hogy is vagyok
se itt,se ott
fent is,meg lent is
különben meg nem tudom
meghatározni az állapotomat
mert minden csak homályos
és elérhetettlen nekem
célok nélkül és csak a kilátástalanság
érzése amiben már nem tudom hogy
ki vagy mi is vagyok én egyéntalán
egyéntalán ez még létezés
vagy csak álom
teljesen ambivalens érzések és gondolatok
vesznek körül
ezért is teszem azt amit tettem
nekem most ilyenem van
De igenis hatnak, csak nehéz ilyenkor a másiknak is. Nehogy olyat írjon, ami többet árt mint használ! Meg azért is nehéz, mert tudok folyamatosan itt lenni, bárhogy szeretnék. És lehet akkor az csak roszabb...De igenis fontos mi van Veled?!
Most hogy vagy?
sajnos a szavaim nem hattnak
ezért is vagyok ilyen
sikerült ismét megvagdalnom magamat
ez történt velem
nekem most ilyenem van
lessz
addig amig véglegesen sikerül
elvéreznem
csak ezt......http://www.youtube.com/watch?v=WJpQJWpVJds
újra itt vagyok és tele minden olyan gondolatokkal
és konkrét tervekkel amiket véghez is viszek ma vagy holnap
mert nekem nagyon sürgös és már nem tudom elviselni a
saját magam általi szenvedéseimet
most már végleg elég nekem
mindenböl és mindenkiböl
feladom magamat
jöhet a megváltó halál
nagyon felerösödtek bennem
ezek a gondolatok
és most végleg cselekednem
kell
Nekem annakidején, amikor voltak nagyon kemény rossz idősakaim, scak gyógyszer segített.
később már az a tudat is , hogy nyugi, kibírod, el fog múlni.
és azán :
Lefeküdni a földre, és hallgatni a szívverésem és a LÉGZÉSRre figyelni.
nem baj, ha közben jönnek-,mennek a gondolatok. nem baj. hagzni kell őket békén.
és csak lélegezni, be , ki. be, ki. be, ki.
és figyelni, hog hogy emelkedik és szülleyed a mellkas.
és megérezni a tested súlyát a földön.
persze, az ember annyira el van foglalva a bajával, hogy csak röhög az ilyen megoldásokon eleinte. amíg ki nem próbálta.
és amig az ember nagyon szarul van, az a főbaj,hogy képtelen valami újat csinálni, annyira bele van szorulva szerencsétlen a sémákba, az ismétlődő szenvedésbe, hogy még arra sem képes, hogy felálljon a székéről, és lefeküdjön az ágyára, és a légzésére figyeljen meg a testére.
mert hülzeségnek gondolja, és nincs kedve hozzáés meg van róla gzőzőva hogz úgysem segít semmi. a légzés meg egy barosmág úgyis, luxuskikapcsolódás hülyéknek.
pedig újra és újra tanuilom, hogy a légzés a legfontosabb, és ezzel lehet legjobban lecsillapítani magunkat a félelemből, szorongásból, rettegésből, elvetemült gondolatokból.
és igazán nem kerül semmibe. nem kell venni egy készüléket, el sem kell menni otthonról, nem kell nem tudoménmit csinnálni, egyszerűen csak megállni egy pillanatra.
de még erre sem képes az ember, amikor nagzon szarul van.
kíváncsian várom a visszajelzuéseiteket, hányan próbáltátok ki esetleg.
ha meg nem próbáltátok ki, akkor miért nem.
nem érzem jól magam.
semmi másra nem vágynék jobban, minthogy mgdögöljek.
nem biroktovabb együttélni magammal
Nekem is a _munkaterápia_ segít. Olyankor max átpörög az agyamon a gondolat, de mikor leáll a pörgés és szabad teret kapok (mert nincsenek körülöttem emberek, és nem a munkahelyen vagyok ahol nem engedhetek a késztetésnek) akkor újra kezdődik minden. Hiába a hazahozott sok munka hiába ülök bent estig a munkahelyen, onnan is el kell jönni, na és persze nem ülhet mindig valaki aki rám vigyáz és terel.
Félek a hétvégétől és kínszenvedések az éjszakák.
