Mindennap egy küzdelem hogy ne tegyem hanem örüljek a napnak a  kiskutyámnak hogy emlékezzek a jóra de az inkább szenvedés mint jó csak azt juttatja eszembe hogy mennyire

Lelkem sötét felhők árnyékolják be, és nincs velem már senki se, fáj a Távol és fáj a Közel, fáj a lelkem, mely szégyentől tüzel, és bár megállíthatnám az időt és

Figyelsz, ahogy rosszat teszek, körülöttem ítélkező tekintetek, megijedtem, magam lepleztem, lépteid újra és újra visszafordultak, s összerezzentem. Oly sokszor mondtad : Süllyedj el! Azt is mondtad, szégyellsz, összetöpörödve lépkedtem melletted,

mindig van új a nap alatt s mindig van újabb nap néha fényes, időnként borús máskor meg búrás ne féljetek skacok, mindenkire süt előbb-utóbb valami vagy valaki legyen valami szép,

Az álmot várom, sötétben tapogatózva kereslek, végül azt hiszem, jobb lesz, ha elfeledlek, valahol talán létezel, de szerteszakadt létünk össze többé nem férceled, és én se fércelem, a szavaim hideg

Hajnal van, minden oly csendes, távoli, elméd éber, nem vagy kész álmodni, a sötétség benned szorong, fut az égen és feltűnik a fényes korong, és lények szállnak alá, emberekbe költözött

Itt vagyok megint ennyi ido utan.hat nem.javultam.romlitt a helyzet Allutolaf mar bipolaris is vagyok es bulimas es anorex a sok egyeb mellett.azota sem tudok aludni semmut.insomnia.nem sikerult terapiat gyogyszerrel beallutani

Az élet vizén egy magányos csónak Ez az ami engem álomba ringat Ha nem jön álom a szememre Mert folyton te jársz a fejembe De nem menekülök el Hiába is