukott el, és vallott szégyent, de ő volt az is, aki megtapasztalta a vízen járás eufórikus örömét. Egyedül ő tudta, hogy milyen érzés az, amikor Isten képessé teszi valamire, amit magától soha nem tudott volna megtenni. Ha egyszer már jártál a vízen, többé már nem vagy ugyanaz az ember. Péter ennek a pillanatnak az emlékét megőrizte a sírig! Ő volt az is, aki átélhette annak örömét, hogy Jézus felemeli őt a kétségbeesés pillanatában. Péter tudta, amit a többiek nem, hogy ha süllyed, Jézus ott lesz, hogy megmentse. Kettejük közt ez a pillanat olyan kapcsolatot teremtett, olyan bizalmat, amit a többiek nem éltek át. Hogyan is érthették volna, hiszen soha nem léptek ki a csónakból! Nem a süllyedés a kudarc, hanem, ha hagyod, hogy félelmeid megállítsanak.
Másodszor, az igazi kudarc azoké, akik a csónakban maradnak. Ők csendben és titokban vallanak kudarcot, ezt senki sem veszi észre, és senki sem bírálja. Bár Péter nyilvánosan bukott el, és vallott szégyent, de ő volt az is, aki megtapasztalta a vízen járás eufórikus örömét. Egyedül ő tudta, hogy milyen érzés az, amikor Isten képessé teszi valamire, amit magától soha nem tudott volna megtenni. Ha egyszer már jártál a vízen, többé már nem vagy ugyanaz az ember. Péter ennek a pillanatnak az emlékét megőrizte a sírig! Ő volt az is, aki átélhette annak örömét, hogy Jézus felemeli őt a kétségbeesés pillanatában. Péter tudta, amit a többiek nem, hogy ha süllyed, Jézus ott lesz, hogy megmentse. Kettejük közt ez a pillanat olyan kapcsolatot teremtett, olyan bizalmat, amit a többiek nem éltek át. Hogyan is érthették volna, hiszen soha nem léptek ki a csónakból! Nem a süllyedés a kudarc, hanem, ha hagyod, hogy félelmeid megállítsanak.
****
azt nem gondolom, hogy a feladás kudarc lenne. vagy nem minden esetben az, mert lehet olykor épp az a jó avgy egyetlen megoldás.
2012. április 18. - 19:58
#53
Segítséget kérni
„Miért tettél rám ekkora terhet?” (4Mózes 11:11 NKJV)
Vannak, akik tudnak adni, de nem tudnak elfogadni. Ezért van az, hogy nem tudunk felnőni ahhoz, amit Isten tervezett számunkra. Bizonyára vannak olyan emberek a környezetedben, akik tudnak valamit, amit neked is tudnod kell; valamit, amit soha nem fogsz tudni magadtól felfedezni. Kerülj közel hozzájuk, és meríts a forrásukból. A büszkeségünk miatt maradunk gyengék. A gyenge emberek nem kérnek segítséget másoktól, a bölcs emberek igen. Mózes azt kérdezte Istentől: „Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?” (4Mózes 11:11). Isten így válaszolt: „Nem én terheltem rád, te vetted magadra”. Aztán így utasította Mózest: „Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói… Akkor… veszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét…” (4Mózes 11:16-17).
Egy újságcikk beszámol egy nő esetéről, aki elaludt a volánnál, és autójával áttörte az út biztonsági korlátját. Az autó ott himbálódzott bizonytalanul a levegőben majd 20 méternyi magasságban. Arra járó motorosok megálltak, és kötelekkel odakötötték magukat a nő autójának hátuljához, és tartották, míg a mentőegység megérkezett. A műszaki mentősök alulról egy létrát nyújtottak fel, hogy stabilizálják az autót, amíg a tűzoltók a járművet vontatójukhoz láncolták. Ahányszor csak az autó megmoccant, a nő sikoltott. Több mint két órába került, míg az arra járók, az autópálya járőrök, műszaki mentők és tűzoltók – huszonöt ember – együttes munkájukkal visszahúzták őt a biztonságba. A tűzoltóparancsnok később így nyilatkozott: „Nagyon mulatságos volt. A nő folyton ezt sikoltozta: »Majd én egyedül!«” Te is ilyen vagy? Ha élvezni akarod mindazt, amit Isten neked tartogat, bátran fordulj másokhoz!
Egy újságcikk beszámol egy nő esetéről, aki elaludt a volánnál, és autójával áttörte az út biztonsági korlátját. Az autó ott himbálódzott bizonytalanul a levegőben majd 20 méternyi magasságban. Arra járó motorosok megálltak, és kötelekkel odakötötték magukat a nő autójának hátuljához, és tartották, míg a mentőegység megérkezett. A műszaki mentősök alulról egy létrát nyújtottak fel, hogy stabilizálják az autót, amíg a tűzoltók a járművet vontatójukhoz láncolták. Ahányszor csak az autó megmoccant, a nő sikoltott. Több mint két órába került, míg az arra járók, az autópálya járőrök, műszaki mentők és tűzoltók – huszonöt ember – együttes munkájukkal visszahúzták őt a biztonságba. A tűzoltóparancsnok később így nyilatkozott: „Nagyon mulatságos volt. A nő folyton ezt sikoltozta: »Majd én egyedül!«” Te is ilyen vagy? Ha élvezni akarod mindazt, amit Isten neked tartogat, bátran fordulj másokhoz!
2012. április 15. - 21:12
#52
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.
2012. április 15. - 09:49
#51
Szia Harmony! Nekem is jobban tetszik Devecseri Gábor fordítása.
2012. április 14. - 23:30
#50
Honnan tudod, hogy 2011-ben ÉLSZ ?????
Hát innen =!!!!
Feltétlenül olvasd VÉGIG ! ÉRDEMES!
1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2. Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel,
mert nincs meg az email címük.
5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három
különböző cégnél dolgoztál.