Köszi,
éppen nem tudhatom, mikor tör rám ismét, de pillanatnyilag a nagyon nagy leterheltség inkább segít, mint árt. Kötelezettségeim elvégzése, ami majdnem a lehetetlenséggel egyenlő keddig, olyan szinten foglal le, hogy a gondolataim főleg evvel tudnak csak foglalkozni. Most ezért nagyon hálás vagyok.
Ezt jó "hallani"!
sziasztok
meg vagyok. csak teszem a napi dolgaimat. nálam azért egy-két napja csökkentek ezek a gondolatok. egyenlőre.
Remélem jól vagy?!
bocsánat eltévedtem.
ez az öngyilkosság rovat ,,,,,,,,VAGY NEM ,??
Ha bármiben a segítségedre lehetek, vagy ha csak beszélgetni támad kedved Itt vagyok.
A filmet nézzétek meg, kiváncsi lennék a véleményetekre. http://www.youtube.com/watch?v=sXpUNDyad7s
Köszi. Sajna nem vagyok jobban. Most eltűnök 1 hétre, vagy egy kicsit felhoz a felszínre vagy még inkább lenyom. Majd kiderül. Üdv.
Kedves senki. Azt hiszem a fogalmak mára nagyon összemosódnak. Ki nevezheti ma magát mentálisan tisztának? Az az orvos, aki azt írja a rászoruló betegeknek, hogy nincs ideje irogatni, vagy azok akik nyugodt lelkismerettel ,dalolva- fütyörészve gázolnak át embereken? Ezek lennének a normális emberek? Én mást gondolok a normális emberekről. Azt gondolom , hogy a normális ember szorongó, szomorú és félelemmel teli. Mert ezek normális válaszai a szervezetünknek azokra az ingerekre, vagy ingernélküliségre ami körbevesz bennünket. Igen hozzátartozó vagyok, Hozzátartozó abban az értelemben , hogy hozzám tartoznak az emberek ( különösen egy valaki, aki szintén betegnek gondolja magát) Én itt értelmes embereket látok, akik valamilyen oknál fogva eltévedtek.
Szenvedélybetegség? Én elszívok 2 doboz cigit és 4-5 sört megiszok minden nap. Azért mert jobban érzem magam ezekkel, mint nélküle. Zolit ismered? Ő évek óta egy kortyot sem iszik. Ő nagyon mélyről jött, és nagyon tisztelem, hogy lejött a piáról. most lépnem kell, majd folytatom
kedves péter. te egy segiteni akaró hozzátartozó vagy. jó szándéku, mentálisan tiszta, írásaid betalálnak. én egy lelki sérült alkoholista vagyok. desszertnek itt a bipoláris depresszó, éltem az utcán, rengeteg rehab. bizonyult eredménytelennek, sorolhatnám. ne feledd, hogy én is csak kiutat kereső beteg ember vagyok, aki nem adja fel, hogy felfalja életét a szenvedélybetegség. aktív időszakaimban én már rengeteget segitettem társaimnak és ha állapotom megengedi megteszem ujra. és szeretlek benneteket, drukkolok mindenkinek,hogy jobb legyen. szeretem az embereket, de azért szeretem a galambokat is.mennem kell dolgozni. szép és sikeres napot kivánok nektek. én
Tudom, hogy egy szentimentális, didaktikus amerikai film, de érdemes lenne megnéznetek.
choice.liliom, sarkantyú ? hogy vagytok?
Igyekezni fogok.És talán közös erővel, együttgondolkodással segíteni tudnánk egymásnak: Mit javasolsz senki. Galambokat etessünk, vagy hajléktalanokat?:-)
kedves péter. írásod telitalálat.minden mondatoddal és annak szellemiségével maximálisan egyetértek. az anonym alkoholisták gyűlésein jobbak az eredmények, mint bármilyen addiktológián, mert a poklot megjárt gyógyult alkoholisták a legjobb gyógyítók. a beteg legapróbb rezzenéseire is azonnal tudnak helyesen reagálni és ezek a dolgok más területeken is így működnek.ők már kitaposták az ösvényt tudják hol vannak a csapdák és megtanulták saját tapasztalatukból merre kell menni. ők az igazi segítők és ha még hozzá jön az a szeretet és megértés ami írásodból árad sokkal nagyobb az esély a gyógyulásra,vagy,ha ez nem lehetséges az állapotuk türelmesebb elviseléséhez. így tovább ezen az úton és nehogy leragadjunk a verbalizációnál....
