Hajnali 5 óta ülök az erkélyen, és bámulom a felkelő nap által minden percben más szögből megvilágított háztetőket. Gondolkodom, és írok, és írok, és gondolkodom.
Ne viccelj már Anna, hisz apád lehetnék! Ettől a mondattól rám tört a mehetnék, de oly lágyan suttogta: mit szól majd APÁD? hogy szájon csókoltam, és hagyta magát.