Gyermekkori elhízás és lelki problémák

Fiúk és lányok egyaránt veszélyben

A krónikusan elhízott gyerekek a világ összes gondját a vállukon cipelik, vagy legalábbis így érzik: egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a lényegesen túlsúlyos gyerekeknél és kamaszoknál gyakrabban fordul elő depresszió, mint az átlagos testalkatúaknál.

A tanulmány alapjául szolgáló vizsgálatban közel ezer gyerek sorsát követték annak érdekében, hogy kiderüljön, az elhízás együtt jár-e pszichés problémákkal. Ezért nyolc évig figyelték a résztvevők testsúlyának, testmagasságának, pszichiátriai állapotának változásait, valamint pszichiátriai zavarokkal szembeni sérülékenységét.

A testsúly sajátosságai szerint a kutatók a négy alábbi csoportba sorolták a gyerekeket: nem túlsúlyos (73%), krónikusan elhízott a gyerekkortól a serdülőkorig (15%), csak kisgyerekkorban elhízott (5%), csak serdülőkorban elhízott (7%). Mivel az elhízottságnak nincs elfogadott standardja, az utóbbi három csoportokba a jelentősen túlsúlyos gyerekek kerültek.

A gyerekek családi háttere hasonló volt: nem találtak az eredményeket esetlegesen befolyásoló különbséget a családok struktúrájában, a jellemző nevelési stílusban, a család történetében előforduló mentális megbetegedések, függőségi vagy bűnügyi problémák, traumatikus események tekintetében.

A kutatás két nagyon fontos eredményt hozott. Kiderült, hogy a gyerekkori elhízás jóval gyakoribb probléma az Egyesült Államokban, mint azt akár hivatalos becslések is feltételezték, ám talán ennél is fontosabb, hogy bebizonyosodott: a krónikus gyerek-, illetve serdülőkori elhízás, mely közismerten számos egészségügyi probléma kockázatát jelenti, pszichiátriai zavarokkal is együtt járhat.

Noha a média figyelme általában a fiatal lányok súlyával kapcsolatos jelenségekre összpontosít, meglepő módon a vizsgálatban találtak szerint a fiúkat nagyobb mértékben veszélyezteti a testsúlyproblémákkal összefüggésbe hozható depresszió. Ugyanakkor a vizsgálatból az is kiderült, hogy a krónikusan túlsúlyos fiúk és lányok egyaránt ki vannak téve egy sajátos viselkedészavarnak, melyet a tekintélyszemélyekkel szembeni dacos, harcias, ellenséges magatartás jellemez (oppositional defiant disorder - ODD). Az egyéb súly-kategóriába tartozó gyerekeknél nem mutatkozott ez a fajta sebezhetőség.

Bár a tanulmány világos összefüggést tárt fel a krónikus elhízás és a pszichés problémák között, arra nem ad választ, hogy melyik az ok és melyik az okozat, azaz a téma kutatói egyelőre nem tudják, hogy a depresszió vagy az elhízás jelenik-e meg előbb. 

A szerzők szerint a kapcsolatot keresve kétféle útvonalat feltételezhetünk: az egyikben társas, a másikban hormonális tényezők játszanak főszerepet.

Egyrészt a kövér gyerekek csúfolódás, hátrányos megkülönböztetés elszenvedői, ami emeli a viselkedéses problémák kockázatát. Ugyanakkor a kövérség a társaktól, vagy a társas eseményektől való elszigetelődéshez is vezethet, ez az izoláció pedig depressziós tüneteket okoz. Talán még fontosabb azonban, hogy mind az elhízás, mind a pszichés zavarok hátterében az agy hasonló kémiai folyamatai feltételezhetők, melyek így mindkét problémáért felelőssé tehetők.

A gyerekkori elhízás szakértői szerint e tanulmány legfőbb erénye nem az, hogy felveti az elhízással összefüggő pszichés problémákat, hanem hogy rávilágít: a túlsúly jóval összetettebb probléma annál, amilyennek gyakorta feltételezik. Mivel egyénenként különböznek az okok és a következmények, a kezelési lehetőségek széles skálájára lenne szükség, melyek viszont akkor születhetnek meg, ha majd alaposan megismerjük, milyen módokon hathat az elhízás az egyes betegekre.

A szülők leghatékonyabban úgy csökkenthetik e problémák kockázatát, ha minimalizálják a hízás esélyét: bátorítják, modellálják és támogatják az egészséges étkezési szokásokat és a mozgásban gazdag életmódot. Nagyon fontos, hogy a súlyproblémákkal küszködő gyerekek szülei a fogyásnak inkább az egészséggel kapcsolatos, semmint a külső megjelenéssel összefüggő aspektusait hangsúlyozzák, és pszichés problémák jelentkezése esetén szakember tanácsát kérjék.