,
Kedves senki. Olvastam Popper Péter összes könyvét.
Visszatérve a hajléktalanokhoz.Nyilván nem gondolható komolyan, hogy minden hajléktalan alkoholista. De ha azok lennének, akkor is betegek. Szenvedélybetegek. Persze alkoholhoz sokkal könnyebb hozzájutni, mint szeretethez. Remélem érted az analógiát.
Nos akkor mondok mást. A gondoskodó szeretet behelyettesíthető bárkire. Vannak mozgássérültek, vakok, rákos gyerekek, rossz helyzetben élő magukat ellátni képtelen idős emberek és még sorolhatnám. Tehát aki valamiféle együtérzésre képes, az bizony talál magának célcsoportot.
Aki utálja az embereket, az etethet galambokat, cinkéket, kóbor állatokat vehet magához:-)))). Én azt hiszem, mi itt mindnyájan együttérző szeretetre vágyunk. Akkor próbáljuk ki milyen lehet ilyen embernek lenni.
Kösz harmony a bíztató szavakat.
ha van kedved olvasd el popper péter hogyan legyünk öngyilkosok c. könyvét. ha nem érted félre és átjár, megérint a hangulata, mondanivalója és ha ezt kicsit is magadénak érzed, lehet, hogy némi sóvárgás még marad, de egy biztos - soha nem leszel öngyilkos.
nehogy írja valaki, hogy soha ne mond, hogy soha. vagy írja, bánja fene.
Szerintem éppúgy mint minden ember között, a hajléktalanok között is vannak akik derűsebben látják vannak akik kevésbé, de szerintem nem jó általánosítani. Én személy szerint értékelem Péter segítőkészségét és amiket írt, és nagyra becsülöm, hogy segíteni akar. Szerintem sokkal jobb, mintha itt csak olyanok lennének akiknek bajuk van, kell mindenféle ember ;-) És talán jobb hogy Péter bátorít a jóra, mintha ő is belemerülne a bánatba, depresszióba. Nekem olvasva, sokkal jobb kedvem lett... :-))
(de megértem azt is ha valaki el van keseredve, én személy szerint próbálkozom a pozitív látásmódot választani, és azt tapasztalom, ha nagyon akarom, sikerül is!)
a hajléktalanok derűsek és boldogok. a napi szinten velük foglalkozó szociális munkások tudják, hogy segítség nélkül élve rothadnak el. elfásultak, a minden mindegy állapotában léteznek és csak egy gondolat vezérli őket, a mindennapi alkoholadag. szálló, rehabilitáció nem érdekli őket és derűjük, hogyha van az alkohol okozta korai demenciának köszönhető. a fentieket nem egy kivülálló írta.
Én azt gondolom, hogy talán reálisabbak, könnyebben teljesülhetőek az álmaik. Nem lehet, hogy a vágyainkat célszerübb lenne a lehetőségeinkhez igazítani? Mit gondolsz choice, mindenkinek alanyi jogon jár a boldog élet?
Ebben szerintem ne legyél olyan biztos. Van kedved hajléktalanokkal beszélgetni?
Tévedés, nem boldogabb és derűsebb az életük. Csak már belefásultak, és mint a gép csinálják, érzések nélkül. Anélkül hogy agyalnának rajta.
Még valami eszembe jutott. A hajléktalanok között gyakorlatilag nulla az öngyilkosok száma. Nekik vajon mitől derűsebb az élet? Nem lehet, hogy valamit tanulni lehetne tőlük? Miért boldogabb egy kocsik között lavírozó flaszter árus, mint én , aki a meleg és kényelmes autóban ül? Járjunk ennek utána.
Choice. Én gyógyulok attól a tudattól, hogy adhatok, attól, hogy szükség van rám.
