hát ezt sosem fogom elfelejteni - amikor vidéki nagymamáéknál a macskákat bezártuk a szobába, és úgy kergettük őket, ohgy ha elkaptuk, akkor végre megsimogathassuk őket...
Emlékszem, hogy egyszer egy rajzszakkörön festés közben kevertem a tempera színeit, és a szakkört vezető tanárnő ezt meglehetősen nehezményezte. Gitta néni volt a neve.
Hiszek az önsegítő közösségekben.
Terhes is úgy lettem 41 évesen, egy petefésekkel, rejtett anyagcserezavarral, hogy az internetes "babát akarunk"-csajok segítettek...
42 és fél éves voltam, amikor megszületett a kisfiam. Úgy is mondhatnám, hogy minimális rásegítéssel, lombikozás és egyéb varázslások nélkül.
Hiszek benne, hogy az önsegítő közösségeknek hatalmas erejük van.
Hiszek benne, hogy a gyógyulás / a pozitív változás előfeltétele a HIT - HIT abban, hogy sikerülhet.
Azon a weboldalon babát szerettünk volna - és sokunknak sikerült.
Ezen az oldalon sokan meggyógyulni szeretnének - normálisnak lenni, funkcionálni az életben, társat találni és értelmes, megfizetett munkát, hogy önellátók lehessünk - ez is sikerülhet.
Blogommal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a változásokhoz szükséges HIT ne húnyjon ki, sőt, erősödjön bennetek.
Szeretném elmondani nektek, hogy milyen felismerések, milyen tapasztalatok és milyen konkrét módszerek voltak segítségemre göröngyös utamon, és hogy hogyan sikerült végül úrrá lennem a betegségemen. (borderline)