vágyakozás az elérhetettlenért

26 hozzászólás [Utolsó hsz.]
Puerh
Offline

Vágyakozás és álom, ezt nekem csak Japán jelenti. Milyen jó is lenne olyan szép helyen és olyanok között élni, akiket "szeretek"...

Hajnal21
Offline

Szóval gondolkodni próbálok most, olvastam problémáid, mivel is lehetne közelebb kerülni, jobban megérteni,netán tovább bonyolitani. Szóval talán a Bayes - tételelle kellene foglalkoznunk, megmondom nem értek hozzá csak olvasgatom unalom helyett ha van időm rá, hátha hasznos, hogy létezik olyan hogy eseményrendszer, vagy más néven alternativahalmaz.Ennél a kétszónál leragadtam próbálom értelmezni.Ez valami valószinűségi számitás lesz és ha jól értem akkor talán ehhez több női személy szükséges a részedről. Ez most a számitási alapja, mi nélkül a fizika nem létezhet. Szóval én erre, bár nem kutattam végig a kedvedért a könyvet, csak belelapoztam , erre találtam, hátha ez a Bates tétel segit rajtad.Ha érdekel, akkor a héten jobban a mélyére ások ennek, hogy van itt létjogosultsága a tételnek.Szóval jelezz ha érdekel , netán értesz hozzá.

Tanulnom kell mert levagyok maradva tudásban és némi gondok akadályozták tanulásomat, de mostanra már egész jól el telnek napjaim hogy tanulással foglalatoskodok lakhelyemen, később netán suli.Otthoni munkanélküli lettem továbbra is mint régen, csak problémákkal, amiket meg kell oldani.Szóval emiatt nem érek rá matekozni rögtön ezzel kapcsolatban, de igy neten keresztül lehetséges ha fontos a témá és netán jó a sejtésem.

 

hegylakó
Offline

 

Szia Hajnal!

Örülök, hogy írtál, és annak is aminek hangot adtál. Tudod én azért vagyok ezen az "új oldalon" ritkán, és sokáig azért kerültem, mert a "régi oldalhoz" képest szokatlan, kényelmetlen, nem érzem annyira közvetlennek. A régi bura nagyon tetszett nekem, használható volt, és látogatottabb is, és pezsgő élet folyt a jelenlegihez képest. Úgy tapasztalom, hogy nem csak én érzem ezt így. Biztosan a legjobb szándékkal lett létre hozva, de szerintem nem vált be igazán.
Kicsit olyan ez mint az ugynevezett "rendszerváltozás", sokan azt várták, hogy jobb lesz, sokan szkeptikusok voltak, aztán nem vált be, sok tekintetben rosszabb lett.
Nekem nagyon hiányzik a régi bura, a régi levelezgetések. Nem tehetek róla, de ezt nem igazán érzem magaménak, és úgy tünik sokan vagyunk így ezzel a régiek közül.
Azért jól esett, hogy írtál nekem. Irjál Magadról, hogy mi van Veled!
Üdv. hegylakó
Hajnal21
Offline

hegylako

Most hogy érdekel a főzés jobban elmondanám neked hogy ha nem eszel húst akkor azt olvasam hogy a rakott ételekben a kolbászt banánnal lehet helyettesiteni. Én még nem próbáltam.

Mi lett ezen a helyen a régi paceinskkel? Kevés az ember, kevés a téma, ritkán az is moderálva, a nagy semmit.Amugy eléggé ateista helynek nézem ezt amit meg is emlitettem vega58nak, bár vele sem tudtam kommunikálni mindig.

Hogy állsz a karcsúsághoz? oda is irtál valamit,gondoltam irok valamit a régiek közül valakinek. 

hegylakó
Offline

Vágyakozás, vágyakozás... Az elérhetetlenre! ? ...

Már régóta sovárogva nézgettem az utcánkba egy nőt. Úgy néztem rá mindig mint kutya a meleg kolbászra. Úgy is gondoltam rá. Ez a jelenre is igaz.

Annyi történt, hogy végre beszédbe elegyedtem vele. Igyekeztem nagyon visszafogni magam, hogy buja gondolataim a hölgy számára kifürkészhetetlenek maradjanak.

