az új főnök és az új kollégák - mint a mesében!!!
Na, hát egyelőre midnen szuper.
van fészbúk titkos csoportunk, ahol barátkozunk, kommentelünk, egyást szembedícsérjük, ha vlaaki nagyon jó programot csinált a gyerekekkel.
pl. én a pedagógiai vezetőmet. Aki múlt hét csütörtökön fáradságot és energiát nem kímélve, elvitte a gyerekeket a korcsolyapályára.
a körmeim beszakadtak a cipőfázésben, és a lábam lefagyott a jégen, - de a gyerekek szeme csillogott.
na. hát így azért lehet dolgozni kollégákkal. hogy mindenki odateszi magát. :) :)
- Egy rossz házból való úrilány naplója
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szerző
Friss szakmai, friss történetek
Szakmai könyvoldal
Minden fórum
- 1 / 17
- ››
Egy rossz házból való úrilány naplója
Egy rossz házból való úrilány naplója
Hiszek az önsegítő közösségekben.
Terhes is úgy lettem 41 évesen, egy petefésekkel, rejtett anyagcserezavarral, hogy az internetes "babát akarunk"-csajok segítettek...
42 és fél éves voltam, amikor megszületett a kisfiam. Úgy is mondhatnám, hogy minimális rásegítéssel, lombikozás és egyéb varázslások nélkül.
Hiszek benne, hogy az önsegítő közösségeknek hatalmas erejük van.
Hiszek benne, hogy a gyógyulás / a pozitív változás előfeltétele a HIT - HIT abban, hogy sikerülhet.
Azon a weboldalon babát szerettünk volna - és sokunknak sikerült.
Ezen az oldalon sokan meggyógyulni szeretnének - normálisnak lenni, funkcionálni az életben, társat találni és értelmes, megfizetett munkát, hogy önellátók lehessünk - ez is sikerülhet.
Blogommal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a változásokhoz szükséges HIT ne húnyjon ki, sőt, erősödjön bennetek.
Szeretném elmondani nektek, hogy milyen felismerések, milyen tapasztalatok és milyen konkrét módszerek voltak segítségemre göröngyös utamon, és hogy hogyan sikerült végül úrrá lennem a betegségemen. (borderline)
Ma továbbképzés munkaidő után - 5től 8ig.
Előző mh.emen: örökké az idő számolgatása, hogy hány órát túlórázunk úgymond, és akkor hány órát lehet lecsúsztatni. és mogyorózás és kávézás.
Itt: elkezdtük azonnal 5kor, sőt, egyesek már előtte negyed órával a találkozó színhelye felé vették az útjukat. húha, mondom magamban, mi a fene történik itt...
hát mi történt volna, a főnökunk nem mogyoróval traktál minket itt az új helyen, meg csokoládéval, hanem rendes vacsorával - lasagne-t kaptunk.
na, hát azután már tényleg lehet figyelni.
és rendes felnőtt asztaloknál ültünk rendes felnőtt székeken.
és csoportokban dolgoztunk a kérdéseken.
annyira szuperfejekkel dolgozom együtt, imádom, hogy fiatalok, okosak, tehetségesek, értik a szakmájukat, hogy egy gyereket egészen egyszerűen szeretni kell és kész.
imádtam az egész estét. és a nagyfőnök is beült minden csoportba kicsit hallgatózni, hogy hogy mennek a dolgok. nagyon feldobva jötttem haza. és mindjárt szembedícsétem utána a főnökömet a FB-on. mármient a közvetlen főnökömet, a pedagógiai vezetőmet. aki egy fiatal srác, sziklát is tud mászni, meg vizisíelni, és nagoyn nagoyn édes a gyerekekkel.
na. hát holnap én vagyok a koránmegyős, úh. zuhanok ágyikómba.
nagoyn boldog vagyok.
egy barátomank is megmutattam a FB csoportunkat, azt modnta, hogy nahát, az anyjuk lehetnék, és nagoyn büszke rám ,hogy engme is bevettek ebbe a csapatba. és ez igaz is. nagyon válogatott társaság!!! :) :)