Lehet, hogy meg kellene próbálni olyan emberekről gondoskodni, akik hasonlóan rossz élethelyzetben vannak. És itt nem adományokra gondolok, és odavetett kenyérre, hanem olyan emberségre, amire mi érzékeny emberek szintén vágyunk. Azt gondolom, hogy a szerető odafigyelés az az ami segíthet. Odaülni egy szarrá fagyott hajléktalan mellé, és hagyni , hogy beszéljen az életéről, hagyni beszélni arról , hogy hogy jutott ide. Hiszen mi is erre vágyunk.
Én szívesen szerveznék veletek egy ilyen túrát.
Sarkantyú, Nem éltem át, de azt gondolom, hogy egyre jobban el tudom képzelni, hogy milyen lehet. Segíteni szeretnék. Mikor regisztráltam , azt gondoltam, hogy lehet, hogy hasznos , ha olyan ember is van a társaságban, aki tapasztalatok nélkül egy más szemszögből próbálja megközelíteni ezt a súlyos élethelyzetet. Én nem akarom bagatelizálni a (betegségeteket), hanem lehetségesnek tartom, hogy egy más szemléletmóddal talán könnyebb elviselni ezeket a napokat, Azt is el tudom képzelni, hogy közös erővel , egymástól tanulva fogjuk megtalálni a kulcsot , hogy elviselhetőbb legyen számunkra az élet.
Kedves Péter!
Ha ez ilyen egyszerű lenne már túl lennék rajta. De a csendben és a csend mögött még nyomasztóbbak az érzések, amik elviselhetetlenek számomra. Mellesleg ahogy áll a dolog, még kiköthetek az általad említett homless mellett. Majd hozz egy szelet kenyeret. Talán jó lenne nem érezni. Talán jó lenne nem is lenni.
Hazaérve beveszem a morzsányi antipszichot, amit egyébként nem szedek, mert nem kell. tegnap kombináltam is. Kiütött, hála Istennek! De a reggeli utamat végigbőgtem. Ennek ellenére is. Ha csak az én fejemben létezik a fenyegettetés, vagy az, ahogy én észlelem az eseményeket, akkor is az számomra a valóság.
A düh és az öngyigondolatok váltakoznak bennem. Már nem egészen úgy működök, mint régen. Mit mondott a terap??? Hogy miért nem teszi akkor meg? (nem biztatásnak szánta, kérdés volt), Nem KELL élni. Szerettem volna rávágni, hogy de, kell. Bármit teszek, rosszul is elsülhet, vagy épp nem tudom mi is van a halál után, vagy épp a családom (akik kissé tojnak a fejemre) ... Szóval, gyáva vagyok megtenni. Inkább reménykedek, hogy majd elvégzi a természet.
Iszonyú magányos vagyok, kimondhatatlanul. Rájöttem, én nem vagyok elég magamnak, nekem KELL a másik, aki fontos, AKIÉRT teszek, AKIÉRT élek. Nincs ilyen másik. Egyedül vagyok. Egyedül. Egyedül... E-gye-dül. Magamért élni meg valahogy nem akaródzik. És félek, hogy elszakad a cérna. És egy ilyen másokra és magamra dühös pillanatban többé nem lesz, ami visszatartson.
Adj egy szelet kenyeret egy homlessnek. Takard be. És meséld el neki, hogy miért szar neked. Hirtelen nincs jobb ötletem.
Átélted Te már amikor a betegséged kínoz suicid gondolatokkal? Olyankor nem segít a ne tedd és az adj kenyeret mondat vagy tett. Depresszív állapotban a suiciditás más tőről fakad
Én pl. most nagyon suicidnak érzem magam és nagyon érdekelne, hogy ki hogy vészeli át ezeket az időszakokat. Számomra mindig egyre nehezebb és egyre fogynak a stratégiáim.
Talán csak kicsit meg kell erőltetnünk magunkat, hogy észrevegyük a szép dolgokat. Nyilván elsőre nem tűnik fel semmi "változás", de ha a dolgok mögé nézünk, talán rejt valami meglepetést számunkra az élet. Főleg így Valentin-napon! Liliom, egészen biztos, hogy nincs körülötted semmi aminek örülni tudsz... ? persze ne rögtön mondd rá a választ. Előbb néz körül. ;-) persze tudom sokszor nagyon rossz....
viszont még a fizikai dolgokban is van öröm! Na meg pl ha meglátod hogy Péter most hozzád szólt, segíteni akart, az ugye azért jóérzéssel tölt el? Engem igen :-) Valaki figyel rám - ezt jelenti. Talán tényleg csak "figyelmesség" kérdése az egész. :-) Biztosítsd magad hogy semmi részlet nem kerüli el a figyelmed! ;-)
És jobbulást!
