Adjuk vissza a társadalomnak azt, ami az övé!

(Persányi Norina)

Elengedhetetlen a szemlélet megváltoztatása. A magyar lakosság nagyrésze abban a tévhitben él, hogy a mentális betegségek gyógyíthatatlanok és kezelhetetlenek. Pedig mára a helyzet megváltozott. Ezt azonban a társadalommal is tudatni kell, és el kell elfogadtatni. A gyógyszerek ugyan kiszabadították a skizofréneket a kényszerzubbonyból, de még hátra van egy nehéz lépés: visszaadni őket a társadalomnak.

A skizofrénia előfordulása a magyar népesség körében, ahogy világszerte mindenütt, 1 százalék körüli. Ez azt jelenti, hogy hazánkban mintegy 100 000 skizofrén el. Ebből mintegy 25 százalék (ez hozzávetőlegesen 30 000 fő) krónikus skizofréniás. A családtagokkal együtt (3-4 hozzátartozóval számolva) tehát közel félmillió lakost érint ez a súlyos mentális betegség.

A tünetek általában fiatalkorban jelentkeznek, férfiaknál körülbelül 15 és 25, nők esetében viszont később, 25-35 éves kor között. A betegség nemenkénti megoszlása azonban körülbelül azonos. Általában hosszú hónapok, néha évek alatt fejlődik ki, és a szimptómák ezzel párhuzamosan sokasodnak, illetve erősödnek fel. Vannak olyan esetek is, amikor a tünetegyüttes hirtelen, minden előjel nélkül jelentkezik. A kiváltó ok viszont szinte minden esetben más. Azok veszélyeztetettebbek, akiknek a családjában már előfordult szkizofrénia. A betegség kialakulásának oka feltehetően több szkizofréniára hajlamosító gén véletlenszerű együttes előfordulásában keresendő. A szakemberek tehát egyfajta genetikai tényezőkkel kiegészülő biológiai hajlamot feltételeznek a skizofrenia hátterében.

A terhesség előtti nagyobb anyai testsúllyal is kapcsolatba hozzák a betegséget, mivel ennek megléte kétszeresére-háromszorosára növeli a betegség kialakulásának kockázatát. A szüléskor fellépő oxigénhiányra, vagy koponyasérülésre ugyanez igaz. A legfrissebb kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy a terhesség huszonharmadik hetében, az embrió idegrendszerének kifejlődésekor fellépő influenzavírus szintén hajlamosító tényező lehet. A vírusfertőzés általában indukálhatja a betegséget. Mindezek hozzájárulhatnak a hajlam kialakulásához, a tünetek azonban egyéb, a későbbi életszakaszban fellépő bizonyos kiváltó okok következtében bontakozik ki.

A hajlamnak lehetnek apró jelei. Az első két életévben ez lehet a mozgás- és szellemi fejlődésben való visszamaradás. Az iskoláskorban a szociális kapcsolattartásban mutatkozhatnak eltérések: a skizofréniára hajlamos gyerekek és kamaszok visszahúzódóbbak, teljesítményük gyengébb az átlagnál, érzelmileg pedig gátoltabbak lehetnek. Ezek a jelek azonban nem kizárólag szkizofréniára utalnak!

A világon sehol sincs skizofreniát megelőző szűrési program, legfeljebb kutatási szinten. A magyarországi stratégia, amely a fejlődésben visszamaradt, problémás gyerekeket egy korai fejlesztő programba igyekszik bevonni, jónak tűnik. Ezt érdemes lenne a család támogató funkcióját erősítő pszichoszociális családgondozással kiegészíteni. A kettő együtt hathatós megelőzési mód lehetne.

Megfigyelték, hogy a betegség kialakulásában a dopamin nevű hormon mennyisége fontos szerepet játszik. Közvetlenül a tünetek kialakulása előtt ez a hormonszint alacsony, a stresszállapot azonban, a korai idegfejlődés károsodása miatt visszafordíthatatlanul megemeli a dopaminszintet. Ennek hatására megbomlik a hormon-egyensúlyt, és a szervezet kibillen homeosztatikus, egyensúlyi állapotából. A betegség közvetlen kiváltója tehát az úgynevezett hiperdopaminerg állapot, amelyet a serdülő- illetve fiatalfelnőtt korban megtapasztalt súlyos stressz okoz, amely csak gyógyszeres kezeléssel javítható illetve tartható karban. Ezért lehetne a stresszhelyzetek feldolgozásában és kezelésében segítő lelki gondozás egyfajta védőháló a kamasz- és fiatalkorúak számára.