Megállapítottuk, hogy milyen kellemesen elbeszélgettünk. Vannak közös érdeklődési területeink. Céloztam rá, hogy én mindig éreztem ezt a kellemes érzést, csak azt hittem hogy ez egyoldalú, nem gondoltam, hogy kölcsönös lenne. Megerősíttette, hogy de, ez kölcsönös. Megkerestem egy közösségi oldalon is, ahol válaszleveléből azt szűrtem le, hogy "tovább fokozódhat a helyzet".

Ugyanakkor nem teljesen egyértelmű, hogy oda vezethet e ahova gondolom, vagy szeretném. Kimondhatatlanul meg szeretném dugni őkelmét. Szeretném tovább fokozni a dolgokat amik ebben az írányba vezetnek, de nem szeretném elrontani sem.

Egy igazi csinos nőies buja (ahogy a régebbi időkben mondták) "asszonyállatról" van szó, akit gondolatban már számtalanszor megdugtam, és ki be járt benne a lompos, mint gyík a hajlékába.

Már annyira be vagyok zsongva, hogy ha csillagászati könyvben a fekete lyukakról olvasok, arra is felizgulok. Főleg az "eseményhorizont" izgalmas, ahonnan már nincs visszatérés, menthetetlenül a lyuk belsejében végzi aki, ami odakerül. Vajon ha rudammal sikerül az "eseményhorizontig" eljutni, akkor gyikom a lyukában végzi e? Ez a nagy kérdés, és jó kérdés.


Most ez az egyik fő dolog ami foglalkoztat és motivál.

Vajon az elérhetetlen után vágyakozom???? Remélem elérhető lesz!

Baobab
Offline

:) mire az irományom végére értem, csak akkor vettem észre, hogy éppen egy már két évvel ezelőtti hozzászólásra írtam választ, egész pontosan patricia1968 üzenetére, melyet 2011.ápr.22-én írt.

mostmár nem törlöm ki :) íme:

Véleményem szerint az álom is valóság. Ami gondolati szinten lezajlik az is valóság. Talán kicsit nyers és érthetetlen példa, de akinek a fejében megszületett egy felhőkarcoló megépítésének a gondolata, még csak álom volt. Később azonban valósággá lett, csupán az idő az ami elválaszotta egymástól a két dolgot. Nem kell ebbe jobban belemenni, mert nem túl "szép" példa, de a lényeg amit mondani szerettem volna vele, hogy az, hogy már érzékeled a gondolatokat, álmokat, és a fizikai dolgokat, azok mind egyszerre a létezés egyes aspektusai. Már önmaguk bizonyítékok saját maguk létezésére.

Azáltal, hogy feltettél egy ilyen kérdést, akár magadnak, akár nekünk, vagy bárkinek, már válaszoltál is rá.

_________________

Személyes tapasztalatból pedig, én már éltem, és voltam azon a határon amit te leírtál, de amikor átléptem és lepottyantam a világ pereméről, az az érzés fogott el, hogy nincsennek határok. Minden voltam egyszerre. Nem fogtam fel semmit sem amit jelenlegi értelemben véve érzékelni lehet, viszont éreztem hogy minden egy. Életem egyik legmeghatározóbb pillanata volt.

Soraya
Offline

"Mindenkinek megvan valahol a párja, kivel találkoznia kell ahhoz, hogy megszépüljön az álma, hogy ünneplőbe öltözhessen a lelke,hogy teljes legyen az élete, kinél viszonzásra talál érzelme."

És ez valóban így van azt hiszem.És az ember ...annyiszor hiszi,vagy nem is tudom,inkább csak reméli,hogy azt az embert találta meg,akit a sors neki szánt párjául,aki elkíséri a sírig.Mert igen,valahol mind erre vágyunk.És próbálkozunk,még akkor is,ha valahol a lelkünk mélyén érezzük,nem Ő az,akkor is,ha sokadjára esünk egy hatalmasat,nem adjuk fel.Felkelünk és keresgélünk tovább,hogy érezzük azt az érzést,ami feltüzel,ami porig éget.És közben remélünk,és hiszünk, hogy mellette most ünneplőbe öltözzön a lélek, örüljön minden percnek,minden ölelésnek és csóknak.És örül annak,hogy ez az érzés viszonzást talált.Mert kell,hogy a szem is szeresse amit lát,a test se tudjon ellenállni,a lélek pedig társra lelt :).......

harmony
Offline

Igen patricia, kérlek én is hogy jelentkezz! 

delia0
Offline

Mi lehet patriciával???

patricia1968
Offline

?a mai sok alvásom alatt megint csak elöjöttek a képzeletem által felálitott álomvilágom néhány részlete?