Adj egy szelet kenyeret egy homlessnek. Takard be. És meséld el neki, hogy miért szar neked. Hirtelen nincs jobb ötletem.
az élet szar... megőrülök.
ami van, azt nem birom, segítség kell. toporgok és szenvedek. aki volt, mintha már nem akarna segíteni.
sok-sok el és visszautasítás. falak mindenhol. hogyan kell kibírni????
Soha nem gondoltam öngyilkosságra. Voltak, vannak rossz periódusai az életemnek, amikor nagyon nem jó élni. Azt hiszem én ezt onnan tudhatom, mert voltak vannak az életemnek jó pillanatai.. Az lenne a különbség köztem és Choice között, hogy én ettől nem gondolom magamat betegnek? 20 évvel ezelött elmentem egy belgyógyászati kivizsgálásra. Hasmenésem volt. A tejcukor érzékenységem mellett kiderítették, hogy súlyosan gyulladt a nyombelem, tele van az emésztőrendszerem polipokkal. Ezek gyógyíthatatlan betegségek. Egy hasmenéses betegből a legjobb szándékkal csináltak egy gyógyíthatatlan beteget. Ha most , vagy életem bármelyik szakaszában felkeresnék egy pszichiátert vagy ideggyógyászt hány féle pszichés betegséget állapítanának meg rajtam? Talán élvezni is lehet a hullámvasutat. Minél mélyebbre kerül az ember, annál magasabbra tud szállni. Talán a kettő kontrasztja a baj?
Tehát hasmenésem van és néha rossz a kedvem.
A csend is sötétség , a hangok sötétsége. Azt hiszem, ha az ember körül lecsendesedik minden, akkor fokozottabban képes befogadni az eddig nem észlelt dolgokat.A sötét is ilyen. Amikor sötétben vagyunk, jobban érzékeljük azt, hogy honnan jön a fény. Talán meg kell próbálni hagyni megtörténni a dolgokat . Nem kell mindig cselekedni. Cselekedni akkor kell, ha valamit az akaratunkkal meg tudunk csinálni. Akarattal nem lehetünk részesei a boldog pillanatoknak. Talán ez az a lazult állapot, amelyben képesek leszünk észrevenni azokat az aprónak tűnő , de kellemes dolgokat amiért érdemes élni.
Üdv Péter a fórumon! ;-)
Szerintem nagyon jókat írsz. A csend az tud valamit adni. Amikor önmagaddal vagy "egy társaságban", akkor valamiféle elmélyülés következik be, és egy mélyebb megértés. Mintha átlépnél egy másik "dimenzióba" ;-) Szinte hallod, hogy barátok vesznek körül és a neveden szólítanak ;-) Nekem volt pár hasonló pillanatom. És úgy érzem megérte ;-) Számomra ez mindig határtalan boldogság forrása volt - amikor a barátaim a másik oldalon odajöttek és bátorítottak. És nem voltam egyedül. És egymást szerettük! Bárcsak a való életben is ilyen lenne a "világosság" a világos oldal! Néha sikerül pár pillanatot átmentenem ebbe a valóságba és akkor az nagyon jó tud lenni. Pl mégha csak elképzelem is, magam elé látom amiket ott átélek az már nagyon jó tud lenni! Én ezt kívánom MINDENKINEK! mert sok valóság létezik... a színes skála millió féle színű. És ha akarjuk megmenthetjük a pillanatot! ;-) Hát akarjátok látni, a "mélyebb valóságokat" a mi "3D"-s világunkban is ;-) Csak RAJTATOK múlik a boldogság! A MI boldogságunk, a KÖZÖS BOLDOGSÁGUNK! Mindenki boldogsága! :-)))))
Choice. Ha te tudod, hogy a sötét oldalon vagy, akkor tudnod kell azt is , hogy milyen a világos. Van úgy , hogy a világos annyira intenzív élmény, hogy körülötte minden elviselhetetlenül rossz lesz. Ülj le csendben és figyelj. És meglátod minden rendben lesz
Ha az élet sötét oldalán vagyunk, nem látjuk a fényesebbet. Ha azt mondod hogy van, talán el is hihetem, de ha elképzelni sem tudom, és nem jártam ott, akkor nekem nem megy.AZ is lehet hogy már jártam ott csak nem tudok róla. A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül és észre sem vesszük hogy már nálunk van, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll reánk.