A skizofrénia általános tünetei a következők:

- a korábban örömöt okozó cselekvések, érdektelenné válása;
- kezdeményezőkészség, kitartás, életvidámság, spontaneitás elvesztése;
- az érzelmek kifejezésének nehézsége;
- furcsa arc- és testmozgások illetve ezekben való megmerevedés;
- téveszmék, amikor a beteg valóságosnak képzel kitalált dolgokat (pl.: mások uralják gondolatait);
- érzékcsalódások, hallucinációk: nem létező hangok hallása, szagok érzése, dolgok látása;
- összefüggéstelen vagy furcsa, logikátlannak tűnő mégis következetes vagy döcögő gondolkodás és időnkénti teljes leblokkolás;
- különös beszéd: versbeszéd, új szavak létrehozása, halandzsázás;
- rezzenéstelen, kifejezés nélküli arc;
- szemkontaktus kerülése, gesztikuláció hiánya vagy feltűnő csökkenése;
- a beszélgetések alatti reakcióidő lelassulása, koncentrációs problémák.
A tünetek, azok összetétele és megjelenésük gyakorisága egyénenként változik.

A skizofrén betegek közül sokan súlyos depresszióba esnek a tünetek megjelenése közti viszonylag stabil, kitisztult állapottal és tudatos gondolkodással járó szünetekben, és hogy megszabaduljanak szenvedéseiktől, öngyilkosságot kísérelnek meg. Ez főleg a fiatalokra jellemző. De a depresszió elől sokan menekülnek az alkoholhoz és a droghoz is. A statisztikák arról árulkodnak, hogy a skizofréniával küzdő betegek több mint 30 százaléka küzd túlzott alkoholfogyasztással, 15-20 százalékuk használ gyengébb kábítószereket, és körülbelül 5 százalékuk kokainfüggő.

A betegség a glutamát- és a szerotoninrendszert befolyásoló anti-dopaminerg szerekkel, úgynevezett antipszichotikumokkal tartható karban, melyek csökkentik, illetve hosszabb-rövidebb időszakokra teljesen megszüntetik a kellemetlen tüneteket. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál jobbak az esélyek a javulásra.

Kutatásokból kiderült, hogy a gyógyszeres kezelés szükségességét a betegek többsége elismeri, de a gyógyszerektől sokan - érthető módon - azt várják a tünetek megszüntetésén kívül, hogy segítsék elő a világos gondolkodást, előzzék meg a visszaesést, és ne legyenek kellemetlen mellékhatásaik. Ilyen komplex hatású gyógyszer azonban egyelőre nincs. A mellékhatások közül legkellemetlenebbnek tartják a súlygyarapodást valamint a tompa, kábult állapotot. Mindezek ellenére a rehabilitáció mellett a gyógyszeres kezelést tekintik a legfontosabb és leghatékonyabb kezelési formának. Magyarországon a pszichiátriai betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek többsége beletartozik ugyan a kilencven százalékos támogatottságúak közé, de sok gyógyszer ma már korszerűtlen. A gazdasági kényszerből használt, gyakran elavult, rengeteg káros mellékhatást kiváltó gyógyszerek alkalmazása sokat ront a betegek közérzetén, és nem utolsó sorban a fiatalabbak gyógyulási esélyein.

A szakemberek szerint a hazai gyógykezelésben gyakran használt szerek mellékhatásai kétségessé teszik a rehabilitáció és a reszocializáció esélyeit is. Az új készítmények alkalmazásával viszont csökkenne a kórházi ápolásra szoruló betegek aránya.