7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
8. Felhívod a családot, hogy megtudd otthon vannak-e, miközben
hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első
10, 20,30,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz
vissza érte.
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet,még mielőtt
kimész kávéra a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod!!!!
14. Még rosszabb: pontosan tudod, kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es ezen a
listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5-ös van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon !!!!!
20. Gondold végig, hogy miért!?
És most azokról, akik ´80 előtt születtek....Akik 1980 előtt születtek,
azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek.
De tényleg!
Gondolj csak bele, akik 1980 előtt születettek, azaz MI, kész
csoda, hogy életben maradtunk!
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági
öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon.
Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt
bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak
voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a
fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és
mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt,
de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent a
pet-palackos ásványvíz.
Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, mi, (1980 előtt születettek).
Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy
élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt,
nemhogy mobil.
Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk,
mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem
tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a
sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört
valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit
nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az
erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is
rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak
bele ebbe sem.
(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged
mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on
edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy
hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja
mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele)
és mégis itt vagyunk. Mi speciel fogyasztottunk vizes-cukros
kenyeret, vagy ami még durvább vizes-sós kenyeret, mai mércével
mérve ezek "halálos" mérgek.! Mi mégis megettük, és még mindig itt
vagyunk, egészségesebben mint sok mai fiatal, akik olyannyira
figyelnek táplálkozásukra és életmódjukra.
Nekünk még kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont
"bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi
szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont
tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük (nem
0,3-0,5 literes pet-palackban vettük tele tartósítószerrel).
Mosatlanul ettük a fáról (a gyakran éretlen) gyümölcsöt, a WC pereme alatt
pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még
háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videó lejátszója volt,
vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt
Playstationról, Nintendóról, XBoxról, Videó játékról, 64 tévécsatornáról,
műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, surround Soundról,
Internetről, fitness-Club kártyáról, MP3-4-5 lejátszóról vagy
mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán
(élőben, személyesen), a focipályán vagy a ping - pong asztaloknál, vagy
ha mégsem, akkor egyszerűen felcsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem
kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és
nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem
ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk
egymást, mégis itt vagyunk.
Nem volt 20 ponton zárodó biztonsági záras acélajtónk, sőt sokszor
egyáltalán be sem zártuk az ajtót amikor lementünk játszani. Mégsem
aggódtunk egyfolytában, nyugodtak voltunk (nyugodtabbak, mint ma).
Embertársaink tényleg társak voltak, nem ellenségek.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen
megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha
már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem
pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett,
el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem
álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a
kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a
szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani
fiatalok értetlenül mosolyognak.
Mi, "öregek?", tartsunk ki.
Nagyon jó egészséget kívánok Nektek !!!!!
2012. április 14. - 21:52
#49
Rudyard Kipling: Ha
/Devecseri Gábor fordítása/
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis:
őket hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;...........
ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyűtt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!
/Kosztolányi Dezső fordítása/
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
Nekem Devecseri Gábor fordítása jön be :-) Művészi :-)
2012. április 14. - 21:26
#48
Fanni
Szivesen.Nincs kedved beszélgetni-ismerkedni.Irtam neked a társalgóba.Úgy volt hogy próbálunk neked valami jó témát találni amiről beszélgethetünk.Az ha szexualitás nem érdekel az öröm, engem is egyre kevésbé, viszont szivesen lennék szerelmes.Még sose voltam.Azt sem tudom mit eszel, arről sem beszélsz, betegségedről sem.Tudom ajánlani hozzá Szendi Gábor honlapját, én kedvelem. http://tenyek-tevhitek.hu/ Ha nem ismernéd.
Voltam cirkuszban és van egy Go táblám.HA érdekel a téma beszélgethetnénk a társalgóban, illetve te is felvethetsz bármit, bárhogy, ahogy neked tetszik.Jó téged olvasni.Még jobb lenne beszélgetni.Akár a szabadságről is olvashatod béleményem, ha megmondom melyik hsz.Nekem max a sex lenne tilos az életemben, de badarság ahogy majfnem kimondom, mert ilyen hozzáállásal nem sokáig jutok.
2012. április 14. - 19:27
#47
Hajnal21, nem nem ismerem, de köszi a tippet!
2012. április 14. - 19:26
#46
Senki, köszönöm bátorító szavaidat.
2012. április 14. - 09:12
#45
Fanni
Ajánlom figyelmedbe ha nem olvastad volna eddig Rudyard Kypling Az elefántkölyök cimű mesés könyvét.Ha nincs meg könyvtárba vagy otthon megvásárolni is érdemes.Nekem tetszik Rudyard Kypling, majd szeretnék tőle olvasni. Köszünjük a versedet.
2012. április 14. - 13:14
#44
BRAVO FANNY ! LÁTOM AZ ERŐD VISSZATÉRT ! CSAK ÍGY TOVÁBB !!
2012. április 13. - 20:02
#43
Rudyard Kipling: Ha
/Devecseri Gábor fordítása/
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis:
őket hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;...........
ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyűtt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!
/Kosztolányi Dezső fordítása/
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
2012. április 08. - 17:36
#42
:)))
Azért talán még nincs világvége.
2012. április 08. - 15:15
#41
Kipattant egy zseniálisnak nagyon is tagadható locsolkodó mondóka, fejcsóválva csodálkozó, szkeptikusan merengő szürke ( hát milyen legyen ) állományomból : " " Eljött a világ vége, ezzel a versemnek is vége" ! ehez nem adom a nevem, senki...
2012. április 05. - 16:23
#40
Szia!
Én ezzel nem értek egyet. Lehet úgy itt tartózkodni a földön, hogy a következő villamosra várok, ami elvisz innen. Csak akkor - szerintem - pont a lényegről maradok le. A tapasztalásról. A nehézségek megtapasztalásáról, igen, de az öröm megtapasztalásáról is.
