Aszexualitás

A Harmony fénykép képzelt, vagy valós ? Természetesen nem kell felelned, ill, azt mondod, amit jónak látsz.

Korábban volt ilyen problémám. Mértéktelenül elvesztettem az önértékelésemet. nem fogtam fel, hogy az önbecsülés hiánya, a valódi sőt egyetlen igazi probléma.A hormonok elvették az eszemet

kedves harmony. a szex az bizony szex és működik mindig müködik minden szituációban. ha egy férfi belép olyan ajtón, ahol egy nő van jelen és  egy hímtemű társa , akkor ha akarjuk, vagy sem., életbe lép egy talán akaratlan szándék. nő részéről, tetszeni akarok és aki bejött tetszeni akar. a sátán trükkje, elhitetleni, hogy ő nem is létezik, isten trükje a gyönyör, ami pár másodpercig tart, és közben utódokat nemzüng, olyan utódot, akinek egyedi az ujjlenyomata, a dns-e , és bizony egyedi lény ebben a világban. jól ráfaragtunk. nem az történik, amit mi akartunk, hanem, amibe belepottyattunk. a nagy veszély, ha eljutunk ennek a felismerésségünk a  teljes elutasítás - akárhogy, eutanázia vagy suicid  -  felismerve, hogy bármi, vagy bárki - ami nem akármi - mozgat minket. harmony, aszexutalitálás nincs. vagy férfi. vagy nő. vagy mi magunk, vagy bármi más. döntetünk kell és ez nem öröktörvényű, változtatható és talán kell is. sok mindent megtugnánk dumálni, ha nem várna az esti müszak, ami lekötött melót jelent. sok szépet és csak azt kivánok..........senki

Pontosan ezért írtam azt, hogy ki kell állnunk az erkölcseink mellett. Írhattam volna értékrendet is, végül is ugyanarról van szó. Akkor érezzük jól magunkat, ha a saját életünket éljük és a saját értékrendünk szerint, mert abban mozgunk leginkább otthonosan. Gondolom így lehetünk a legboldogabbak.

Aztán a világ forduljon, amerre akar.

Szia Sammie!

Írtam egy bejegyzést a blogomba arról, ami eszembe jutott a hozzászólásodról.

Én viszonylag normális életet élek (hetero párkapcsolat), és normálisnak is érzem magam, DE! Nagyon sok dologgal egyet értek az előttem szólókal. Bár én nem vagyok aszex, mégis a szex nálam egy nagyon intim, "titkos" dolog, és engem is zavar, hogy minden tele van vele. Miért van az, hogy minden terméket csak hiányos öltözetű nőkkel/férfiakkal lehet reklámozni? Miért van az, hogy minden ember annyira nyíltan képes beszélni a szexről, és miért van az, hogy egy nő csak akkor "jó nő" és "csinos", ha kivan mindene, és még sorolhatnám. Engem ez zavar. Normális alkatú nő vagyok, szóval nem az irigység beszél belőlem, de én már nyáron is félek mélyebb kivágású pólót felvenni, mert ZAVAR, hogy pofátlanul belebámulnak a dekoltázsomba. Nehéz egyszerre csinosnak is lenni (a mostani trendek szerint), meg jól is érezni magunkat a bőrünkben. Nagyon nem jó irányba mennek a dolgok, és amikor azt látom, hogy 12-13 éves kislányok magassarkúban, kifestve, miniben tipegnek a diszkóba (a -10 fokban), elborzadok. 29 éves vagyok, de 60-nak érzem magam ilyen tekintetben. Hogy tudott néhány év, évtized alatt ennyire kifordulni magából a világ? Nem csoda, hogy annyian abnomálisnak érzik magukat, és nem tudnak beilleszkedni, nem tudnak normális kapcsolatokat kialakítani! Higgyétek el, nem veletek van a baj! Nem ti vagytok a "nemnormálisak", hanem a világ nem normális! Én arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy ne zárkózzon be, mert igenis lehet (és kell is!) találni olyan társakat, barátokat, akikkel lehet normális kapcsolatot kiépíteni, és lehet beszélgetni, közös programokat csinálni. Nem könnyű, de próbálkozni kell, higgyétek el! Különben tényleg mindenki magába forduló, beteg ember lesz, mert a magány beteggé tesz. Az ember igenis egy társas lény, és meg kell keresni azokat az embereket, akik társaságában jól érezzük magunkat. És nem a szexre gondolok nyilván, hanem az emberi kapcsolatokra. Gondolkodjatok el ezen! Köszönöm, hogy "meghallgattatok" és sok sikert kívánok ahhoz, hogy megtaláljátok a boldogságot, mert igenis létezik! Szeretettel: egy "normális" 29 éves nő (sammie [at] freemail [dot] hu)

Aszexuális lévén az én tapasztalatom a következő. Az alapok: korán felismertem hogy meleg vagyok, sokat tettem ennek leplezéséért, több, de inkább kevesebb sikerrel. kaialkult egy olyan "ífdea" bennem, hogy ha elfordulok az egész szexualitástól és testiségtől, párkapcsolatoktól, mentesülök a "bűnöm" alól. Ez persze rohadtul nincs így, de mint minden megszokás, rögzül ez is. A libidóm köszöni remekül megvan, és egészséges is vagyok,de az intimitástól és a melegség megélésétől kőkemény szorongásos állapotok és pánikrohamok tartanak vissza. a testi érintést annyira nem viselem el, hogy masszőrjhöz se tudok elmenni.

Szóval az aszexualitásnak több síkja van.

Nekem időnként van olyan gondolatom (persze hülyeség), hogy bárcsak aszexuális lennék...nem az, hogy undorítson, hanem egyszerűen ne érdekeljen. Persze lehet, hogy akkor meg az volna a bajom. Akkor is érezném a társadalom rosszallását és elvárásait.