Mennyi terápia elég?

(Persányi Norina)

Megkérdezni, hogy mennyi terápia elég, olyan, mintha azt kérdeznénk, mennyi pénz elég. A válasz az egyén céljaitól és körülményeitől függ - válaszolta Dr.Budman. Mikor a terapeuta el akarja dönteni, hogy betegének milyen hosszú kezelésre van szükség, először a páciens terápiás céljait kell figyelembe vennie. Olykor ezek a célok pontosak és jól körülhatároltak, máskor széleskörűek és bizonytalanok. A célok ráadásul változhatnak az első néhány ülés során - leszűkülhetnek, egyértelműsödhetnek, vagy épp ellenkezőleg, kiszélesedhetnek.

Azon páciensek esetében, akiknél a célok konkrétabbak - még ha a problémájuk sokrétű is –, általában a rövid távú kezelés során is eredményt lehet elérni. A diffúzabb, szövevényesebb és súlyosabb tüneteket produkáló pszichés zavarok hosszabb távú kezelést igényelnek. A kezelésekre azonban sor kerülhet rendszertelen időközönként vagy hosszabb kihagyásokkal is.

A másik szempont, amit a terapeutának figyelembe kell vennie az, hogy mennyi segítséget, támogatást kap a páciens a barátaitól, a családtagoktól vagy másoktól. Azoknak, akik biztos támogatást kapnak, rövidebb terápia is elég. A páciens erős motiváltsága, vágya a változtatásra/változásra szintén lerövidíti a kezelési időt. Amennyiben a betegben kisebb a motiváció - főleg hogyha csupán valaki más kedvéért vesz részt a terápiában -, az első találkozást érdemes a kezelés előnyeinek ecsetelésére fordítani, és rávenni a pácienst, hogy legalább még néhány alkalommal jöjjön el.

Nem szabad a páciens hiedelmeit illetve véleményét figyelmen kívül hagyni. Vannak betegek, akik úgy gondolják, hogy többéves terápiára van szükségük, mások pedig meg vannak győződve róla, hogy néhány alkalom elég nekik a szükséges változáshoz. A terapeutának ezt meg kell vitatnia a páciensével, mielőtt döntene a terápia hosszát illetően. Vannak persze gyakorlati kérdések is: mennyi pénze (biztosítása) és ideje van a páciensnek, vagy milyen messze lakik. Hiába igényelné, nem minden beteg tudja megfizetni a terápiát. A terapeutának ezeket a korlátokat szem előtt kell tartania: ha valaki például távol él, annak kevésbé megterhelő, ha havonta egyszer vagy kéthavonta jön egy meghosszabbított terápiás órára.

Nem szabad mereven gondolkodni a terápia hosszáról . A hosszú távú terápia pártolói vegyék figyelembe azt a tényt, hogy pácienseik mintegy 30 százaléka összesen egy ülésen jelenik meg! A felmérések pedig azt mutatják, hogy az egy-alkalmas betegek közül sokan úgy érzik, rengeteget profitáltak abból az egy ülésből is. A rövid távú és időben limitált terápia képviselőinek pedig fel kell ismerniük, hogy a páciensek többsége később újra pszichoterápiás kezelésre szorul - akár rövid, akár hosszú távúra -, és életük folyamán nagyobb valószínűséggel kérnek újra segítséget akár többször is. Az öt-üléses "csodás gyógyulás" inkább mítosz, mint valóság. Ami közelebb áll a realitáshoz, az öt alkalom most, újabb tíz kezelés egy év múlva, és nyolc két évvel később. A pszichoterápiát nem egyszeri beavatkozásnak kell tekinteni - legyen az időben akár rövid, akár hosszú -, mint például egy nőgyógyászati vizit esetében. A terapeutának és a páciensnek is tisztában kell lennie azzal, hogy a pszichoterápia inkább a családorvosi praxishoz hasonló hosszú távú kapcsolatot igényel és feltételez.