Rebarbara blogja

http://www.youtube.com/watch?v=kfTK60VE3sI&feature

Képzeljétek el, ahogyan egy idősödő, kétgyermekes (az egyik fiam már kamasz volt) édesanya csetlik-botlik a jégpályán, két fiacskája biztatja, hogy menni fog ez Anyu...

Persze mint korábban jeleztem: sortársaim, akik közül sokan kilátástlanabb helyzetben voltak nálam, mert ráadásul ilyen körülmények között még magányosak is voltak, sokkal könnyebben túltették magu

Summa summarum: tizenhét éven át éltem férjemmel Bukarestben... ideiglensen.

Az 1977-es, március 4.-i földrengés után a legmaradandóbb és egyben a legmegrázóbb élményem az volt, amikor ugyanabban az esztendőben, május 9-én hajszál híján elveszítettem a férjemet.

Elolvastam mindazt, amit eddig írtam.

Szóval ott állok egy bukaresti szocialista budi előszobájában, egy tükör előtt, 1985 márciusának egyik fázós napján, és azt kérdem magamtól: te jó Isten, mi van velem? És nem találok magyarázatot.

Idézet Szendi Gábor programozó matematikus, forgatókönyví

Kedves búralákók, derűsek, borúsak, kilátástalanok (főleg)!!!!