Napfény nélkül nincs árnyék. Ha valaki érzi, hogy mi a rossz, akkor tudja, hogy mi a jó. Az árnyék nélküli napsütésben pedig kiégnek a fák, mint a sivatagban vagy pedig sivár és hideg élhetetlen hómezők vannak.
Az élethez mindkettő kell. Napfény is és árnyék is.
Carpe Diem.
Ragadd meg a percet. Légy benne az időben.
Az a fontos, ami történik és ami most történik. A múlt elmúlt, a jövő mindig bizonytalan, a most a lényeges.
2012. április 05. - 14:21
#39
Ne szeress bele!
„…az élet… átmeneti tartózkodás a földön…” (1Péter 1:17 GWT)
Az a tény, hogy ez a világ nem végleges otthonunk, megmagyarázza, hogy miért tapasztalunk nehézségeket, csalódásokat és elutasítást. Azt is megmagyarázza, hogy miért tűnik némely ígéret beteljesületlennek, ima megválaszolatlannak, és helyzet igazságtalannak. Ez az élet nem a történet vége! Isten azért engedte meg, hogy bizonyos mértékű elégedetlenséget érezzünk, hogy megvédjen attól, nehogy túlságosan kötődjünk ehhez a világhoz – ezért adott olyan vágyakat, amelyek soha nem fognak beteljesülni a mennynek ezen az oldalán. Nem vagyunk itt teljesen boldogok, mert nem is kell, hogy azok legyünk! Sőt, amikor a mennybe érünk, két másodperc sem telik el, ezt fogjuk kérdezni: „Miért tulajdonítottam akkora fontosságot földi dolgoknak?” Az igazság az, hogy a halállal nem elhagyod az otthonod, hanem hazatérsz! Képzeld el, hogy nagykövet vagy egy ellenséges országban. Meg kell tanulnod a nyelvüket, és alkalmazkodnod kell szokásaikhoz. Nem szigetelheted el magad. Ahhoz, hogy be tudd tölteni küldetésed, meg kell értened az ottani történéseket, és tudnod kell, hogyan viszonyulj a körülötted élőkhöz. De mi történik akkor, ha beleszeretsz abba az országba, és többre tartod, mint a sajátodat? Hűséged és elkötelezettséged veszélybe kerül. Ahelyett, hogy saját országodat képviselnéd, elkezdesz árulóként viselkedni.
A Biblia azt mondja: „Krisztus nagykövetei vagyunk…” (2Korinthus 5:20 NLT). Ne kötődj tehát túlságosan ahhoz, ami körülötted van, mert mindez csak átmeneti, ideiglenes. „és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik” (1Korinthus 7:31). Használd, hozd ki belőle a legtöbbet, hogy Isten céljait beteljesítsd, de ne szeress bele!
A Biblia azt mondja: „Krisztus nagykövetei vagyunk…” (2Korinthus 5:20 NLT). Ne kötődj tehát túlságosan ahhoz, ami körülötted van, mert mindez csak átmeneti, ideiglenes. „és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik” (1Korinthus 7:31). Használd, hozd ki belőle a legtöbbet, hogy Isten céljait beteljesítsd, de ne szeress bele!
....
Nehéz ám túllátni földi, anyagi mivoltunkon. Gratula, aki nem szeret bele. De tényle, nehéz is nem elvágyni gyakran innen.
2012. április 04. - 20:36
#38
Egyetértek !!!
2012. április 04. - 20:31
#37
Én senkit nem akarok vallásoskodásra csábítani. csak, mint lehetőséget, vígasztalást, biztatást teszem közzé. Nekem olykor segít.
2012. április 04. - 19:55
#36
Ha ez a szöveg kicsit szomorúvá tesz, vagy harsány nevetésre fakaszt, nem baj. 30 napig voltam zárt rehabon. Minden reggel és este ezt a szöveget olvastuk fel közösen : nem volt könnyű beismerni, hogy szenvedélybeteg lettem. Sokáig hazudtam önmagamnak és másoknak. Eddig csak romboltam, most építeni szeretnék egy új életet. Hol találhatnék jobb tükörre, mint abban, ami bennünk közös. Azért jöttem ide, hogy magamra találjak. Azért jöttem ide, mert szeretnék őszintén szembenézni a múltammal, megérteni, hogyan jutottam el idáig, s megtalálni a kivezető utat. Barátaim tartanak tükröt elém. Érzem, hogy utunk közös, s ez gyógyító hatással van rám. Nem leszek többé egyedül, mint a halálban, hanem élni fogok önmagam és mások számára. Végre őszinte lehetek, és kifejezhetem érzéseimet. Szeretném, ha a mai nap is gyógyulásunknak, testi-lelki felépűlésünknek az eszköze lenne. Sobor. 2005.
2012. április 04. - 19:01
#35
Jól gondolod Kedves Liliom ! Már lassan úgy csináljuk. hogy te vagy a prímás ( viszed a prímet ) , én pedig a helyeslő brácsás. Nem hülyeség ez, a négereknél ennek nagy hagyománya van. Aki látott már igazi, vírtigli néger vasárnapi templomi imát, az tudja miről szóltam. Hallelúúú..ú..ú..ja. Ez nem kicsúfolás.