?ott olyan jól éreztem magamat hogy szinte fel sem akartam kelni?

?mert tudom hogy ani ott megtörténik velem az akkor most álom vagy a valóság?????????????????

?

M.Kati
Offline

Nálam már az illúzió sem segít. Már nem tudok hinni benne, az álomvilág, amibe menekültem szertefoszlott. Csak a valóság van. Innen nincs hová menni.

Lella
Offline

Én is csak álmodok. Tudod, jó, hogyha van az embernek egy Világa, ahová visszahúzódhat, ha baj van. Nekem van. Ott élek. És tökéletes. És én is az vagyok. Ott. Minden jó. Ott szeretnek. És valósággá válik. Ha nem hinnék benne, tényleg nem lenne miért élnem. Az a legfájóbb, hogyha látom, hogy másnak milyen jó. "... Mert micsoda igazságtalanság, hogy ennyi boldogság van a világban, csak nekem nem jut belőle."

vega58
Offline

szörnyi
Offline

örülök, hogy itt vagy :)

patricia1968
Offline

?mit is tehettnék azért hogy valahogyan visszahozzam a múltat?

?ami akkor volt azt már csak az álmaimban tudom csak tovább éltettni?

?

patricia1968
Offline

?itt kell hagynom ezt a világot mert nem tudom megvalósitani az álmaimat amik éltettek és a világot sem tudom elfogaddni olyannak amilyen?

?

Anita
Offline

Hmmm... Néha azon gondolkodom a társfüggőség igen komoly betegség, és nem csak engem hanem a másikat is megfertőzöm általa(m)... De ha ő is ugyanebben szenved, hogy tud kilépni olyan könnyen? Vajon melyikőnk a betegebb? Vagy ez lenne a szerelem? Egy mánia?

patricia1968
Offline

?éltetem az álmaimat amiket megprobálok megvalósitani,már ha ez lehettséges?

?

bello88
Offline

És a vágyakozás mellett mit teszel hogy megvalósítsd az álmaidat?

Ne támadásnak vedd, jól tudom miről van szó... nemrég voltam túl egy mélyponton (ill. még mindig ott vagyok), de eldöntöttem, hogy felállok és szeretnék megváltozni. bár sejtem hogy utána ugyanazokat a pofonokat fogom megkapni... de muszáj megtennem, hátha csoda történik velem.

jelenlét
Offline

Ez jó, ezt ismertem:)

zsivany
Offline

kétezer évvel ezelőtt Dzsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- álmomban - mondta - ez a lepke voltam,
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- lepke - mesélte -, igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dszuang Dszi...
és felébredtem... és most nem tudom

most nem tudom - folytatta eltűnődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dszuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

én jót nevettem: - ne tréfálj, Dszuang Dszi!
ki volnál? te vagy: Dszuang Dszi! te hát! -
ő mosolygott: - az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

ő mosolygott, én vállat vontam. aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dszuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

patricia1968
Offline

?hogy ha álmodozok akkor talán van még valamennyi remény bennem?

?

patricia1968
Offline

?miért csak nekem jut ki minden rosszból?

?álmaim szeméje már valaki másé és ezt elviselni nem tudom?

?

patricia1968
Offline

?örökös álmodozó voltam vagyok leszek?

?mindig is az érdekelt amit nem tudok elérni?

?csak az álmaimban?

?

patricia1968
Offline

?senkit sem engedek be oda néha még saját magamat sem?

?

patricia1968
Offline

?megálmodtam és felépitettem egyfajta belsö birodalmat ami megvéd a külvilág minden behatolása ellen?

?