NEM AKAROK LÉTEZNI!!!!
Choice,
„Senki sem különálló sziget;minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja;ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;ezért hát sose kérdezd kiért szól a harang: érted szól. /John Done/
OLVASGASD!!!
kb. 15 éve kb. 5500 napja mindig a nem akarok élni gondolattal ébredek, és még mindig
itt vagyok, néha szenvedek, néha boldog is vagyok -bipoláris depresszió - , nincs elvetve a senkit semmivé, vagy volt -á tenni, de az élet szép ...........is.
NEM AKAROK LÉTEZNI!!!!
Kár, hogy nincs tetszik gomb!!! Nagyon, nagyon köszönöm.
Szia!
Ezt elcsesztem:(! Pont akkor voltál fenn még itt, amikor én egy idézetet akartam ide bemásolni Neked és mire visszajöttem már nem láttalak itt.
Remélem már jobban vagy kicsit (ha jól látom tegnap írtál). Baromira át tudom érezni sajna ezt az állapotod. Bár most kicsit stabilabb vagyok, de még ősz elött közvetlen is, naponta úgy keltem fel,hogy azt éreztem minek? És ettől még lelkiismeretfurdalásom is volt, holott tudtam ez csak ront a helyzetemen és baromira nem kéne ezt éreznem.
Elég nehéz ilyenkor bármit is írni. Mitől tudod magad ilyenkor kicsit jobban érezni? (Ezt most choice-nak is írnám!) Bár tudom erre válaszolni nagyon nehéz ilyenkor.
Engem pld. az intenzív, fájdalmas zenék lendítenek/lendíthetnek vissza. Vagy ha vkivel tudok beszélni (akár neten is!), bár ez ritkább. Vagy egy idézet rángat ki?
Szóval nem akarom az észt osztani, úgyis mindenki maga ért a legjobban magához.
Arról lehet írni-akár priviben is-mi az az elképzelt rossz?
Addig is az idézet:
„Senki sem különálló sziget;minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja;ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;ezért hát sose kérdezd kiért szól a harang: érted szól. /John Done/
Valami van a levegőben. Én is ki...tul rosszul érzem magam megint. Gyűlölöm az öngyilkossági gondolataimat, hogy ettől sem tudok szabadulni. Hát szar az élet. Miért nem tudom látni a jobb oldalát? Miért a félelmeknek engedek? Miért vagyok ennyire ki...tul magányos? Senkivel sem jó, magammal sem jó. És nekem jósoltak 90 évet???? Mi ez, ha nem kínzás???
Az élet ajándék. Legalább is vannak emberek, akik így tudják tartani. Miért nem közéjük tartozom? Miért a fájdalom?
Valami jól el van b...va a fejemben, az biztos. Ki az, aki arra kötelezhet, hogy ezt csináljam? Így csináljam? Isten? Ja, nem engedett el/be régen sem. Nem értem őt. Nem értem Istent. És nem értem magamat, hogy miért nem indulok el, és teszem meg. Minek nyűglódni? Miben hiszek még? Miért hiszem el, hogy egy másik nap, akár jobb is lehet? Miért nem elég tudnom, hogy a félelmeim legfőbb forrása csak az én fejemben létezik? Egy mákszemnyi alap és akkor már az egész rossz? Miért hiszem el magamnak ezt és miért nem azt hiszem el, hogy egy mákszemnyi jóból mákosgubát lehet készíteni? Meddig birom? Addig? Lehet, hogy csak addig. Az amúgy is kevéske erőm épp a végét járja, valami elképzelt rossz miatt. Hát nem ez az őrület???
Szemet dolog, de engem mar nem nagyon erdekel ki marad itt - nelkulem, utanam.