2012. április 04. - 11:58
#34
Szeretni másokat
„…aki szeret, az Istentől született…” (1János 4:7)
Nemrégiben a floridai Fort Lauerdale-ben egy tizenkét éves fiú felakasztotta magát. Miért? Mert másnap lett volna az első napja egy új iskolában, ő pedig túlsúlyos volt, és rettegett attól, hogy a többi gyerek csúfolni fogja. Kevés dolog van, ami a szégyennél fájdalmasabb lenne. A kedvesség egyik legnagyszerűbb megnyilvánulása, ha szeretettel és elfogadással elvesszük mások hamis szégyenérzetét. Amikor a tanítványok találkoztak egy emberrel, aki születésétől fogva vak volt, ezt kérdezték Jézustól: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” (János 9:2). Nem az érdekelte őket, hogy ennek az embernek segítségre lenne szüksége, az sem aggasztotta őket, hogy ez a férfi az egész életét sötétségben élte le. Nem, a fogyatékosságát kezdték megvitatni – méghozzá éppen az érintett előtt! Sokkal egyszerűbb megbélyegezni az embereket, mint szeretni őket. Azért aggatunk címkéket a dolgokra, mert azt hisszük, tudjuk, mi van belül, ugyanezért címkézzük fel az embereket is. Vitatkozunk a homoszexualitásról ahelyett, hogy megbarátkoznánk egy meleggel; elítéljük a válást, ahelyett, hogy segítenénk az áldozatain; megvitatjuk az abortusz kérdését, ahelyett, hogy támogatnánk egy árvaházat; panaszkodunk a szociális szolgáltatásokra ahelyett, hogy segítenénk a szegényeket. Jézus ezt a vak embert nem a sors áldozatának tekintette, úgy látta őt, mint egy megtörténésre váró lehetőséget. Azt mondta a tanítványoknak: „…Kerestek valakit, akit hibáztathattok… nézzétek inkább azt, hogy Isten mire képes!” (János 9:3 TM) Ha nem szereted az embereket, nem szereted Istent; sőt, igazából nem is ismered őt! Így kell imádkoznod: „Uram, emlékeztess ma arra, hogy a legnagyobb ajándék, amit másoknak adhatok, a Te szereteted”. Ha ezt komolyan veszed, és így imádkozol, az emberek megnyílnak Isten segítségére és gyógyítására.
****************
Ez ma megint valami olyan, amit érdemes lehet megosztani. Én legalább is így gondolom.
2012. április 01. - 20:57
#33
Mindened megvan a boldogsághoz, mégsem vagy boldog, mert a boldogság nem a birtoklás eredménye, nem a javaid függvénye. A boldogság a bensőd kiáradása, saját energiáid ébredése. Lelked ébredése.
2012. április 01. - 11:03
#32
Megbocsátani és bocsánatot nyerni
„…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak…” (Efezus 4:32)
Egy lelkigondozó írja: „Mindannyian sebeket hordozunk. Ki sebzett meg? Azok, akiket szeretünk, és azok, akik szeretnek minket. Amikor elutasítottnak, elhagyottnak érezzük magunkat, ha bántalmaznak, akaratunk ellenére rávesznek valamire, vagy megsértenek, ezt általában olyanok követik el, akik közel állnak hozzánk: szüleink, barátaink, házastársunk, gyermekeink, tanáraink, lelkészeink. Ez teszi a megbocsátást olyan nehézzé. Mert a szívünket érte seb! Felkiáltunk: »Tőled azt vártam volna, hogy mellettem állj, és cserbenhagytál. Hogyan tudnám ezt valaha is megbocsátani neked?« Bár a megbocsátás lehetetlennek tűnik, Isten, aki bennünk él, megadja kegyelmét arra, hogy túllépve sebzett énünkön, kimondhassuk: »Krisztus nevében megbocsátok neked«. Ám ne feledd, a megbocsátásnak két oldala van: adni és elfogadni. Első látásra megbocsátani tűnik nehezebbnek, gyakran azonban azért nem vagyunk képesek bocsánatot kínálni másnak, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a bocsánatot. Csak, ha mi magunk már megízleltük, milyen öröm bocsánatot nyerni, akkor találunk belső indíttatást arra, hogy bocsánatot adjunk. Miért olyan nehéz elfogadni a bocsánatot? Mert nehéz elismerni, hogy ha nem bocsátasz meg, akkor még mindig hat rám mindaz, ami kettőnk között történt. Segítened kell abban, hogy újra szabad és egészséges legyek. Ehhez nem csupán azt kell elismernünk, hogy bántás ért. Alázatra is szükség van ahhoz, hogy elismerjük, éppen attól az embertől függünk, aki megbántott. Mégis, csak ha el tudjuk fogadni a bocsánatot, akkor tudjuk igazán kiterjeszteni azt másokra is.”
Ezért mondja a Biblia: „Szabaduljatok meg minden keserűségtől… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
Ezért mondja a Biblia: „Szabaduljatok meg minden keserűségtől… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
***********
*********
*****
***
**
*
Ebben az az érdekes, hogy a héten a gonosz átkozódó gondolataim megálltak, mielőtt eljutottak volna az átkozódásig. Tegnap este pedig az jutott eszembe, áldjam, azt, aki ekkora fájdalmat okozott nekem. Honnan jött a gondolat? És lőn! Így fonódnak a dolgok egybe Isten rendjében (talán). Valahogy félretenni a fájdalmat, a sértettséget, azt, ahogy végelett (hát, még az is milyen hülyén történt :-//// ).
Szóval, bocsánat, megbocsátás. És mindebből arra következtettem, hogy valóban nagyon szerettem a személyét (ez aligha múltidő), annyira, hogy ez építhette a falat közénk. Azok a szavaim, melyekkel jókat kívántam a végén igazak voltak, ahogy most is ... Mert porba hullnak félúton haragos szavaim, s virágcsokrokká válnak nyilaim... És ez nagyon érdekes. Áld meg Uram, áld meg őt!
***
**
*
Ja, és ezt ő már sosem fogja megtudni, úgyhogy még ez az önzés sincs benne.
2012. március 30. - 12:33
#31
ez tetszik AZUR :-)))) Jópofa. Amugy hogy vagy mostanában? Sokszor eszembe jut hogy megkérdezzem, csak aztán elmarad. De most akkor megkérdem :-)
Hogy érzed magad? Remélem minden rendben van.
2012. március 30. - 12:04
#30
Csodálkoznak a szülők, hogy el vagyunk rontva? Nos itt vannak a magyarázatok. ;D ~Tarzan pucéran rohangál.
~Hamupipőke éjfélkor megy haza.