A korszerűtlen gyógyszerek mellett halaszthatatlan volna olyan nem kórház-centrikus ellátási formák előtérbe helyezése, amelyek megfelelnek a közösségi ellátás elveinek. 20 000 lakos feletti településeken törvény teszi kötelezővé nappali otthon működtetését. Ennek ellenére sok önkormányzat a mai napig mulasztásos törvénysértést követ el, hiszen nem hoz létre ilyen intézményt - noha lecsökkenne ezzel a kórházi kezelés időtartama. A beteg az első kórházba kerülés után még könnyen visszailleszkedik a társadalomba, de a hazánkban elterjedt úgynevezett forgóajtós kórházi kezelés miatt, amely az ilyen alkalmak sokasodását jelenti, egyre csökkennek a rehabilitáció esélyei. A sokszori bent-fekvéses kezelés megnehezíti a beteg kórházi környezetből való visszailleszkedését, és a családtagok valamint a munkatársak és a munkáltató számára is egyre kevésbé teszi hihetővé a gyógyulást. Ez hátráltatja, végül teljesen ellehetetleníti a reszocializációt. Pedig a betegek mintegy ötven százaléka még ma is "csupán" szociális problémái miatt kerül be valamely pszichiátriai intézménybe. Gyakori ok például a családtagokra nehezedő nyomás.

Míg a világ demokratikus országaiban a pszichiátriai betegek, más fogyatékos csoportokhoz hasonlóan, részt vesznek a velük kapcsolatos döntések meghozatalában, Magyarországon le van maradva az esélyegyenlőségi törvény tekintetében. A rendszerváltás után megalkotott törvényből ugyanis, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi fogyatékosság-definíciót, kihagyták a pszichiátriai betegségben szenvedőket. Emiatt hátrányos helyzetbe kerültek a pszichiátriai zavarokban szenvedők szervezetei.

Pedig a betegek társadalomba való visszailleszkedésének első lépcsőfokai a nappali - nem bent-fekvéses - kórházak, klubok lennének. A rehabilitációs intézményrendszer azonban még mindig nem alakult ki teljesen: a lakóhely közeli, nem-kórházi ellátási formákat kellene erősíteni. A köztes intézmények létrehozása az egészségügyi struktúraváltás része lehetne.

A szakemberek szerint felülvizsgálatra szorul a rokkantnyugdíjazási rendszer is, Magyarországon ugyanis huszonöt százalékra becsülhető a mentális zavarok miatt rokkanttá váltak száma - 4-500 000 rokkantnyugdíjast tartanak nyilván. A nyugdíjazás minősítéseket át kellene strukturálni, és szigorítani kellene. Ez a betegek javát szolgálná, mivel így csupán a ténylegesen rászorulók kapnák a támogatást. Megmaradt munkaképességük alapján viszont segíteni kellene a kevésbé súlyos betegek munkavállalását. Azonban nehézségeik miatt ezeknek az embereknek védett szállásokra és védett munkahelyekre volna szükségük. A komplex rehabilitációs program részét képezi a védett munkahelyek teremtése.

A törvény előírja új intézmények létrehozását és működtetését, ellenben a költségvetés nem biztosít forrásokat az önkormányzatok számára. Mindezek kivitelezéséhez erős civilszervezetekre volna szükség, amelyek lehetővé tennék az összefogást, az érdekek védelmét és a pályázatok útján való pénzszerzést a szükséges intézmények megteremtésére és fenntartására. Az erős civilszféra kialakítása azért is fontos, mert így a kormányok változása mellett is lehetséges a betegek érdekeinek védelme.

Elengedhetetlen továbbá a szemlélet megváltoztatása. A magyar lakosság nagyrésze abban a tévhitben él, hogy a mentális betegségek gyógyíthatatlanok és kezelhetetlenek. Pedig mára a helyzet megváltozott. Ezt azonban a társadalommal is tudatni kell, és el kell elfogadtatni. A gyógyszerek ugyan kiszabadították a skizofréneket a kényszerzubbonyból, de még hátra van egy nehéz lépés: visszaadni őket a társadalomnak.

A Magyarországon működő legfontosabb civil szervezetek többek között: a KESZ-Kálvária 5 Egyesület, a szegedi Nappali Kórház, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) és a Sotéria Alapítvány.