~Pinokkió állandóan hazudik.
~Aladdin lop. ...
~Batman 220 km/h sebességgel repeszt.
~Csipkerózsika lusta, állandóan alszik.
~Hófehérke meg 7 fiúval él együtt... Na és Még Velünk Ezt Nézetik...
Meg még mi vagyunk a rosszak...??????????????
2012. március 29. - 23:32
#29
Az én életem erről az egy napról szól, mindig.
Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.
2012. március 24. - 12:04
#28
Bepillantás az idős korba (1)
„Az Úr félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10:27)
Amikor egy idős embert megkérdeztek arról, hogy mi a jó abban, ha az ember 100 éves, mosolyogva azt felelte: „Elég kicsi a kortárs csoport kényszerítő ereje”. Az orvostudománynak köszönhetően megéljük a 80-90 éves kort, sőt akár többet is. Ám a hosszabb élet azt jelenti, hogy foglalkoznunk kell az öregedés realitásaival. A mi fiatalság-orientált kultúránk gyakran sötét képet fest az öregségről, de nyilvánvaló, hogy Isten ezzel nem ért egyet. Az Ő szemében az idős kor ajándék, egy jól megélt élet jutalma, megérdemelt kiváltság, olyan eredmény, melyet érdemes megünnepelni, és bölcsesség, melynek javait meg kell osztani a következő nemzedékekkel. A következő napokban vizsgáljunk meg néhány dolgot az öregedésről.
Figyeljük meg, hogy látja Isten az öregséget! Szerinte a hosszú élet az Ő kegyelmének bizonyítéka. Azt mondja: „Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei” (Példabeszédek 9:11). A hosszú élet, minden fájdalmával és gondjával együtt áldás. „Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek” (Példabeszédek 10:27). Azt kérdezed: „De ki fog rólam gondoskodni, ha megöregszem?” Ne aggódj, Isten akkor is ott lesz számodra: „…akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” (Ézsaiás 46:3-4). Ez ám az életbiztosítás! Van rá bizonyíték is, hogy megteszi? Igen! Kérdezd csak meg a zsoltárírót! „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25).
Figyeljük meg, hogy látja Isten az öregséget! Szerinte a hosszú élet az Ő kegyelmének bizonyítéka. Azt mondja: „Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei” (Példabeszédek 9:11). A hosszú élet, minden fájdalmával és gondjával együtt áldás. „Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek” (Példabeszédek 10:27). Azt kérdezed: „De ki fog rólam gondoskodni, ha megöregszem?” Ne aggódj, Isten akkor is ott lesz számodra: „…akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” (Ézsaiás 46:3-4). Ez ám az életbiztosítás! Van rá bizonyíték is, hogy megteszi? Igen! Kérdezd csak meg a zsoltárírót! „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25).
...................
Vajon hányan vagyunk, akik valóban ajándéknak tudjuk tekinteni a megélt kort. Én ezt az ajándékot elvesztettem, úgy kb. 6-7 évvel ezelőtt. Nekem a napjaim legtöbbször kínszenvedések. Még legjobb állapotaimban is az van bennem, jó lenne elmenni, befejezni. Néha megpihen ez a vágy, de alapból sokszor jut eszembe, hogy egy hirtelen gyors halál végre pontot tehetne mindarra, amin keresztül mentem és megyek. Általában mintha elhitetném a környezetemmel, hogy megyek az utamon. Ám mindeközben az a vágy él bennem, hogy legyen már vége. Miért is nem adom fel akkor végleg? Talán azokért, akik itt vannak körülöttem és még esetleg adhatok nekik. Talán azért mert nem tudhatom mi van a halál után. Taán félek a büntetéstől, vagy az ismétléstől. És várom, hogy Isten úgy könyörüljön rajtam, hogy megöl, gyorsan, határozottan. Jutalmazzon meg az elmúlással. Mindegy, hogy nem tettem nagy dolgokat, mindegy, hogy nem marad utánam semmi. Csak engedjen már el, engedjen haza, engedjen innen. Mióta az eszemet tudom nem szerettem élni. Gyerekként is utáltam gyereknek lenni, s most is utálok az lenni aki vagyok.
Így nem tudok azonosulni avval, amit ma ide betettem. Nem ér el, nem érint meg, nem hiteles, nem tartom igaznak... Ez van. de hátha valakinek biztatás.
2012. március 23. - 15:35
#27
2012. március 23. - 14:58
#26
"Egy szem tett értékesebb, mint egy zsák határozat"
/Charles Spurgeon/
2012. március 23. - 13:14
#25
Ez is nagyon jó, értékes. Kösz, hogy megosztottad velünk. Ezeket nem ártana naponta legalább egyszer átolvasni.
2012. március 23. - 12:38
#24
Ez mosz egy kicsit hosszabb lélegzetű idézet, de szerintem nagyon hasznos lehet:
http://www.e-nepujsag.ro/op/article/az-elenged%C3%A9s-%C3%A9s-megbocs%C3...
Szívsebészeket faggattam igen nagy kíváncsisággal: látják-e a szívben, hogy miért nevezzük, tartjuk ezt a szervünket a szeretet, szerelem, de ugyanakkor a harag és a gyűlölet központjának is. Miért mondjuk annyira kifejezően, hogy meglágyul valakinek a szíve, ha megsajnálja embertársát, vagy megnő, ha nagyon szeret valakit, s összeszorul, megkeményedik, sőt meg is hasad, ha a félelem, a könyörtelenség, a gyűlölet ostromolja. A sebészek hümmögtek, s szavaikból az derült ki, hogy e létfontosságú szervünket valójában egy pumpának látják, amely a vérkeringést, s ezáltal az életet biztosítja a szervezetünkben. A nagy titkot számomra, – amit a legfinomabb árnyalatok érzékeltetésére alkalmas nyelvünk is kifejez –, Bagdy Emőke pszichológus egyetemi tanár árulta el március 16-án este a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, ahol a Nyitott Akadémia sorozat keretében tartott előadást.
A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia karának megalapítója és elismert professzora az elengedésről és a megbocsátásról szólva kifejtette, hogy az emberi szervezet hogyan válaszol a sértésre, megbántásra, haragra, fájdalomra és a pozitív érzelmekre, szeretetre, kedvességre, jóságra, barátságra. A kétféle érzelemcsoport különböző biokémiai folyamatokat idéz elő bennünk. A lelkünkben hordozott tüskék, – a megkövült harag, a sérelmek feldolgozására és a megbocsátásra való képtelenség, a lemondás, a tehetetlenség, a gyűlölet – olyan fehérjeszerű anyagokat, úgynevezett ligandokat indítanak el, amelyet a saját receptoraikat megtalálva ártalmas biológiai folyamatokat generálnak a szervezetünkben. Mikrobiológiai szinten, a sejtekben elraktározódva pedig testi tünetekben nyilvánulnak meg a magas vérnyomástól, a daganatos, és az autoimmun betegségekig.
Mérgezett állapotban
Nem véletlenül mondjuk, hogy mérges, amikor valaki dühöt, ellenségeskedést, gyűlöletet hordoz magában, azaz mérgezett állapotban van. Erre a leginkább a szívizom és a koszorúerek érzékenyek, amelyek összehúzódnak, nem kap elég vért a szív, s ha a negatív érzés több ideig tart, akár el is halhat (ezt nevezzük infarktusnak). Azt is megfigyelték, hogy a szív, amelyre a harag és a gyűlölet annyira pusztító hatással van, hogyan válaszol a szeretetre. Ha csak beszélünk róla, a szív erei már kitágulnak, ami jótékonyan befolyásolja a vérátáramlást. Míg az orvostudomány azt vizsgálja, hogy mi betegít meg, az egészségpszichológusok azt kutatják, hogy mi tartja egészségben az embert, melyek azok a pozitív tényezők, amelyek a vitalitásunkat serkentik, s az immunrendszert stimuláló örömhormonok termelődését elősegítve fájdalomcsillapító, a jó közérzetet biztosító hatásuk van.
Vállalni a felelősséget
Fontos tehát, hogy ne hordozzunk negatív tartalmú feszültségeket magunkban. Ha ugyanis két ember megsértette egymást és haragot tartanak, láthatatlan negatív erők kötik össze őket, s ez mindaddig fennáll, amíg az egymás közötti feszültséget fel nem oldják. Vonatkozik ez a párkapcsolatra, a családra, a szülő és gyermek viszonyára, s tágabb vonatkozásban, például a népességek, népek egymás közötti viszonyára is. A gének által őrzött információt pedig átörökítjük az utódokra is. Ezért olyan nagy a felelősségünk, miközben egy olyan társadalomban élünk, ahol mind kevesebb az érzelmi híd, ami a kapcsolatok elgépiesedéséhez vezet, s lassan már szinte senki nem akarja vállalni a felelősséget. Holott a lélektan és a kapcsolódó tudományok eredményeinek ismeretében el kellene fogadni, hogy tetteink mellett a gondolatainkért is felelősek vagyunk.
Ne menjen le a nap a te haragoddal
A mentális higiénia azt jelenti, hogy lélekben is rendszeresen takarítanunk kell, hogy sejtjeinket felszabadítsuk az egészséges működésüket gátló szennyeződéstől. Ezt szolgálja a Miatyánk, („Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”), ezt mondja Buddha („Haragod a tenyeredben tartott parázs, téged éget, csak önmagadat pusztítod vele”), s a vallások többsége is azt tartja, hogy „ne menjen le a nap a te haragoddal”. A lelki nagytakarítás eszköze a hívő katolikusoknál a gyónás, s a reformátusoknál a bűnbánó hét.
Minden egészséges ember arra vágyik, hogy kedveljék, tiszteljék, elismerjék, s kedvesek legyenek vele. Ennek ellenére folyton beleesünk az igazság minden áron való megvédésének a csapdájába, a különböző családi konfliktusokba, ahol a testvérek közötti versengés, a ki az úr a házban bizonyításáért való harc, gyermekekkel folyó vita, veszekedés, a szülői erőszak, a megszégyenítés, munkahelyeken érdekkonfliktusok, s a népek között a háborúk, az öldöklés veszi át a vágyott harmónia helyét. Hol-ott tudnunk kellene, hogy a folyamatos sértés bosszúhoz vezet, ami megfertőzi, lehetetlenné teszi a közösségi létet.
A megbocsátás állomásai
A megbocsátás fontosságáról szólva Bagdy Emőke elmondta, hogy nem kegyelmet kell gyakorolni, nem elnézni kell a sértést, nem elég mentséget keresni, s legyinteni sem, hogy borítsuk rá a felejtés fátylát. Az igazi és eredményes megbocsátás azt jelenti, hogy el kell engedni a mások ellen cipelt negatív érzéseket, a haragot, a gyűlöletet, a sérelmet és hasonlóképpen a saját bűntudatunkat, a fájdalmat, bánatot és lelkiismeret-furdalást is. Ez hosszabb időt jelenthet és megtörténik, hogy egy alkalommal nem sikerül.
Aki megvárja, hogy a sértő fél megbűnhődjön, s csak azután oldozza fel, bosszúálló megbocsátást gyakorol, ami általában a szülők kedvelt módszere. Ennél nemesebb gesztusnak tartják a tett jóvátétele utáni úgynevezett helyreállító megbocsátást.
A szülő–gyermek viszonyban fontos, hogy a szülő leszálljon időnként a piedesztálról, kimondja, hogy hibázott, s a gyermektől elnézést kérjen. Ha viszont a gyermek hibázott, a bocsánatkérés után fel kell oldozni, hogy a szidás, a büntetés, a negatív érzések nyomától megszabaduljon.
Hogyan lehet megbocsátani?
Először is ki kell mondani, hogy bocsánatot kérünk, belátjuk, hogy hibáztunk, és meg kell kérdezni a másik felet, hogy miképpen tehetjük jóvá azt, amit ellene elkövettünk – hangsúlyozta az előadó. De mit tehet az, akinek nincs és nem is lesz már alkalma, hogy személyesen találkozzon, levelet írjon annak, akitől szeretne bocsánatot kérni vagy megbocsátani. A választ az előadó szerint a transzperszonális lélektan dolgozta ki. Az elme, a tudat számára egyenértékű lehet a valóság és az is, ha elképzelünk valamit. Gondolatban fel lehet idézni, át lehet élni azt a helyzetet, amelyben elszenvedtük a sérelmeket, s ezeket a beszélő tudat szintjére fel kell hozni és bele kell helyezni az időbe. Fel kell idézni, hogy ki bántott meg és kit bántottunk meg, akitől bocsánatot kell kérni. Az úgynevezett feltárást a másik fél szempontjainak a megértése kell kövesse, miközben végiggondoljuk, hogy miért sértett meg, vagy mi indokolta azokat a tetteit, amiért mi haragra gerjedtünk ellene. És ha nem akarunk megbocsátani? Nos, elemeznünk kell azokat az érzelmeket, amelyek megakadályozzák ezt. Ahhoz, hogy sikerüljön a bosszúról lemondani, olyan eseteket kell emlékezetünkbe idéznünk, amikor nekünk bocsátott meg valaki. A tanulságok segítik a folyamatot. Az elfogadás azt jelenti, hogy beleegyezem, s akár presztízsveszteség árán is elengedem a sértettséget, a haragot, s akarom a megkönnyebbülést. Ha nem sikerült, többször kell próbálkozni, s nagyon kell akarni, hogy eredményes legyen a lelki nagytakarítás. Az elmélyülés szakasza felszabadít, s pozitív lelki és testi következményekkel jár. Könnyebbek lesznek a gondolataink, megnyugvás, béke költözik a szívünkbe, jobb lesz a közérzetünk, s a gyógyulásunk is könnyebbé válik, ahogy mindez Bagdy Emőke példáiból kiderült.
Kipróbálni az ingyengyógyszert
Az önpusztító világ, amelyben élünk, a betegségeket szaporítja bennünk, s a hatalomra vágyó tudós agyfélteke elnyomja az érzelmeket hordozó agyféltekét, amely a szeretet központja.
„Egész világ nem a mi birtokunk; amennyit a szív felfoghat magába, /Sajátunknak csak annyit mondhatunk.” – idézte Vörösmarty halhatatlan sorait az előadó, arra biztatva a Kultúrpalota nagytermét megtöltő népes hallgatóságot, hogy a belső békéhez, a harmóniához csak akkor találhatjuk meg az utat, ha rendet teszünk önmagunkban, amitől körülöttünk is elrendeződnek a dolgok, és más színben látszik a világ.
Az orvosság, amit felajánlott, nemcsak annyit jelent, hogy a pirulát gyorsan bekapjuk. Munkásabb, hosszabb önkezelési mód, de ingyen van, s ha ő mondja, érdemes kipróbálni.
2012. március 22. - 18:07
#23
Kamasz és fiatalfelnőtt korom központi problémája volt AZ ÉLET ÉRTELME ? Kb. egy évtizedes komoly gyötrődések után egyszercsak, mikor nem is gondoltam rá beugrott : hát persze, milyen egyszerű : az élet értelme, hogy értelmesen, nekünk tetsző módon éljük le életünket és már van is értelme. hát nálam így zajlott ez a periódus...
2012. március 22. - 08:08
#22
Megtaláltad már az életcélodat?
„…de ha meghal…” (János 12:24)
Egyszer egy depressziós nő a folyóba ugrott a hídról. Egy ember, aki a közelben volt, gondolkodás nélkül utána ugrott, hogy megmentse. De hősünknek hirtelen eszébe jutott, hogy nem tud úszni, ezért csapkodni kezdett maga körül és segítségért kiáltozott. A depressziós nő meghallotta kiáltását, odaúszott a megmentésére, partra húzta, szájból szájba lélegeztette, és megmentette az életét. Mi történt? A nő talált valami célt, ami nagyobb volt a saját céljánál, és ezért értelmet nyert az élete. Jézus ezt mondta: „…ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 12:24). Nem sokkal előtte ezt is mondta: „…ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál” (Lukács 12:22-23). Karrier, siker és anyagi dolgok nem adnak értelmet az életnek! Nagyobb célra van szükséged, és Isten meg fogja ezt adni, ha kéred tőle. Vannak, akik úgy születnek, hogy tudják, mire hívta el őket Isten az életben; mások útközben fedezik fel. Olyanok is vannak, akik csak utolsó éveikben találják meg. Sőt, olyanok is, akiket valamilyen tragédia vagy veszteség ébreszt rá. A lényeg, hogy megtaláljuk az Isten szerinti célt, és arra szánjuk magunkat. Helen Keller írta: „Amikor a boldogság egy ajtaja becsukódik, egy másik kinyílik; de gyakran olyan sokáig bámuljuk a csukott ajtót, hogy nem látjuk meg azt, melyet Isten kinyitott nekünk.” Nos, megtaláltad már életed értelmét?
2012. március 22. - 00:29
#21
Ez tanulságos: még egy szamár is jobban feltalálja magát, mint maga az ember!!!!
"A paraszt és a csacsi
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át zánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátoltáka földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosanmindenkiámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj eggyel feljebb."
2012. március 21. - 15:17
#20
Hát én (majdnem teljesen ) ateista vagyok, de ezek nagyon jók, pazarok. Az első mondatom, azért olyan, amilyen mert szerintem HINNI ANNYI, MINT NEM TUDNI !
2012. március 21. - 12:57
#19
Önzetlen élet
„…adjatok, nem várva viszonzást…” (Lukács 6:35 NKJV)
Ha komolyan gondolod, hogy Jézushoz hasonlóvá akarsz válni, figyelj oda jól szavaira: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük… tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok…” (Lukács 6:31,35). Szeress viszonzást nem várva! Adj, még ha nem is köszönik meg! Bocsáss meg, akkor is, ha neked nem bocsátanak meg! Gyere korán, maradj későig, adj bele mindent, amid van, még ha soha senki nem is fogja észrevenni! Pál úgy nevezi ezt „… mennyei elhívás…” (Filippi 3:14). Oka van annak, hogy így nevezi: ilyen magas mércét senki sem állítana fel magának! Ha azt hiszed, hogy némelyek egyszerűen csak természetüknél fogva szeretetteljesebbek, mint mások, gondold át újra! A szeretet választás; olyan döntés, aminek ára van! Nem tudsz másokat szeretni, ha a tükör előtt álldogálsz magadat bámulva, nem tudsz adni másoknak, ha ragaszkodsz ahhoz, amid van. A szeretet sokba fog kerülni: az idődbe, a pénzedbe, sőt fel kell adnod az önmagadba feledkezésedet is. Ha azt hiszed, hogy elég, ha néhány vasárnap elmész a templomba, elolvasol egy könyvet, vagy részt veszel egy 7 lépcsős tanfolyamon, és máris olyan emberré válsz, mint amilyenről itt beszéltünk – hát sok szerencsét hozzá! Nincsenek előre gyártott szentek; nincs olyan instant formula, amely előidézi, hogy Isten szeretete kiáradjon. Ahhoz, hogy szeretni tudj, fel kell venned a keresztedet, meg kell tagadnod önmagadat, és másokat kell előtérbe helyezned. Emlékszel a házasságtörő nőre? Jézus lehajolt hozzá, hogy elérje, mellette állt a támadás idején, majd hazaküldte megszabadítva és új életszemléletet adva neki. Szeretnél olyan lenni, mint Jézus? Menj és keress megsebzett, reménytelen, sőt rossz embereket! Ha találtál, szolgálj feléjük, amíg megtalálják a megváltást, helyreállnak, megigazulnak. Így kell önzetlen életet élni!
2012. március 16. - 02:39
#18
"Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország , mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el."
2012. március 15. - 00:44
#17
"Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem fölfelé emel!" Gyökössy Endre
2012. március 11. - 17:26
#16
Ez nagyon szép Liliom! És Igaz! ;-)
2012. március 11. - 11:52
#15
Bocsi, de ezt muszály betennem ide! Akik elutasítják a keresztény vallást, azoktól elnézést kérek ezért. Akik pedig nem, azok kapaszkodhatnak ebbe és hivatkozhatnak rá imáikban.
Isten hallja imáidat
„Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” (János 11:3)
János feljegyzi: „Mária és Márta megüzenték Jézusnak: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg«” (János 11:3). Valaki elment Jézushoz Lázár érdekében, és mert elment, Jézus válaszolt. A gyógyítás nem valósult meg még néhány napig, de elkezdődött abban a pillanatban, amikor az Urat megszólították. Elgondolkodtál már valaha azon, hogy hová jut imádságod? „…csend lett a mennyben… És… Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trónus előtt van. És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé” (Jelenések 8:1-4). Miért volt csend a mennyben? Mert valaki imádkozott! A menny elcsendesedik, hogy meghallgassa egy ember imádságát. Isten népének imádsága felszállt Istenhez. Hát nem csodálatos?! Szavaid nem állnak meg, míg el nem jutnak Isten szívéhez, hát ne hagyd abba az imádságot!
Figyeld meg, az a barát, aki Lázár érdekében Jézushoz ment, ezt mondta: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg”. Nem a szükségben lévő ember tökéletlen szeretetére hivatkozott, hanem Jézus tökéletes szeretetére. Nem azt mondta: „aki szeret téged, beteg”, hanem azt: „akit szeretsz, beteg”. Ez nagy különbség! Az imádság ereje nem annak az embernek az erényességétől függ, aki imádkozik, hanem Annak a változhatatlan szeretetétől, Aki az imát meghallgatja. Nem örülsz ennek? Lehet, hogy sok hibád és hiányosságod van, talán nem is érted az ima titkát, de ennyi egészen világos: a mennyben beindulnak a dolgok, ha a földön valaki imádkozik.
Figyeld meg, az a barát, aki Lázár érdekében Jézushoz ment, ezt mondta: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg”. Nem a szükségben lévő ember tökéletlen szeretetére hivatkozott, hanem Jézus tökéletes szeretetére. Nem azt mondta: „aki szeret téged, beteg”, hanem azt: „akit szeretsz, beteg”. Ez nagy különbség! Az imádság ereje nem annak az embernek az erényességétől függ, aki imádkozik, hanem Annak a változhatatlan szeretetétől, Aki az imát meghallgatja. Nem örülsz ennek? Lehet, hogy sok hibád és hiányosságod van, talán nem is érted az ima titkát, de ennyi egészen világos: a mennyben beindulnak a dolgok, ha a földön valaki imádkozik.
2012. március 10. - 23:08
#14
:-)))
2012. március 10. - 14:17
#13
" A Te problémád valakinek az álma "
2012. március 09. - 15:49
#12
Hozd el azt a napot, amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább,
csak a szívem száll fel az égig
Hozd el azt a napot, amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább,
mert nekem most annyira jó itt
Szerző
Friss szakmai, friss történetek
Szakmai könyvoldal
Minden fórum
vagdosás (763)
Öngyilkosság (1,678)
Léleksegítő idézetek (60)
H. üzenője (1,185)
DÜHÖNGŐ (95)
Beszélgessünk? (1,237)
Barátkozás.. (61)
Filmek a témában (102)
- 1 / 17
- ››
ezt sajna én is tudom, de megtetszett